Különös véletlenek az F1-ben (2.rész)
Van aki hisz a véletlenekben, és van akinek meggyőződése, hogy véletlenek valójában nincsenek. Talán még különösebb egy olyan sportágban véletlenekről, avagy a sors olykor valóban mókás, olykor viszont hátborzongatóan furcsa fintoráról beszélni, ami az emberi tényező mellett, leginkább a technikára valamint a tudományra épül. Az F1Fanatic mégis megpróbálta, így a következő összeállításban néhány különös eset sorakozik fel a száguldó cirkusz történetéből.
Grosjean fájó sebeket tép fel2009-ben a Renault igencsak viharos körülmények közepette érkezett meg a Szingapúri Nagydíjra, hiszen az FIA éppen ezekben a napokban mondta ki a csapat bűnösségét az előző évi szingapúri eset miatt, amikor Nelson Piquet Jr. szándékosan falnak csapat autóját azért, hogy egy biztonsági autós periódussal csapattársát, Fernando Alonsót győzelemhez segítse.
A Renault-nak tehát így is elég kínos volt éppen a botrány kellős közepén visszatérni az éjszakai futamnak otthont adó pályára, a Piquet-t helyettesítő Romain Grosjean azonban rátett még egy lapáttal pironkodásukra, amikor pénteken, az egyik edzésen ugyanazon a helyen törte össze autóját, ahol egy évvel azelőtt megtörtént a hírhedt incidens.
Ferraris problémák a Rascasse-ban
A Renault-éhoz hasonló deja vu-ben lehetett része a Ferrarinak is, amikor a 2007-es Monacói Nagydíj időmérőjén Kimi Räikkönen átugratott néhány rázókövön, majd amikor a sérült autóval próbált visszaevickélni a bokszba, a szűk Rascasse kanyarban leparkolt, éppen ugyanúgy, ahogy egy évvel azelőtt Michael Schumacher. A német versenyző esete akkor nagy port kavart, hiszen éppen legfőbb riválisát, Fernando Alonsót tartotta fel gyors körén, ami miatt szándékossággal vádolták, és a szankció sem maradt el. Raikkönennél persze szó sem volt vitatható manőverről, hiszen akit akadályozott, az nem volt más, mint csapattársa, Felipe Massa.
Schumacher eset 2006
Räikkönen eset 2007
Berger és Benetton párhuzamokGerhard Berger mindössze két győzelmet jegyzett a Benettonnál, annyiban azonban mégiscsak különleges volt, hogy ez a kettő mind Berger, mind pedig a csapat számára a legelső, valamint a legutolsó futamgyőzelem volt.
1986-ban a Mexikói Nagydíjon a 27 éves versenyző és csapata együtt ünnepelhették legelső F1-es diadalukat, hiszen a király-kategóriában első évét töltő alakulat mindaddig csak egy harmadik helyet tudott felmutatni szintén Bergerrel a volánnál, akinek nem mellesleg az volt első dobogós helyezése is.
Egy évtizeddel később Berger és a Benetton újra összeállt. Schumacher távozásával a csapat nagy versenyzőt veszített el, és az osztrák már inkább vén rókának számított, ám óriási meglepetésre a Német Nagydíjon még egyszer megvillantotta ifjúkori formáját, és utolsó F1-es évében még bezsebelte 10. győzelmét. A szezon végén visszavonult, a Benetton pedig még négy évet eltöltött a király-kategóriában, mielőtt a Renault megvásárolta, de ez alatt az idő alatt a győzelmek számát már nem sikerült gyarapítani.
Vadászból üldözött
2005-ben Schumacher végigszenvedte a szezont a Bridgestone abroncsokon versenyképtelen Ferrarijával, ám a San Mario Nagydíj a maranellóiak keserves szezonjának egyik fénypontja volt. Schumi ugyan csak a 13. rajtkockából indult, ám a futam utolsó harmadában már a dobogós helyeken száguldott, a leintés előtt 13 körrel pedig megérkezett az élen álló Fernando Alonso nyakára. A szemmel láthatóan gyorsabb ferraris mindent elkövetett, hogy megelőzze a kék-sárga Renault-t, vagy hibára kényszerítse a fiatal spanyol ellenfelet, ám az olyannyira szenzációsan védekezett, hogy a hétszeres bajnok nem boldogult. A két versenyző parádés végjátékot produkált, és a német végül két tizedmásodperccel később szelte át a célvonalat a győztes Alonso mögött.
A következő évben ugyanitt Schumacher találta magát az élen, egy eszeveszett üldözővel, a már világbajnok Fernando Alonsóval a háta mögött. A verseny második felében Fernando többnyire nyomás alatt tartotta az élmenőt, ám előzési kísérletei ugyanúgy kudarcba fulladtak, mint ahogyan 12 hónappal azelőtt Schumachernek.
Véletlen, vagy szimplán csak őrültség
Elsőre egy rendkívül szerencsétlen véletlennek tűnt a BAR versenyzőinek belgiumi időmérőn történt balesete 1999-ben, de mint utólag kiderült, bizony a két pilóta, Jacques Villeneuve és Ricardo Zonta eszement egyezsége volt a ludas.
Villeneuve és Zonta ugyanis megállapodtak abban, hogy minél laposabbra állított hátsószárnnyal száguldanak át az Eau Rouge-on. A V10-es motorok idejében a félelmetes Eau Rouge volt a vezetői képességek egyik legnagyobb próbája, és nem egyszer rajtakaptak egy-egy vakmerő pilótát azon, hogy a határokat feszegeti a kocsi hátsó légterelőjével. Közéjük tartozott a kanadai is, aki már az előző évben a Williamsel is "bontogatta szárnyait."
Hasonló végkimenetele lett az 1999-es belgiumi időmérőnek is, és előbb Villeneuve, majd pillanatokon belül a fiatal csapattárs, Zonta pontosan ugyanazon kanyarban amortizálta le autóját, miközben csapatfőnök Craig Pollock a haját tépte. A sztorihoz még hozzátartozik Pollock tanácsa ifjú pilótájának, mielőtt az megkezdte az edzést. A jó tanács a következő volt: "Menj ki, és tedd ugyanazt, amit Jacques csinál!"
Ha sejtette volna, hogy Zonta ennyire szófogadó…
FormaNet, Varga Viktória
Csatlakozz hozzánk a Facebookon
