Az eldőlt vilagbajnokság és a pillanat varázsa
Sebastian Vettel a monzai győzelme után olyan közel került második világbajnoki címéhez, hogy kis túlzással el lehet mondani, az elkövetkező futamokra már el sem kellene mennie, otthon, a tv előtt nézhetné végig a többiek harcát a második helyért. Hat verseny van még hátra, és a pillanatnyi pontverseny állása szerint Alonsonak, Buttonnak, vagy Webbernek öt versenyt kellene ahhoz nyernie, hogy megelőzze Vettelt, miközben a német otthon tévézik, ami ugyan nem teljesen lehetetlen, de nincs is nagy realitása. Hamiltonnak mind a hat futamon az élen kellene végeznie ahhoz, hogy túlszárnyalja az éllovas jelenlegi pontjait. A cím tehát eldőlt, még ha ezt hivatalosan egyelőre nem is lehet kijelenteni.
Sokan adnak azon véleményüknek hangot, hogy a Red Bull pilótája megölte az idei szezont, ezek a vélemények azonban – visszatekintve a szezon eddigi futamaira – minden alapot nélkülöznek. A legfiatalabb világbajnok és csapata csak tette a dolgát, úgy ahogy minden más, csak talán kicsit másképpen, kicsit jobban.
Ha ezek után valaki úgy dönt, hogy innentől nincs értelme tovább nézni a versenyeket, az nem is szereti igazán a száguldó cirkuszt. Az F1 nem csupán a győzelemről szól, legalábbis egy elkötelezett szurkoló számára semmiképpen sem. Előre tekintve az elkövetkező versenyekre, még nagy csatáknak lehetünk részesei, hiszen a második hely sorsa nem dőlt még el, sőt, kis szerencsével annak eldöntését egészen a szezonzáró Brazil Nagydíjig elhúzzák a pilóták, hiszen Vettel mögött nagy a tülekedés (a második helyen álló Alonso és a jelenleg ötödik Hamilton között mindössze 14! pont a különbség), és az erőviszonyok teljesen kiegyenlítettek.
A mezőny közepén is komoly versengés várható, ott leginkább a konstruktőri pontok tekintetében, mivel a Renault és a Toro Rosso között mindössze 41 pont a különbség, ami két pilótát figyelembe véve egyáltalán nem tűnik soknak.
Vettel riválisai tegnap végleg lemondtak az idei világbajnoki címről, bár ez számukra már több futammal ezelőtt is nyilvánvaló volt, csak hát a csapat PR-ja nem engedte meg, hogy ezt többször is hangoztassák (bár Alonso és Hamilton egyszer-egyszer megtették már a Brit Nagydíj környékén). Az élboly versenyzői azonban egy dologról nem tettek le (és ezt soha sem tennék), mégpedig a futamgyőzelemről. És ettől szép ez a sport, hiszen egyszerre van egész évben a világbajnoki címért való küzdelem, ugyanakkor minden verseny külön-külön is egy hatalmas csata, és ha sikerül kicsit elvonatkoztatni a sokszor eleve elrendeltnek tűnő élen haladó pilótától, máris izgalmas lehet a második helyért való harc is. És ha ez még néha az első helyért folyó küzdelemmé is válik, akkor meg végképp kijelenthető, hogy a Formula-1 még idén is rengeteg izgalmat, örömöt tartogat számunkra, amennyiben sikerül kissé más nézőpontból szemlélni az eseményeket.
A Vettel rajongók természetesen továbbra is szurkolhatnak kedvencüknek úgy, hogy közben futamról futamra megtalálják az önigazolást arra vonatkozóan, hogy a német kiválóság nem csupán azért nyer ilyen sokszor, mert jó autó van alatta. Szurkolhatnak annak, hogy az éllovas idén minél több rekordot állítson be, esetleg döntsön meg.Ez így számukra is folyamatosan biztosítja, hogy az utolsó futam utolsó köréig van miért szurkolni, van miért nézni a Formula-1-et.
Sokan mondhatják most, hogy a másodikra pár év múlva már senki sem emlékszik. Ez részben igaz lehet (bár pl Felipe Massa 2008-as második helyét nehéz lenne elfelejteni), de ez a pillanatnyi küzdelmek értékéből semmit sem von le, hiszen azt akkor átéljük, az adrenalinszint plafonon van, és az egyes futamok izgalmai közben sosem arra gondolunk, hogy néhány év múlva esetleg senki sem fog arra emlékezni, 2011-ben ki lett a világbajnoki pontverseny második, vagy harmadik helyezettje.
A futamok alatt a pillanat varázsa ennél sokkal fontosabb.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
