A pénz beszél, a FOTA szakad - okok és esetleges következmények
A Formula-1-es csapatok szövetsége talán végnapjait éli, miután két topcsapat, a Ferrari és a Red Bull, és a hozzájuk köthető kiscsapatok, a Sauber és - bár hivatalosan még nem jelentették be, de igen valószínű - a Toro Rosso is kilép az érdekvédelmi szövetségből.
Az ok látszólag egyszerű, a költségkorlátozásról a csapatok által önként(?) aláírt egyezmény (RRA: Resource Restriction Agreement) kapcsán megingott az istállók között a bizalom, és nem sikerült megegyezésre jutniuk ebben, a sport jövője szempontjából igen lényeges kérdésben. Az ügy azonban ennél bonyolultabb, főleg azért, mert felvet néhány lényeges kérdést...
A FOTA megalakulásának oka, és körülményei, és a jelenlegi helyzet között sok párhuzam fedezhető fel, sőt van egy nagyon lényeges közös nevező, mégpedig a sport teljes pénzügyi helyzetét szabályozó megállapodás, a Concorde egyezmény.
A FOTA létrejöttének legfontosabb oka az volt, hogy az istállóknak egységes érdekképviselete legyen az akkor még Max Mosley vezette FIA-val, és a Bernie Ecclestone nevével fémjelzett FOM-mal folytatott tárgyalásokon. Az egységben az erő elve tehát alapvető érdek volt, így 2008 július 29-én Maranellóban a Ferrari, és annak elnöke, Luca di Montezemolo bábáskodásával megalakult a Formula One Teams Association (FOTA).
Az érdekképviselet mellett a Ferrari legfőbb célja a Formula-1 bevételeinek újragondolása volt, és a maranellóiak szerették volna (ill. szeretnék) elérni, hogy a bevételek elosztásánál az eddigi közel 50 százalékot 75 százalékra emeljék, amivel természetesen a többi istálló is egyetértett.
Az elképzeléssel nem vívták ki Bernie Ecclestone jóindulatát, akinek a FOTA-val kapcsolatos retorikája az első pillanattól kezdve negatív volt, és már a megalakuláskor kijelentette, hogy a szervezet halálra van ítélve.
Ecclestone álláspontja az ő szemszögéből nézve érthető, hiszen a csapatok összezárása jelentősen megnehezíti a helyzetét, hiszen így komoly nehézségekbe ütközik az „oszd meg és uralkodj” addig jól bevált taktika alkalmazása. Bernie Ecclestone azonban elfelejtkezett arról, hogy jelenlegi hatalmát, befolyását, és főleg milliárdjait a FOTA egykori elődjének (nem jogelőd!) a Formula-1-es konstruktőrök szövetségének (FOCA: Formula One Constructors Association) köszönheti.
Vagy talán pont erre emlékezett, és tudja, hogy az alakulatok összefogása milyen jelentős erőt képviselhet akár vele szemben is. A FOM vezére tehát a kezdetektől szembe állt a szövetséggel, és alapvető érdeke fűződött annak gyengítéséhez.
A FOTA első jelentős csatáját 2009-ben vívta meg, amikor is az akkori elnök, Max Mosley azzal az irracionális elképzeléssel állt elő, hogy a nemzetközi közvélemény szimpátiáját visszaszerezve, az F1-es csapatok számára egy 40 millió fontos költségkorlátot vezessenek be.
Az elképzelés teljesen életszerűtlennek, és megvalósíthatatlannak bizonyult, hiszen a top csapatok évi költségvetése ennek majd tízszerese volt. Arra azonban jó volt, hogy kirobbantsa az F1 egyik legnagyobb botrányát. Az alakulatok jelentős része csatlakozott ahhoz az elképzeléshez, hogy amennyiben az FIA nem vonja vissza a már szabályban is rögzített reguláját, akkor egy új szériát indítanak, és elhagyják a Nemzetközi Automobil Szövetség fennhatóságát.
Ennek beláthatatlan következményei lettek volna, mert a maradók (pl. Williams) és a kedvező anyagi kondíciók miatt csatlakozott új csapatok nagyságrendekkel kevesebb érdeklődőt vonzottak volna.
Másfelől az új szériának szintén jelentős nehézségekkel kellett volna megküzdenie, egyrészről az aktív pályák szerződései Bernie Ecclestone-nal, nem teszik lehetővé a jogvédett F1-es futamokhoz hasonló szériák versenyzését, másrészről rövid időn belül ki kellett volna azt a közvetítési, marketing, és ezekhez köthető rendszert alakítani, amit Ecclestone akkor már közel 30 éve építgetett.
Az FIA végül meghátrált úgy, hogy az ne tűnjön egyértelmű vereségnek. A Concorde egyezmény módosításai látszólag kompromisszumokon alapultak, és a csapatok is tettek némi engedményt, de ezek jóval kisebbek voltak, mint azok az engedmények, amire az FIA kényszerült. Max Mosley presztízsét úgy igyekezett némiképp megvédeni, hogy a Concorde egyezmény módosításának aláírást az RRA egyezmény csapatok által történő aláírásához kötötte.A FOTA tehát a csapatok egységes fellépése által visszavonulásra kényszerítette az irányító testületet, ami nem sikerült volna (legalább is ilyen rövid időn belül), ha az istállók egyéni akciókkal próbálták volna a szövetséget jobb belátásra bírni.
A Mosley által feltételként szabott RRA, és annak betartatása valamint ellenőrzése azonban az idei évben (és részben már a tavaly is) a csapatok között komoly bizalmatlanságot szült. Egyes istállók azzal vádoltak másokat, hogy a megállapodás ellenére túlköltekeznek. A FOTA feladata ebben a kérdésben igen jelentős, hiszen egy olyan rendszert kellene kidolgozni, ami az ellenőrzések mechanizmusával átláthatóvá teszi az egyes csapatok valós költségeit. Ezt a rendszert jelentősen megnehezíti, hogy forrás és költségcsökkentést előíró egyezmény nem minden esetben pénzösszeget ír elő, van hogy időmennyiséget (szélcsatornás tesztek), van hogy tömeget, vagy akár kilométert. Az istállók és anyacégeik tevékenysége is sokrétű, nem minden esetben csak az F1-hez köthető, így az egyes tevékenységeket kis csúsztatással át lehet könyvelni egyéb, nem az F1-es csapathoz köthető költségekre.
A helyzet megoldására számtalan javaslat elhangzott, felmerült többek között külső, független könyvvizsgáló cég bevonása is, ám egyelőre nem sikerült megtalálni a mindenki számára megfelelő megoldást. A FOTA-nak két hónapja van arra, hogy a kilépőket a felmondási idő alatt jobb belátásra bírja, ám erre egyre kisebb az esély, a jelentős érdekkülönbözőség miatt.
A Ferrarinak (pénzügyileg némiképpen privilegizált helyzete miatt) érdeke lehet egy különalku Ecclestone-nal, míg a Red Bull az elmúlt évek sikerei kapcsán olyan plusz bevételre tett szert, hogy van miből költeni a fejlesztésekre, és természetesen szeretné ezzel megtartani jelenlegi dominanciáját.
A FOTA megmaradt két nagy csapatán kívül a költségkorlátozás jelenleg nem igazán érinti a többieket, hiszen a közép és kiscsapatok nem csak a pályán, de a gyárakban és a költségekben sem vesznek részt a nagyok rivalizálásában. Leegyszerűsítve a kérdést, a Ferrari és a Red Bull áll szemben a McLarennel és a Mercedesszel. Ezt kissé még bonyolítja, hogy a maranellóiak a Mercedest is azzal vádolják, hogy túlköltekezik, annak ellenére, hogy Ross Brawn a szakadás előtt is számtalan alternatívát adott ennek ellenőrzésére.
A jövő év nagy csatái a pályán kívül is folytatódnak majd, hiszen az év végén lejár a jelenlegi Concorde megállapodás. A tét pedig nem kicsi: a sport jövője és iránya, melyet a három érintett fél (az FIA, a csapatok, és az F1 jogainak teljhatalmú ura) nem ugyanúgy képzel el. Az irányító testület és a csapatok szeretnék pénzügyi pozíciójukat erősíteni, míg Ecclestone szeretné a status quo-t fenntartani. Az FIA a szabályokkal akar irányítani, mely szabályok sok esetben ellentétesek a csapatok érdekeivel. Lehetne még sorolni a jelenleg meglévő érdekellentéteket, melyek igencsak megnehezítik majd a megállapodást, egy azonban tudható. A taktika jelentősége és az egységes fellépés az érdekképviseletben felér egy kisebb fajta győzelemmel. A FOTA szakadása ezt az egységes fellépést, ezáltal a csapatok tárgyalási pozícióját gyengíti, ezzel az FIA és Bernie Ecclestone malmára hajtva a vizet.
Egy érdekes, és talán az ügy kapcsán is jelentőséggel bíró adalék. Bernie Ecclestone nemrégiben arról beszélt, hogy nem tartja teljesen elképzelhetetlennek, hogy az istállók a nekik járó pénz egy részét F1 részvényekben kapják meg. A FOM vezér ettől az elgondolástól, a nyáron felröppent News Corp-Exor konzorcium fantom felvásárlási szándéka után (mikor is a FOTA jelezte, hogy a csapatok is érdekeltek az F1 részvények megszerzésében) még mereven elzárkózott, most azonban, a FOTA válsága közepette már ezt sem tartja teljesen kivitelezhetetlennek. Ha Ecclestone szándékai valóban őszinték ezzel kapcsolatban, az sok mindenre magyarázatot adna.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
