Mi lesz veled Williams?
A Formula-1 történelmének második legeredményesebb csapata, a Williams F1 Team idei gyenge szereplése szinte folyamatos téma volt a sajtóban, és egyre többen kongatnak vészharangot a legendás alakulat feje fölött. Az istálló csapdába esett, és innen kimászni nem lesz egyszerű, mert a csapda minden oldalról magas falakkal veszi körbe a grove-i alakulatot.
Év elején, az autóbemutatók során Frank Williams istállója egy igen egyedi, és akkor még innovatívnak tűnő megoldással rukkolt elő, új konstrukcióján. Az FW33 hátsó része teljesen eltért az eddigiektől, és az F1 legkisebb sebességváltó boxához, valamint az ahhoz csatlakozó kardánhoz, hátsó felfüggesztésekhez, és aerodinamikai megoldásokhoz igen nagy reményeket fűztek. Hamar kiderült azonban, hogy ez a fejlesztés zsákutca futott.
Az istálló számára nem csak a szezonkezdés bizonyult katasztrofálisnak, de a folytatásban sem volt köszönet. Egész évben mindössze öt pontot sikerült összekaparnia, amivel a kilencszeres konstruktőri világbajnok csapat közvetlenül a második szezonjukat teljesítő három kis csapat előtt végzett, nagyon jelentős, 36 pontos lemaradásban a középmezőny végétől.
2010-ben még a középmezőny első felében, a 6. helyen zárta le az évet, ám a gondok már akkor is nyilvánvalóak voltak. Az eredménytelenség pénztelenséget, a pénztelenség pedig eredménytelenséget szül.
A Williams költségvetése, és működési struktúrája nem egy újonc istálló néhány tízmilliós büdzséjéhez igazodik, így az évtizedek óta kialakult mechanizmus költségeinek drasztikus csökkentése nem megy egyik évről a másikra úgy, hogy annak a csapat ne látná kárát. Az egykori szponzorok jelentős része az évek óta tartó középszerűség miatt kiszállt, vagy más alakulatok támogatásában nagyobb marketing lehetőséget látva elpártolt.
A legendás alakulat egyre inkább az önellátásra kényszerült berendezkedni, sőt az egyik alapító, Patrick Head év végi távozásával a szakember részvényeit is a tőzsdén értékesítik. Amennyiben a kibocsájtás sikeres lett volna, és a kibocsájtási érték felett jegyezték volna az istálló papírjait, az anyagilag komoly segítséget jelenthetne, ám a pénzügyi tranzakció sem lett sikertörténet, mert a részvények árfolyama a tavaszi kibocsájtás után néhány hónappal már 30 százalékkal kevesebbet ért, mint az eredeti értéke. Ez az árzuhanás szintén magyarázható az eddigi pályafutás legeredménytelenebb szezonjával.
Az istálló a gyenge teljesítményre személyi változásokkal reagált, és érdemei elismerése mellett felmentették az addigi technikai igazgatót, Sam Michaelt, és a vezető aerodinamikai mérnököt, Jon Tomlinsont. Helyükre több új szakember is érkezett, többek között a kémbotrány egyik főszereplője, Mike Coughlan. Hogy a személycserék milyen hatással lesznek a jövő évi eredményekre, egyelőre nem tudható, ám kissé kényszeresnek tűnik a dolog, amivel Frank Williams talán csak azt szerette volna igazolni a világ, és a részvényesek felé, hogy a jövő eredményekért akár vezéráldozatot i hajlandó meghozni.
A "bűnbaknak" megtett szakemberek pályafutása a jelek szerint inkább felfelé ível a távozást követően, miután Sam Michael a McLarennél kapott sportigazgatói állást, míg Tomlinson a feltörekvő Toro Rossónál folytatja munkáját, és helyettes aerodinamikai igazgatóként a szélcsatornás tesztekért lesz felelős.
Mike Coughlant remek szakembernek tartják, és a visszatérése, és az elkövetett bűnei óriási bizonyítási kényszert raknak a nyakába, nagy kérdés azonban, hogy képes lesz-e néhány év kihagyás után, rövid időn belül eredményt produkálni, hiszen a Williams alapvető érdeke, hogy a változások már a 2012-es Ausztrál Nagydíjon eredményekben is realizálódjanak.
A Williams a változásokat technikai együttműködés szintjén is megkezdte azzal, hogy az előző évek Cosworth motorjait 2012-től Renault motorokra cseréli. Ezzel egy legenda kell életre, hiszen a Renault-val való együttműködés a csapat legfényesebb, legeredményesebb korszakát idézi. A Renault erőforrásai támogathatják ugyan a fejlődést, de önmagukban nem sokat érnek. Komoly autó, és komoly pilóták nélkül nagyon nehéz lesz kilépni az idei nagyon gyenge szereplésből.
A nyár végén izgalmas hírek érkeztek a grove-i alakulat felől, amikor is először merült fel Kimi Räikkönen visszatérése az F1-be, és a finn érkezését hónapokig a Williamshez kötötték. A hírt hosszú hallgatás után mindkét fél megerősítette, majd újabb hosszú hallgatás következett, ami egyre nyilvánvalóbbá tette, hogy a feleknek nem sikerült mindenben megállapodniuk. A tárgyalások sikertelensége azonban nem abban keresendő, hogy a finn klasszis két évvel ezelőtt mit nyilatkozott (a Ferraritól távozva kijelentette, csak olyan autóba ül, ami esélyes a győzelemre), hanem valószínűleg pénzügyileg nem sikerült egy hullámhosszra kerülni a feleknek.
Pontos részletek nem szivárogtak ki, de egyes források úgy tudják, Kimi és menedzsmentje részvényeket kért a szerződésért cserébe, és arról is szóltak hírek, hogy a katari állami bank csak Kimi fizetését lett volna hajlandó finanszírozni. Egy azonban bizonyos, a megállapodás nem jött létre. Nem zárható ki, hogy Sir Frank Williams élete nagy lehetőségét szalasztotta el ezzel.
Tudomásul kell venni azt a tényt, hogy Kimi Räikkönen versenyzői kvalitását, és nevét meg kell fizetni. Ha ennek tulajdonrész az ára, akkor azért Frank Williamsnek célszerű lett volna elgondolkodni, hogy megtartja egy süllyedő hajó többségi tulajdonát egy bizonytalan jövőért, vagy átértékeli a helyzetet, és lemond a többségi részről a csapat jövőjét szem előtt tartva. (Már amennyiben valóban a tulajdonrész megszerzése volt a megegyezés elmaradásának legfőbb oka.)
Ha Kimi fizetési igénye volt túl magas, az sem lenne kellő indok arra, hogy jövőre az egyik Williams-Renault-t ne a finn pilóta vezesse, hiszen a neve rövid időn belül jelentős szponzorokat vonzott volna a csapathoz, és nem mellesleg a részvények árfolyama is rövid időn belül emelkedésnek indult volna. A finn klasszis szerződtetése nagy valószínűséggel megtérülő befektetés lehetett volna pénzügyileg, és vélhetően az eredmények tekintetében is, bár ebben természetesen a technikai személyzet is nagy szerepet kapott volna.
A Williams jelenleg még egy pilóta szerződtetését jelentette be, a venezuelai Pastor Maaldonádóét, és a pilóta mellett a legfőbb érv nem lehet más, mint az a pénz, amit a venezuelai állami olajtársaság, a PDVSA nyújt az istállónak, Maldonado versenyeztetéséért. A 26 éves versenyző egyelőre nem alkotott maradandót, ami egy ilyen Williamsben nem is csoda, sőt ha feltételezzük, hogy komoly tehetség, akkor sem lehet egy versenyképes Williams fejlesztésének letéteményese. Ezért egyelőre úgy tűnik, az a pénz amit hoz, arra éppen elég, hogy vegetáljon, de ha az alakulat második pilótájának kiválasztásánál is a pénzforrás lesz a legfontosabb szempont, akkor a fejlődést minden bizonnyal el kell felejteni.
Rubens Barrichello legfőbb bűne talán az, hogy világéletében a versenyzéssel foglalkozott, így nem szerzett maga köré szponzorokat. Bár sokan kritizálják a veteránt, és úgy tartják, ideje lenne már átadnia a helyét a fiatalabb generációnak, de gondoljunk csak bele, ha a Williamshez egy fiatal, pénzzel is támogatott versenyző érkezne a brazil helyére, az hová vezetne a csapat jövője szempontjából. Rubens Barrichello képességei, és versenyzői kvalitása, a kora ellenére is túl jó volt az idei Williamshez.
A Grove-i alakulat jelenleg úgy tűnik komoly válaszút előtt áll. Ha a pénz dönt a második pilóta szerződtetése kapcsán, talán csak egy jó választás lehet, Adrian Sutil személyében, akinek idei jó szereplése ellenére is úgy tűnik, el kell hagynia a Force Indiát. Vitalij Petrov, vagy Bruno Senna is vihetne pénzt az alakulathoz, ám egy ilyen megoldás nem feltétlenül kedvező, hiszen az az idő, amit a két pilóta eltöltött a szériában, kevés ahhoz, hogy támogatni tudják a fejlesztéseket. Márpedig a fejlődés, és az abból adódó eredmények, a csapat jövője szempontjából létfontosságúak lesznek.
A Williams története egybeforrt a száguldó cirkusz történelmével, ezért csak reménykedhetünk, hogy Sir Frank Williams megfelelő döntést hoz, és a rövidtávú, a jelenlegi vegetálást támogató érdekek helyett, a hosszú távú fennmaradást szem előtt tartva indul tovább, és néhány éven belül ismét dobogón láthatjuk a legendás istálló versenyzőit.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
