F1 Top pilóták gyorskörei a barcelonai időmérőn - elemzés
Tökéletes kör nem létezik - állítják maguk a versenyzők. Még egy hibátlan körben is lehet egy-egy féktávot vagy egy-egy kigyorsítást találni, melyet lehetett volna még pontosabban teljesíteni. Az alábbiakban Fernando Alonso, Kimi Räikkönen, Sebastian Vettel és Lewis Hamilton a barcelonai időmérő edzés utolsó etapjában futott körei kerülnek elemzésre.
A Ferrari továbbra is óriási hátrányban van a végsebesség tekintetében. Noha Fernando végsebessége csak 10 km/órával volt alacsonyabb, mint Räikkönené, 5 km/órával Hamiltonnál és 3 km/órával Vettelnél, az utóbbi három váltója már 300 méterrel a féktáv előtt lekorlátoz, miközben Alonso éppen akkor érte el a csúcssebességét, mielőtt a fékpedálra lépett volna. Az egyenes nagy részén ugyanakkor közel 25 km/órás sebességkülönbséget volt kénytelen elkönyvelni. Egyedül ez a deficit a végsebességben körülbelül másfél-két tizedmásodperces veszteséghez vezetett.
Az első kanyarba bekanyarodva Vettel, Räikkönen és Hamilton hasonló ívet választott, Fernando viszont tudatosan készült a helyes kompromisszumra, ugyanis teljes mértékben tisztában volt az F2012 jellemzőivel. Hamar fékezett, használta a rázóköveket és teljesen érintette a kanyar geometriai csúcspontját. Az F2012 láthatóan kevésbé reagált jól az irányváltásra a gyors kanyarkombináció közepén, ezért választotta Fernando a szűk ívet, hogy aztán finoman tudja megnyitni a szöget a kettes kanyarra.
A másik három versenyző mélyen fékezett be az első kanyarba, majd agresszívan fordították el a kormányt, főként Räikkönen. Vettel Hamiltonhoz és finnhez hasonló ívválasztása ellenére jóval kisebb tempót tudott keresztülvinni a kanyarkombináción, vagyis a Red Bull korábbi erőssége, a nagy leszorítóerő, egyértelműen eltűnt erre az évre.
Vettel és Räikkönen teljesen azonos időben aktiválták a DRS-t (ekkor már a regnáló bajnok hátrányban volt), azonban a Red Bull érzékenyebben reagált erre: veszített aerodinamikai balanszából, emiatt Vettel kénytelen volt enyhén kiengedni az autót a pálya szélére. Ezekkel teljesítette Hamilton (22.616), Räikkönen (22,652), Alonso (22,878) és Vettel (23,096) az első szektort.
A 4-es kanyarban Hamilton és Alonso autózta be a legnagyobb ívet. Míg Räikkönen és Vettel kompromisszumra kényszerült a bejáraton és a kijáraton is, és nem merték megnyitni túlságosan a kanyar kijáratát, addig a másik kettő versenyző szűken kezdte a kanyart, nagyon sok tempót vitt bele és hamar gázra lépett. Emiatt Fernando a rázókövek végén a finnel szemben 5 km/órás-, Vettellel szemben közel 9 km/órás sebességelőnyben volt. Hamilton teljesítette a legszűkebben az ötös kanyart, a másik három versenyző kissé lecsúszott a kanyar csúcspontjáról. A kanyar kijáratát hasonlóan futották be, mindannyian enyhén megérintették a kerékvetőket, és hasonló ponton aktiválták az állítható szárnyukat. A következő féktávhoz érve Alonso és Räikkönen végsebessége teljesen megegyezett, míg Vettelé 8 km/órával alacsonyabb volt.
A 7-es kanyarban mindannyian megérintették a belső rázóköveket. A kigyorsításon Alonso enyhén elveszítette a Ferrari hátulját, így apró korrigálásra szorult. Ismét szenvedett attól, hogy a Ferrari alacsony légsebességnél nehezen építette fel a kocsi hátsó traktusán a leszorítóerőt.
Már a téli tesztek alatt is látszott, hogy a Ferrari volt a leggyorsabb a 9-es kanyarban, ez most megerősítésre került. Räikkönen a kilencesbe érve próbált minél több tempót átmenteni, de a kanyar közepén elveszítette az autó elejét, ugyanis a bejárat legvégén túlságosan ráterhelt az autó első tengelyére. Alonso ezzel ellentétben nagyon agresszív kormánymozdulatot tett a kanyar bejáratának legelején, aztán magabiztosan terhelte tovább az első tengelyt, az F2012 pedig mintha a pályára lett volna tapasztva, száguldott át a 9-es kanyaron.
Hamilton vitte át a második legnagyobb sebességet, azonban folyamatos apró kormánymozdulatokkal stabilizálta az autót. Alonso kanyar középi sebessége 20 km/órával (!) magasabb volt Räikönnenénél és Vettelénél. A spanyol éppen emiatt nagy sebességet tudott átmenteni a hátsó egyenesre, a végén azonban a finn végsebessége 6 km/órával volt magasabb. Vettelé csak 2 km/órával marad el Räikkönenétől, a német ugyanis annak ellenére, hogy nem tudott kimagaslóan nagy sebességet megőrizni a kanyar közepén, a kijáraton stabil autóra támaszkodhatott, és nagyon hamar adott padlógázt, és a DRS-t is sokkal hamarabb aktiválta, mint a finn. Ezzel érkezett a második szektor mért pontjához Hamilton (30,751), Alonso (30,994), Räikkönen (31,080) és Vettel (31,211).
A La Caixába érve ismét Lewis Hamilton volt az, aki a legszűkebben vette a lassú kanyart, érintve a kanyar geometriai csúcspontját is. Annak ellenére, hogy a Ferrari a lassú kanyaros sebességgel küzdött az évad eddigi részén, Fernando Alonso teljesítette a legjobban ezt a kanyart Hamiltonnal együtt. Kimi Lotusa volt a leggyengébb ebben a fordulóban, sok tempót veszített a kanyar középpontján, és a kigyorsításon is hezitálni kényszerül. Hamilton hamar próbált a gázra lépni, a kigyorsításon kezdte elveszíteni az MP4-27 hátulját, az ugyanis túlkormányzottá vált. Fernando Alonso legalacsonyabb sebessége 15 km/órával volt magasabb, mint Räikkönené és Vettelé, de ami még meghökkentőbb az az, hogy a spanyol mindenféle hezitálás nélkül a legagresszívabban lépett a gázra.
A 11-es kanyarban hasonló tempót vitt át a négy versenyző, Vettel 4 km/órával volt lassabb a másik három pilótánál. Ívválasztásuk azonban eltérő volt. Alonso és Hamilton a kerékvetőt használva lecsapta a kanyart, és egyértelműen próbálták megnyitni a következő kanyarra a szöget. A 12-es forduló a pálya azon kanyarja, amely a leginkább leméri az autó aerodinamikai balanszát, főként a kocsi első tengelyének stabilitását. Azok az autók, amelyek alulkormányzottságra hajlanak, szenvedésre, hezitálásra késztették pilótáikat. Ismét a Ferrari volt az, amely magasan kitűnt a négyes közül.
Räikkönen nem követett el hibát, viszont érzékelte, hogy gyenge az E20 első tengelye, ezért nagyon türelmesen kivárt a kigyorsítással. Vettel (már a télen is megfigyelhető volt), egyedi utat járt be: szándékosan elmérte a féktávot, lecsúsztatta a Red Bullt a kanyar belső ívéről, majd egy agresszív irányváltással próbálta fokozatosan ráfordítani a következő rövid egyenes szakaszra. Nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy az RB7 eleje nem elég erős, ezért feláldozta a kanyarcsúcsponti sebességet a kigyorsításért. Hamilton nagy sebességet próbálta átvinni a kanyaron, de elveszítette a McLaren elejét, lecsúszott az ívről, így sebességet veszített a kanyar közepén is, és kompromisszumra kényszerült a kigyorsításon is. A Ferrari rettentő stabilan ment át a kanyaron, Alonso bízott az autó első tengelyében, láthatóan jelen volt a tapadás a kocsi elején és meghökkentően nagy fölénybe került: a spanyol legalacsonyabb sebessége a kanyarban 35 km/órával volt magasabb Räikkönennél, illetve több mint 40 km/órával magasabb Vettelnél.
A Ferrari az elmúlt évben (főként az első hétvégén) krónikus alulkormányzottsággal küzdött. Az F2012 most egyértelműen nagyon erős első tengellyel rendelkezik, ás Alonso bátran lépett a gázra az ehhez hasonló középtempójú, elnyújtott kanyarok közepén. A 12.es kanyart Hamilton és Alonso teljesítette ismét a legnagyobb sebességgel. A sikánba érve hasonló ívválasztás volt megfigyelhető a bemeneti részen. A két kanyar között Hamilton, Räikkönen és Vettel agresszíven volt képes irányt váltani, míg Alonso teljes más utakat követett. Három ellenfele túlságosan agresszívan próbált kigyorsítani a kanyarkombináció kijárati rázókövénél, így sebességet veszítenek. Alonso finomabban fordította el a kormányt, kisebb tempót is vitt át a két kanyar között, viszont a kigyorsításra próbált fókuszálni, így nagyobb sebességgel hagyta el a sikánt. Ennek ellenére harmadik fokozatban nagyon sokat veszített, és mindhárom versenyzőhöz képest körülbelül 20 km/órás sebességhátrányba került a bokszbejárathoz érve.
A spanyol az utolsó kanyarhoz érve is sok apró korrigálásra kényszerült, érezhetően nem épült fel még a hátsó tengelyen a leszorítóerő. Hamilton, Vettel és Räikkönen autója nagyon stabilan haladt át az utolsó kanyaron és tökéletes volt az aerodinamikai balanszuk: a padlógáz ellenére nem tolta az autó az elejét a kanyar külső íve felé és a DRS aktiválásakor sem kezdett elúszni az autó hátsó tengelye.
Az utolsó szektort így teljesítette ezzel Hamilton (28,340), Alonso (28,430), Vettel (28,577) és Raikkönen (28,718).
Szöveg: FormaNet, Szabó Balázs
