F1 Macskát a galambok közé - A szezon a Pirelli szemszögéből
Amikor tavaly a Pirelli lett a Formula-1 hivatalos gumiszállítója, mondhatni olyan helyzetet teremtett, mintha galambok közé macskát dobtak volna. Ennek legfőbb oka, hogy a gumik tartósságának jelentős csökkentésével - melyet az F1 vezetése és a csapatok kértek - igencsak megfűszerezte a pályán zajló akciókat. Egy évvel visszatérése után az olasz márka továbbra is borzolja a kedélyeket. Az eddigi hat különböző futamgyőztes immár a paddockban is felerősítette azokat a kritikákat, melyek szerint az idei szezon a gumik miatt ennyire kiszámíthatatlan. A formula1.com a Pirelli motorsport igazgatóját, Paul Hembery-t kérdezte a kialakult helyzetről.
Paul, a Pirelli a szezon kezdete óta beszédtéma a paddockban. Ez jó vagy rossz?
Paul Hembery: Nos, egyrészt jó, hiszen nagyszerű dolog, ha rólunk beszélnek, másrészt természetesen tudjuk, hogy mi a szerepünk, és nem akarunk a versenyhétvégék főszereplői lenni. A versenyzőknek kell annak lenniük. Hat versenyt követően egyesek azt mondják, hogy túl nagy kihívást támasztunk a csapatokkal szemben, de ha egy másik nézőpontból szemléljük a dolgok, akkor láthatjuk, hogy az autók ebben az évben sokkal versenyképesebbek. Sok különböző pilótát és autót mindössze néhány tizedmásodperc választ el egymástól, amit soha ezelőtt még nem láttunk. Az biztos, hogy az autó és az abroncs közötti kapcsolat sokkal érzékenyebb lett, és jobban büntetik a rossz döntéseket. Szóval igen, beszédtéma vagyunk, de úgy érezzük, hogy ilyen hatalmas változásnak a tavalyi évhez képest, nem csak mi vagyunk az oka. Végrehajtottunk néhány érdekes változtatást, hogy nagyobb kihívást jelentsen a mérnököknek. Eddig ez nagyon érdekesen alakul.
Néhány nagy név a paddockban már bírálta a gumiabroncsokat. Hogyan birkózik meg ezzel?
PH: Végeredményben mindenki ugyanazt a terméket kapja, és az a cél, hogy megtanulják, hogyan lehet kihozni belőlük a maximumot. Mindenki számára ugyanazok a kihívások, és ugyanazok a lehetőségek is. Idén hat nagyon érdekes versenyt láttunk, és a rajongóktól rengeteg pozitív visszajelzést kapunk, ami igazán fenomenális. Persze erről senki nem ír. A pozitív híreket egy újság sem tudja eladni. De mint az imént már mondtam, a rajongóknak tetszik.
Lehet, hogy a rajongók körében népszerű, de néhány élcsapat talán nem így gondolja…
PH: Elképzelhető. Valójában ez kissé nehéz dolog, de azt hiszem, hogy 20 futam után azt fogjuk látni, hogy a nagyobb költségvetésű nagy csapatok ott lesznek elől. Ez fog történni. Az előző szezonban arra panaszkodtak az emberek, hogy mindvégig egy csapat dominált. Természetesen Sebastian Vettelnek ez egy nagyszerű év volt, de a rajongók több versengést akarnak látni – és ez az, amit idén láthatnak. Ha visszatekintünk a 2010-es évre, akkor emlékezhetünk, hogy az utolsó futamon dőlt el a világbajnoki cím sorsa, és ilyen bajnokságra van ismét szükségünk. Így a rajongók követik a sorozatot. És eddig ebbe az irányba haladunk. Láttunk új neveket a dobogó legtetején, Nico Rosberget és Pastor Maldonadót, ugyanakkor láttunk győzni három korábbi bajnokot is, illetve Mark Webbert, aki az egyik legtapasztaltabb versenyző a mezőnyben. Tehát összességében azt mondanám, hogy nem mindenki áll nyerésre, csak a legtehetségesebb és a tapasztalt versenyzők.
Egyetért azzal, hogy az abroncs kezelése dönti el a világbajnoki cím sorsát?
PH: Nem, mert minden bajnokságban az a feladat, hogy maximalizálják a csomagot. Ez annyit jelent, hogy maximalizálni a teljesítményt, beleértve minden alkatrészt és az abroncsokat is. Persze az is igaz, hogy a teljesítmény tekintetében a gumik kezelése minden verseny-kategóriában lényeges dolog. De néhány hét múlva azt fogjuk látni, hogy a csapatok pontosan tudják, hogy saját igényeiknek megfelelően hogyan hozzák ki a legjobb teljesítményt az abroncsokból. Ez csak idő kérdése. Hogy őszinte legyek, beszédtéma szempontjából is sokkal kifizetődőbb hat különböző győztest látni, mint egyetlen egy autót, ami állandóan nyer, mert idővel ez már nem érdekli a közvéleményt.
Hat versenyen hat különböző nyertes volt. Ön büszke erre?
PH: Nem, nem igazán. Ez a csapatok és a pilóták érdeme. És hozzájárul az is, hogy ennyire szoros a mezőny. Vegyük példának a múlt hétvégét Monacóban. A Q2-ben 10 autó három tizedmásodpercen belül volt egymáshoz képest. Tehát ha nem tökéletes a gumikezelés, akkor az minden bizonnyal azt eredményezi, hogy kikerülsz az első öt sorból. Ha a tavalyi évet nézzük, akkor Monacóban a pole-t érő kör közel öt tizeddel volt jobb, mint a második legjobb köridő, szóval ez elég nagy különbség. Azt hiszem tisztán látható, hogy idén mennyire szoros a mezőny, és az is, hogy a legapróbb hiba is sokba kerül. Egy elrontott kiállás, vagy a legkisebb hiba is több helyezést jelenthet. Tudjuk, hogy merész lépés volt részünkről, hogy a keményebb vegyületek most sokkal lágyabb tartományban vannak, és az előző év tapasztalata alapján azt is tudjuk, hogy ha csak két top csapat képes a kemény keverékeket teljesen kiaknázni, akkor az effektíve bünteti a mezőny többi tagját. Mi ezt megállítottuk, mert nekünk mind a 12 csapatot kell figyelembe vennünk, nem csak a két legjobbat. Ha a sport és az alakulatok azt akarják, hogy alig kopó nagy teljesítményű abroncsokat szállítsunk, amikkel egy boxkiállással végig lehet futni a versenyt, akkor nem probléma, ilyet is tudunk csinálni. De nem ez az, amit kértek. Mi csak a csapatok kérését teljesítettük.
Minden bizonnyal jelenleg a Pirelli megfűszerezi a versenyeket, de az igaz, hogy lassabb tempóval is lehet valaki a leggyorsabb, és végül a nyertes?
PH: Nos, a maximális versenycsomag még mindig fontos, és fontosak a versenyzői képességek. Ha ezen a filozófián változtatni akarnánk, akkor jobban ki kellene tágítani a motorokra és az abroncsokra vonatkozó szabályokat. De 2000 körül láthattuk, hogy a közönség ezt nem igazán méltányolta. Ha azt akarjuk, hogy a sport egyre népszerűbb legyen, növelni kell az izgalmakat, és ez az, amit próbálunk tenni a gumikkal – hogy nyitottá tegyük a versenyt. Mivel a sport más sportokkal is versenyben van – olyanokkal, mint a foci, a baseball stb.-, ezért tudjuk, hogy a közönség nem azt akarja látni, hogy egy autó elindul az élről, és megnyeri versenyt, mögötte pedig felsorakoznak a többiek, és közben semmi előzés nincs. A sportnak globálisan kell felfelé törekednie. Ha egy új piacra megérkezünk, és a közönség azt látná, hogy az első 10 ugyanabban a sorrendben ér célba, akkor valószínűleg megkérdeznék, hogy minek ez az egész? Ez talán a régebbi európai piacokon, ahol inkább a technológia kap hangsúlyt még nem veszélyes, de az új piacokon igen. De természetesen a vezetői képességeket soha nem szabad lebecsülni. Vegyük például a legutóbbi hétvégét, a monacói időmérő utolsó szakaszát. Aki odafigyelt, láthatta Michael Schumacher abszolút elkötelezettségét. Egyszerűen fantasztikusan vezetett, és erre nem mindenki képes. Ez még mindig rendkívüli vezetői képességeket igényel. Vagy vegyük például Pastor Maldonado barcelonai győzelmét. Az egyik legkifinomultabb vezetési stílusú versenyzőt tudta a háta mögött tartani, aki arra készült, hogy megnyerje hazai nagydíját. De Pastor idegei nem mondtak csődöt, teljesen higgadt és érett versenyzéssel megnyerte élete első F1-es versenyét. Szóval igen, a pilóták még mindig nagy hatással vannak az eredményekre.Az elmúlt hat versenyen öt különböző csapat nyert. Elemezték már, hogy az egyes csapatok mit csináltak másként a győzelem érdekében, mint a többiek?
PH: Ez nagyon sok tényezőtől függ. Például Pastor győzelmét nagyban segítették, a nagyon jó időben történő kiállások. Alonso malajziai győzelme sem csupán a kivételes vezetésen múlott, hanem a csapat nagyon jól kezelte az esős körülményeket. A Williams Barcelonában úgy időzítette a három kiállást, hogy ezáltal az ő autójuk volt a leggyorsabb mindegyik etapon. Bahreinben a Force India a két kiállást választotta Paul di Restának, ami jónak bizonyult, mert ha a többség példáját követik, akkor nem lett volna képes ilyen eredményre. Vagyis látható, hogy minden csapat minden versenyen valami apró, speciális dolgot csinál azért, hogy megszerezze a győzelmet. Nincs olyan dolog, ami követendő és lemásolható lehetne. De hiszem, hogy mire eljutunk Silverstone-ba, akkorra már körvonalazódik a bajnokság. A csapatok már rengeteg információval rendelkeznek a korábbi versenyekről, és megértették hogyan kell alkalmazkodni, és milyen irányba kell tovább haladni.
Azt monda, nemrégiben, hogy elképzelhetőnek tart egy speciális Q3-as gumit…
PH: Nyitottak vagyunk a tárgyalásokra. Ha a sport úgy akarja, hogy tennünk kell valamit azért, hogy a Q3-ban mindenki fusson, akkor majd kitalálunk valamit. Ebben a pillanatban talán különböző vélemények vannak ezzel kapcsolatban, de az intrikák ellenére az időmérők nézettsége is egyre növekszik. De biztosítanunk kell, hogy mind a 10 autó pályára hajtson ( a Q3-ban). Sok dolog lehetséges, a sima Q3-as gumicserétől kezdve odáig, hogy speciális időmérős termékeket gyártsunk. A legolcsóbb megoldás az lenne, hogy a Q3-ban mindenki kapna egy új szett gumit azért, hogy ne büntessék magukat a spórolással. Készek vagyunk megvitatni a dolgokat, és megtalálni a megoldást.
Úgy gondolja, hogy Silverstone a bajnokság szempontjából már ad majd valami viszonyítási alapot?
PH: Igen, amikor visszatérünk egy nagy sebességű pályára, és onnantól kezdve a következő hat verseny lesz a szezon középpontja. Ha Silverstone-ban nem lesz eső, akkor határozottan látni fogjuk a csapatok valós teljesítményét. Azt gyanítom, hogy akkor már nagyjából láthatjuk majd az első öt csapat sorrendjét, de nem lepődnék meg, ha továbbra is nagyon szoros lenne a mezőny.
Ki a három legjobb versenyző? Lehet már tudni, hogy kik kezelik legjobban a 2012-es gumikat?
PH: Az összes adatot láttuk - egyértelműen sokkal többet, mint bárki –, de egyelőre lehetetlen megmondani, hogy ki van fölényben. Még mindig rendkívül szoros. Fogadtam egy kisebb összegben, hogy Michael Schumacher nyerni fog valamilyen versenyt, és nagyon sajnálatos volt a monacói büntetése, mert úgy gondolom, hogy abszolút esélyes lett volna a győzelemre. Talán a legbiztonságosabb tipp számomra az lenne, ha kiválasztanám saját nemzetemet, és azt mondanám, hogy a britek, Jenson Button, Lewis Hamilton vagy Paul di Resta. Ennek örülni fogok, egyszerűen azért, mert szeretem a nemzetemet, és szeretem hallani a himnuszt a dobogón!
FormaNet, Varga Viktória
