Az F1-es autók festése 2. rész
A Formula-1-ben a versenyek, a versenyzés izgalma mellett nem kevés szerep jut a látványnak, és ezen keresztül a hirdetéseknek. Az F1 autóit régóta nevezik száguldó hirdetőoszlopoknak, hiszen az autókra felkerülő logók, emblémák mind a csapat támogatásában résztvevő cégeket hirdetik, és a hirdetésekhez kapcsolódó szponzori pénzek viszik jelentős részben előre a sportot.
.jpg)
2. rész
45 órára és több mint 60 matricára van szükség, hogy tetszetőssé varázsoljanak egy F1-es karosszériát. Aki jól dolgozik, még teljesítményt is nyerhet vele.
Az első feladat az, hogy a kocsi valamennyi részét leragasszák, melyet nem kívánnak lefesteni. Amint letakarták a pilótafülke nyílását, a tank számára kiképzett lyukat és a levegőbeömlőket, a koromfekete karbonfelületet letisztítják és eltávolítják róla a zsírréteget. A tisztaság a festési folyamat minden szakaszának egy központi témája. Minden egyes porszemcse, amely a festékréteg alá kerül, szembetűnővé válik a készterméken. A festés így mintegy nagyító üzemel. Ha sok porszemcse kerül a festékréteg alá, még a kocsi aerodinamikája is kárt szenvedhet – körönként két ezredmásodperces veszteséget jelenthet maximálisan egy egyenetlen felület.
Amikor a tisztítási folyamat teljesen lezárult, az autót egy különleges fedőréteggel vonják be. Ennek feladata, hogy a karbon minden egyes pórusát kitöltse, egy tükörsima felületet alakítson ki.
A száradás után lecsiszolják a felesleges réteget, hogy a többletsúlyt minimalizálják. Ezután két réteg poliészter réteg következik, majd újra lecsiszolják a felületeket.
Az első alaplakkot egy fehér réteg szolgáltatja. Ezt egy kemencében viszik fel, melyben a hőmérséklet folyamatosan 25 Celsius fok, így a lakkozás folytonossága nem változik a folyamat közben. Speciális eszközökkel szívják el a kemencéből a gőzöket.
Minden egyes felvitt réteg leheletfinom és mindössze 20 perc kell a megszáradásához. A következő lépés, hogy sablonokat ragasztanak fel a kocsira, amelyek segítségével a dizájnt pontosan ki tudják alakítani. Amikor a sablonok felkerültek, lefújják az adott felületeket a megfelelő színekkel. A munka azonban még nem ért véget, három átlátszó réteg vár arra, hogy felkerülhessen a karosszériára. Először egy gyöngyházfestést visznek fel, amelynek az a feladata, hogy a kocsi a lehető legszebben csillogjon a televízió képernyőin. A szaknyelvben ezt a réteget „minőségi csillogásnak” nevezik.
A következő folyamatban másfél rétegnyi színtelen lakkot fújnak a kocsira. A legutolsó réteget egy különösen magas csillogású lakk jelenti, amelynek segítségével a színek teljesen érvényesülni tudnak.
A lakkozó gyár legutolsó feladata a polírozás. Ezután védőfóliákba csomagolják a kocsit, melyek lassan visszaindulhatnak a gyárba. Az egész folyamat legutolsó állomása a szponzorlogók felvitele. Ezek száma autónként változik, a Renault R29-esén összesen 67 ragasztó volt, melyekből egy szett 350 euróba került.
Az egész folyamatért felelős ember egy kisebb kézikönyvet állít össze a szezon előtt, melynek segítségével az alkalmazottak az év során bármikor pontosan fel tudják vinni a logókat. Jon Woods ezt ragasztó-bibliának nevezi: "A srácok ebben megtalálnak mindent a mérésekről, a mintákról, hogy a logókat később a megfelelő helyre tudják felragasztani. Amíg ezt a dokumentumot nem állítottam össze, nekem kell a felragasztást saját kezűleg elvégeznem, mert rajtam kívül senki sem tudja, hogy minek hová kell kerülnie.”
FormaNet, Szabó Balázs
