Néhány nappal a Kanadai Nagydíjon elért második helyezése után a Lotus francia pilótájának, Romain Grosjeannak az arcáról még mindig nem tűnt el a mosoly. A csapat enstone-i gyárában szerdán a 26 éves pilóta James Allisonnal sétált körbe, miközben a csapat technikai igazgatója a montreali versenyről kérdezte, és bármerre mentek a gyárban, mindenhol taps fogadta Grosjean-t

Eltelt néhány nap a Kanadai Nagydíj óta, és még mindig vigyorogsz...

Romain Grosjean: Hogy őszinte legyek, még mindig lebegek. Nagyszerű itt lenni Enstone-ban, és látni, hogy az egész csapat mennyire pozitív és motivált a hétvégi jó eredmény után. Valóban látszik, hogy mindenki mennyire keményen dolgozik azon, hogy haladjunk előre, és az a teljesítmény, amit már eddig is nyújtottak a srácok, további magabiztosságot ad, hogy a csapat elérje céljait.

Voltak nagy pillanatok vasárnap, mind a versenyen, mind pedig utána. Van olyan, ami a legkedvesebb számodra?

RG: Olyan sok volt, hogy nehéz megmondani. Két körrel a vége előtt, amikor megelőztem Fernandót, és láttam, hogy egyre csökken a különbség, az hatalmas érzés volt. Azután amikor átmentem a célvonalon, a levezetőkörön minden gőzt kiengedtem, akkor gondoltam végig, hogy ez egy nagyszerű verseny volt. Természetesen felállni a dobogóra, meglehetősen különleges....és a csapattal való ünneplés valóban a fénypont volt számomra.

Amikor kiszálltam a kocsiból, már láttam, hogy szalad felém a szerelőm, láttam Ayaót (Komatsu) a mérnökömet, és Ericet (Boullier) a paddockban, és a csapatfotókat még aznap este...ez egy fantasztikus érzés volt. Minden nagyon gyorsan történt. Egyik pillanatban még az autóban ültem, aztán úgy elszaladt az idő, hogy a következő gondolat, az volt, hogy vegyek egy gyors zuhany, mielőtt felülök a hazai repülőgépre.

Szerdán James Allisonnal sétáltál végig a gyárban a hagyományos kikérdezés kapcsán, és az egész csapat megtapsolt, ami meglehetősen különleges érzés lehetett.

RG: Ez őrület volt, egyszerűen nem tudtam, mit mondjak. Nem csupán azért jöttem Enstone-ba, hogy folytassam a megkezdett munkát a mérnökömmel, hanem azért is, hogy újra lássam azokat a srácokat, akik nem utaznak velünk a versenyekre. Miután láthatták az autót a dobogón, mindenki visszatért a gyárba, hogy folyamatosan dolgozzanak azon, hogy valami kis pluszt még adjanak számomra a pályán. Ezt szerettem volna megköszönni nekik, és remek, hogy erre a héten lehetőségem volt.

A hét elején a L'Equipe címlapján voltál. Nem furcsa magadat látni az újságok és magazinok borítóján?

RG: Egy francia sportoló számára a L'Equipe címlapján megjelenni nagy kitüntetés. Ez az egyik legnagyobb újság nálunk, szóval amikor ezt megláttam, nagyon meglepődtem. Ez olyan, mint egy álom, és én nagyon büszke vagyok rá. Évekig meg fogom őrizni.

Szöveg: FormaNet, Varga Viktória