Mennyivel más az új menedzsment?

Kiss Pál Tamás: Tavaly év végén Stefanóval (Favaro) váratlanul félbeszakadt az együttműködésünk. Az új menedzsment egy része Oxxo Energy Drink, ők elsősorban a média tevékenységben segítenek, de a menedzsmentet – úgy ahogy Stefano előtt is – én magam képviselem, illetve az a kis csapat, aki körülöttem van. De elsősorban én tárgyalok a csapatokkal, és úgy tűnik, hogy működik. Persze kicsit nehezebb, mert több időmet veszi el, de úgy látom sikerült megbirkózni vele.

Idén egyszer már dobogóra állhattál, és akkor azt mondtad, hogy egy Monacóban szerzett második hely legalább akkora öröm számodra, mint a tavalyi barcelonai győzelmed. Mi a több, egy futamgyőzelem bárhol, vagy egy második hely Monacóban?

KPT: A legtöbb lenne egy győzelem Monacóban. Monacót azért emelném ki, mert versenyzés szempontjából annyira különleges helyszín, hogy ott gyorsnak lenni az egy tiszteletreméltó dolog a többi pilóta szemében. Ez az egyetlen olyan pálya a szezon során, ahol nagyjából 60-70 százalékban a pilóta tudása számít, és sokkal kisebb rész ebből az autó, pedig általában ugye ez fordítva van. Főleg,  hogy korábban itt még nem volt tapasztalatunk, így valóban kijött az, hogy ki az a versenyző, aki egy fél óra után alkalmazkodni tud ezekhez az extrém körülményekhez, fel tudja venni a ritmust, és gyors tud lenni. Nagyon nehéz gyorsnak lenni ezekkel az autókkal egy ilyen utcai pályán, ahol nincs lehetőség a hibára. És persze ott volt a város szívében, bár a csillogás és a fényűzés az egy más dolog, engem sokkal inkább érdekelt maga a pálya. Sokkal jobban megfogott a vonalvezetés, és az az extrém helyzet, hogy tényleg a patka mellett fordul el az ember, ott a kikötő mellettünk, szóval mondjuk egy Conor Daly féle balesetnél könnyen lehet, hogy valaki akár a vízben köt ki. Szóval nagyon extrém, és szerintem ezért is olyan különleges.

Volt már halálfélelmed versenyzés közben?

KPT: Nem. Ha ilyesmit éreztem volna, szerintem akkor már abbahagytam volna. Az első években inkább ijedtség volt, amikor több balesetem is volt, de most már ez is egy elfogadott helyzet. Ha rosszul jön ki a lépés, és egymásnak megyünk, akkor nincs mit tenni. Vagy ha az ember nem tud besorolni, és leküldik a fűre, akkor ez ezzel jár, szóval nem, nem volt sosem félelem bennem.

Most Hockenheim következik, utána hazai versenyed. Készülsz valami különlegességgel a rajongóknak, úgy mint például a tavaly?

KPT: Igen, mindenképpen. Már több ötletem van, úgyhogy valamit biztosan kitalálunk. Itthon versenyezni mindig nagyon különleges, és nem feltétlenül kell úgy tekinteni rá, hogy ez még sokszor meg fog történni, úgyhogy mindenképpen szeretnék valamivel készülni. Előtte azonban Hockenheim következik, ami nehéz lesz, mert ugye Silverstone után elég kevés időnk marad a felkészülésre. Ami bizakodásra ad okot az az, hogy 2010-ben a csapat elég jól szerepelt ezen a pályán. Én négy éve jártam ott még a svájci Renault bajnokságban, de az már régen volt, és nem is lehet összehasonlítani ezzel az autóval. Szóval nehéz lesz, de van már annyi tapasztalat a hátunk mögött, hogy néhány kör alatt ki kell tudni autózni a maximumot.

Mi a reális cél az év hátralévő futamain?

KPT: Mindig nyerni megyünk, ez a cél. De ha a realitásnál maradunk, akkor azt mondom, hogy az első ötben kell lenni. Innentől kezdve sokkal több pontot szeretnék szerezni. Ehhez az kell, hogy jó hétvégénk legyen, amikor nem jön közbe semmi balszerencse. Amit jelenleg látok az az, hogy az első két pilóta nagyon elhúzott, és nagyon konstans teljesítményt nyújtanak. Nagyon nehéz ezt a jelenlegi 80 pontos hátrányt velük szemben ledolgozni, ehhez mindig nyerni kellene. De a harmadik helyre látok reális esélyt, ha innentől kezdve minden hétvége jól alakul, és hozzájön egy kis szerencse, meg néhány keresztbeverés. Legrosszabb esetben pedig az első ötben szeretnék lenni év végén.

Éppen a szezon közepén jársz, ilyenkor a királykategóriában már bőven a jövő évi pilótafelállásokról cikkeznek, nálad vannak már tervek 2013-ra?

KPT: Igaz, hogy már a szezon felénél járunk, de nálunk nagyon rövid a szezon. Nagyon későn kezdődik, és nagyon korán véget ér, vagyis nagyon zsúfolt a program. Tavaly leghamarabb Belgiumban lehetett látni, ahogy néhány pilóta összeül egy-egy csapatfőnökkel az edzések után vagy éppen előtte. Szóval valahol ott fog kezdődni majd a mozgolódás, és szerintem akkor már én is többet tudok majd mondani. Tervem persze van, hogy egy tökéletes világban mi lenne számomra a legjobb megoldás. Ez a pedig World Series by Renault. Ez az amit szeretnék, és remélem össze fog jönni, de ehhez nagyon sok minden kell. Ez ügyben már történtek lépések, és ami jó dolog, hogy korábbi sorozatokból már van ott nagyon sok ismerősöm. Mérnökök, csapatfőnök, volt csapattársak, szóval szélesedik a kapcsolatköröm, és persze még egy-két kiugró eredmény is segítene.  Van egy konkrét csapat is a tervben, de még nagyon a kezdeti fázis, úgyhogy még nem tudom, hogyan alakulnak a dolgok. De ha már terveknél járunk: most gőzerővel dolgozunk azon, hogy az itthoni World Series versenyen indulni tudjak. Ez pont a szezon vége után van, és nagyszerű lenne nekem is, és szerintem a rajongók számára is. De ez ügyben még szintén nem tudok biztosat mondani.

Milyennek találod az idei Formula-1-es szezont nézőként és versenyzőként egyaránt?

KPT: Szurkolóként azt mondanám, hogy szerintem mindenki ilyen szezonra vágyik. Talán a csapatok nem örülnek neki, hogy ilyen szoros a verseny, de szerintem nincs olyan néző, akinek ez ne tetszene, persze kivéve, ha nem az ő csapata van elől. De ami engem illet, én mindig az izgalmakat szeretem, és nem azt, hogy már az időmérő után tudjuk, ki lesz a győztes.  Ami a versenyzői oldalt illeti, idén azt látom, hogy sokkal kisebb hibák sokkal többet jelentenek, mint bármikor korábban. Sokkal jobban össze kell szedni magukat a versenyzőknek, és így nagyobb a rivalizálás, szóval mind pilótaként, mind pedig nézőként sokkal izgalmasabb lett, és szerintem a versenyzők is arra vágynak, hogy ne csak a csapattárssal kelljen megküzdeniük.

Az idei meglepetések és izgalmak egyik okaként a Pirelli idei abroncsait hozzák fel, és ezzel együtt egyre több kritikát is lehet hallani a kiszámíthatatlan gumikról. Neked milyen tapasztalataid vannak ezen a területen?

KPT: Nyilván a gumiknak is szerepük van abban, hogy megnövekedett a taktika jelentősége, és megszűnt az a nagy különbség a nagy csapatok és a középcsapatok között. Néző szempontból ez nagyon jó, versenyzői szemmel azonban nem, mert olyan váratlan dolgok történnek, ami már kicsit abszurd. Például a mi esetünkben is megfigyelhető. Ha kiszámíthatóbb lenne, akkor jobban előtérbe kerülne a profizmus, és szerintem ez az, amit Michael Schumacher hiányol. Ők ugye mindig jól taktikáztak a Ferrarinál, most azonban egyszerűen nem lehet kidolgozni egy stratégiát, mert nincs két egyforma szett gumi nálunk sem. Állandóan változik a keménysége, a kopása, és egyszerűen olyan abszurd helyzetekbe kerülünk, hogy nehéz egy fix stratégiát ráépíteni. Nyilván ez is egyfajta kihívás, de talán ez is segít abban, hogy összerázódott a mezőny. A Saubertől és Péreztől például még nem hallottam panaszkodást a gumikkal kapcsolatban, mert nyilván nekik ez egy jó esély arra, hogy olykor egy-egy jó taktikával előre kerüljenek.

Mit üzennél szurkolóidnak, és a Formanet Magazin olvasóinak?

KPT: Köszönöm szépen, hogy szurkolnak, és remélem továbbra is követik majd a szezonomat, és pályafutásomat. És persze olvassák a FormaNet Magazint, mert remélem lesz még bőven olyan futamom, amit emlegetni fogunk még az év végén, és tudunk majd nosztalgiázni rajta.

Fotó: FormaNet

Az interjú első részét ITT olvashatjátok

FormaNet, Varga Viktória