Jenson Button a Formula-1-es mezőny legrutinosabb versenyzői közé tartozik, hiszen már több mint egy évtizede része a királykategóriának. Elkerülhetetlen a kérdés, hogy megfordult-e már fejében a visszavonulás gondolata?

„Olykor megfordul a fejemben. Bármelyik sport kicsit trükkös abból a szempontból, hogy a megfelelő időben vonulj vissza. Jó néhány versenyző volt már, aki azt mondta, hogy alig várja már a visszavonulást, és nem tudják kivárni a megfelelő időt ahhoz, hogy kényelmesebb életet éljenek. Aztán már négy hónap múlva feltűnnek valamilyen versenyen, mert hiányzik nekik az állandó motorzaj”- kezdte Button, aki úgy véli, a Formula-1-es versenyzés érzése semmi máshoz nem hasonlítható.

„Ahhoz, hogy megértsük, milyen intenzitású az autóversenyzés, ahhoz benne kell lenni. Vezetni egy 750 lóerős gépet 320 km/órával, az hihetetlen érzés. A kanyarokban olyan G erők hatnak, mintha valaki a fejedet akarná letépni a helyéről, amikor pedig fékezel, az olyan érzés, mintha a tested ki akarna bújni a bőrödből. És annyira izzadok, hogy három liter folyadékot veszítek egy verseny alatt. Az adrenalin szintem hatalmas, és 150-es a pulzusom. Ezt az élményt semmi máshoz nem lehet hasonlítani.”

A McLaren 32 esztendős versenyzője nem csak valamikori visszavonulásának gondolatairól, de a félelmekről is őszintén beszélt, és bevallotta, minél idősebb, annál inkább fél egy esetleges balesettől, ugyanakkor mégis nagyon nehéz lemondani erről a világról.

„Volt már néhány balesetem a pályafutásom alatt. Ezek közül a 2003-as monacói baleset messze a legrosszabb volt. 290 km/órával jöttem ki az alagútból, amikor kicsúsztam a bukótérbe, majd falnak ütköztem. Amikor kihúztak a kocsiból, néhány percig eszméletlen állapotban voltam. Hogy őszinte legyek, ez elültette bennem a félelmet. Ha versenyzőként egyszer már megtapasztalod ezt, akkor utána már mindig benned lesz a félelem, hogy újra megtörténhet.”

„Kicsit őrültnek kell lenni egy F1-es autó vezetéséhez. Egy verseny reggelén az izgalom kicsit keveredik a félelemmel. Ha esős körülmények vannak, az még rosszabb, hiszen ebben az esetben gyakran nem tudod saját ellenőrzésed alatt tartani a dolgokat, és pontosan ez az, amitől a pilóták a legjobban félnek. Amikor az egyenesben száguldunk, mindössze egy esőfüggönyt látunk magunk előtt. Ha egy autó ütközik előtted, akár 320 km/órával is beleszaladhatsz. Ostobaság lenne azt gondolni, hogy mindig minden rendben lesz. Bárhogy is van, ahogy egyre idősebb leszel, a félelem egyre inkább fokozódik, de nehéz feladni. Ha majd egyszer visszavonulok, tisztában leszek azzal a ténnyel, hogy soha semmivel nem fogom tudni helyettesíteni azt az érzést, mint amikor egy F1-es autót vezetek.”

Félelem ide, óriási nyomás oda, Button hétéves kora óta versenyzőnek készül, és soha semmilyen más terv nem szerepelt céljai között.

„Mindig is versenyezni akartam, már az iskolai jelentéseimben is mindig az állt, hogy a koncentrációm megdöbbentő. Sosem figyeltem az órán, csakis a versenyzésről álmodoztam. Semmi másra nem tudtam gondolni. Semmi garancia nem volt arra, hogy nagy karriert futhatok be, ennek ellenére sosem volt B tervem” – emlékezett vissza gyerekkorára a brit bajnok, aki tizenévesen már óriási hírnevet szerzett gokartban, a királykategóriához pedig 1999-ben, a legfiatalabb F1-es pilótaként csatlakozott, a Williams jóvoltából.

Első évében (2000-ben) egy tisztességes nyolcadik helyen zárt, majd a Benettonnál 2001-ben mélypontra került, hiszen mindössze két ponttal a 17. lett a bajnokságban. Hirtelen már nem volt annyira népszerű, és kritikusai szerint hiányzott belőle a könyörtelenség, ami egy bajnoknál elengedhetetlen tulajdonság. Sőt sokan vádolták azzal, hogy túlságosan sok időt tölt bulizással.

„Most már tudom, hogy hibáztam. Nagy felhajtást csináltam magam körül. Meg kellett tanulnom, hogy a versenyzés sokkal több, mint egyszerűen vezetni egy autót. Meg kellett értenem, hogy mindez állóképességről, és helyes táplálkozásról is szól. Meg kellett tanulnom a sport lélektani oldalát, és meg kellett értenem a mérnöki oldalát is, hogy meg tudjam beszélni, ha valami probléma volt a kocsimmal. Mindez beletelt egy kis időbe.”

„Fiatal srácként, playboy-ként élveztem az ’ereszd el a hajam’ életérzést. Nagyon sok szórakozás volt ebben a korszakomban, de nem mondanám, hogy teljesen kiszálltam ebből. Még mindig szeretek szórakozni, de már biztonságosabban, és félig zárt ajtók mögött.”

Button első győzelmét 2006-ban a Hungaroringen aratta, majd három év múlva, 2009-ben ért fel a csúcsra, amikor világbajnoki címet ünnepelhetett a Brawn GP-vel. A brit kiválóság most beismerte, hogy F1-es karrierének csúcspontja akkor kissé megrémisztette.

„Miután bebiztosítottam a vb címet, csaptunk egy nagy bulit a csapattal, majd egy itallal a kezemben visszamentem a szállodában, és egyedül ültem négy órán keresztül. Életem legboldogabb éjszakája kellett volna, hogy legyen, de úgy éreztem, mintha mélyponton lennék. Csak ültem, és azon gondolkodtam, hogy ezután mi történhet. Tudtam, hogy attól a ponttól kezdve sosem lesz elég jó egy második hely. Ha egyszer bajnok lettél, az emberek utána már elvárják, hogy folyamatosan elől légy. Fontos, hogy szupersztár legyél a hét minden egyes napján, és innentől kezdve nem engedhetsz ki egy napra sem, vagy nem engedhetsz meg magadnak egy pech szériát sem. Hatalmas nyomást jelent így élni.”

És hogy mi lesz, ha egyszer szögre akasztja sisakját?

„Ha majd egyszer visszavonulok, biztos, hogy nem a jachtomon fogom tengetni mindennapjaimat, sőt valószínűleg F1-es kommentátor sem leszek, és nem fogok tévés reality műsorokban bohóckodni. Legszívesebben fiatal F1-es pilótákkal foglalkoznék, mert szeretném átadni azokat a tapasztalatokat, amiket karrierem során szereztem. Gondolkodom egy éttermen is, de leginkább triatlonozni szeretnék.”

„2007-ben kezdtem el triatlonozni, abban az időben, amikor nem mentek túl jól a dolgok a pályán, és nem igazán láttam a fényt az alagút végén. Találnom kellett valami mást, ahol a kemény munka eredményét megtapasztalhatom – mert mindezt akkor az F1-ben nem tapasztalhattam.”

„Ha egy versenyen alulteljesítek, akkor egy triatlon a tökéletes büntetés magam számára.”

„Kerékpáron teljesen távol vagyok az F1-től. Tudom, hogy ott nem üldöznek majd a paparazzik, és ez teljes békét ad. Semmi másra nem gondolok, csak a biciklizésre. A versenypályán a többiek ellen versenyzem, itt pedig saját magammal, hiszen tudom, hogy nem nyerhetek mind a három kategóriában, csak a saját teljesítményemen akarok javítani minden területen. Mindig a legutóbbi eredményedet akarod megjavítani”- beszélt a triatlon iránti szenvedélyéről Button, aki visszavonulása után szeretne egy iroman versenyre is benevezni.

FormaNet, Varga Viktória

Fotó: FormaNet