Mark Webber blogja:

A Paralimpián szereplő minden sportoló mélységes tiszteletet érdemel, hiszen nekik hátrányból sikerült felküzdeniük magukat, és részese lenni egy álomnak, mégis van valami egészen különleges Zanardi történetében: 11 éve az egykori autóversenyző egy balesetben mindkét lábát elveszítette, mégis fel tudott állni, és nem csak hogy felállt, új sportágában sikeresebb, mint valaha.

Először is, azért, mert ő egy nagyon tiszteletreméltó karakter. A balesete előtt sem volt ember, aki bármi rosszat tudott volna mondani róla. Van egy olyan fajta megfoghatatlan dolog a személyiségében, amely mindenki számára nagyon imponáló figurává teszi.

A balesete után sok mindenen kellett keresztülmennie, míg végre újra normálisnak nevezhető élete lett. Nem csupán újra tudta kezdeni, de úgy kezdte újra, hogy három versenyt megnyert a túraautó-világbajnokságban, majd utána a figyelmét egy teljesen más műfajnak szentelte. Ki hitte volna, hogy Brands Hatch-ben új sportjában, 45 évesen aranyat nyerhet, és egyből kettőt? Ez is alátámasztja azt a mondást, miszerint az élet mindannyiunk számára egy utazás, és amit igazán akarunk, azt el is érhetjük.

Könnyű meghatódni már magától a történettől is, attól pedig még inkább, hogy mennyire szerény tudott maradni Zanardi az elképesztő sikerek után is.

Nem tudom, mi a nehezebb, fogyatékossággal születni, és azt elfogadni, vagy az élet későbbi szakaszában hátrányossá válni, de annyi bizonyos, hogy mindkettő felülmúlásához óriási akaraterő szükséges. Azt hiszem, ami mégis a legmegragadóbb az olasz történetében az, hogy esetében egy nagyon sikeres karriert tört ketté a sors. De megtalálta a módját az újrakezdésnek, és nem félt kipróbálni valami mást. Elmondása szerint minden reggel új célokkal kel ki az ágyból, és mindenki életének a kulcsa: kipróbálni önmagunkat és célokat tűzni magunk elé.

Biztonság a Formula 1-ben

Ugye a hónap elején  volt az a csúnya baleset a Belga Nagydíj rajtjánál,  ami megint felveti a pilóták biztonságának kérdését a Formula-1-ben. A Ferraris Fernando Alonso szerencsés volt abban a balesetben. Romain Grosjean elvesztette autója felett az irányítást, és a Lotus gyakorlatilag átugratott a Ferrari felett, nem sokkal elkerülve Alonso fejét. Az FIA végzett néhány kutatást arról, hogyan tudnák még jobban védeni a versenyzők fejét, és most úgy néz ki, hogy a közeljövőben a biztonságot még jobban növelő intézkedések léphetnek életbe egy búkócső-szerű, biztonsági keret bevezetésével.  A fej védelme egy nagyon vitatott téma, és mi pilóták intézkedéseket szorgalmazunk, mégsem értem, mi állhat még mindig ennek az útjába.

A Grosjean-féle incidens csaknem ugyanolyan volt, mint a 2007-es Ausztrál Nagydíjon a David Coulthard és Alexander Wurz között történt baleset, ahol mindkét autó a levegőbe repült, miután az egyikük kocsija "rámászott" a másikéra. Velem is történt hasonló 2010-ben, Valenciában.

Az emberek persze bizonyos dolgokra azt mondják, hogy nem szeretnék, mert ronda, de nekik is meg kell érteniük, mekkora veszélyeket hordoz magában ez a sport. A kérdés, hogy a kerekek felől közelítsük meg a biztonsági kérdéseket, és akkor nyitott marad a pilótafülke, vagy békén hagyni a kerekeket és növelni a pilótafülke biztonságát.Személy szerint úgy érzem, nagyobb prioritást érdemelne az autók levegőbe emelkedésének megakadályozása, mert az ilyen esetek gyakrabban fordulnak elő, míg a pilótafülkét ritkábban éri sérülés. Persze ettől még ez utóbbit is komolyan kell venni.

Mindemellett a pilótáknak is nagyobb felelősséget kell vállalniuk, mert az elmúlt 10 évben nagyobb agresszivitás tapasztalható. Talán kicsit azért is, mert azt látják, hogy egy nagy baleset után is sértetlenül ki lehet szállni az autókból. De lehet biztonságosan is agresszíven vezetni, és lehet veszélyesen agresszíven vezetni. Én mindig is azt mondtam, hogy az F1 már nem a versenyzőiskola része.

Segítség a feltörekvő generációnak

Ami az Olasz Nagydíjat illeti, az nem az én hétvégém volt.  Egy hosszú kört kellett végigmennem sérült gumikkal, amíg visszamehettem a boxba. Viszont Mitch Evans, egy fiatal új-zélandi pilóta - akit segítek - megnyerte a vasárnap reggeli GP3-as futamot. Akkor kezdődött ez a történet Mitch-csel, mikor néhány jó eredménye után ismerőseim tanácsolták, hogy vessek egy pillantást a srácra, aki akkor már azon gondolkodott, hogy Európába jön. Rájöttem, hogy van benne potenciál, és korban is éppen megfelelő, így került be a mi GP3-as csapatunkba. Mitch egy ajándék, egy született tehetség. Ebben az évben több versenyt nyert, és sokszor rajtolt pole pozícióból egy olyan mezőnyben, ahol ott van Aaro Vainio, Felix Da Costa és Daniel Abt. Elég szoros befutó volt itt Monzában, de Mitch megcsinálta. Volt néhány jó boxkiállása, de tudja, hogy nyerni csak úgy lehet, ha a versenyzés is a legmagasabb szinten van. Ez az, amiben én tudok neki segíteni.

Láttam egy olyan srácot, mint Sebastian Vettel, aki a csapattársamként dolgozik, és vertem már meg Fernando Alonsót is szoros csatákban. Sokszor nyertem már nagynevű ellenfelekkel szemben, így elmondhatom, nem minden csak a pályán dől el, ami a fejben van, az is épp olyan fontos. Mindig szerettem fiatal srácokkal foglalkozni, hogy felmérjük az igazi erejüket, és megpróbáljuk a legtöbbet kihozni belőlük. Az igazán nagy lépéseket önmaguknak kell megtenniük, de fontos, hogy egy kis támaszt nyújtsunk nekik.

FormaNet, Jeney Anna