A mai napon ünnepli 28. születésnapját a királykategória egyik klasszisa, az idén már Mercedes színekben bizonyító Lewis Hamilton. A következő írás nem az ünnepelt eredményeiről szól, sokkal inkább azokról a fontos momentumokról, melyek lehetővé tették számára, hogy a száguldó cirkusz első fekete bőrű pilótájaként írja be magát a történelembe. 

„Az emberek sok eltérő álmot táplálnak. Az én álmom az volt, hogy Formula-1-es pilóta váljon belőlem.”

Lewis Carl Davidson Hamilton 1985. január 7-én született az angliai Stevenage-ben. Édesapja, Anthony, fekete, édesanyja, Carmen fehér bőrű. Édesapja példaképe Carl Lewis volt, egy színes bőrű amerikai sprintfutó, aki kilenc olimpiai aranyat szerzett karrierje során. Hamiltont róla nevezték el Lewis Carl Davidson Hamiltonnak. Harmadik keresztneve, a Davidson, nagyapjától származik. A névválasztásnál érzékelhető az összetartozás: egyrészt a fekete bőrűek összetartozása, egymás tiszteletben tartása, mely olyan mértéket öltött az ő esetében, hogy egy híres fekete sportoló nevét viseli, másrészt a családi összetartozás jelképeként egyfajta szellemi örökséget visz tovább nagyapjától. Ez utóbbi, a családi támogatás az, amely Lewis-t előrevitte karrierjének egésze során. Szülei két évvel születése után elváltak, tíz éves koráig édesanyjával élt. Ezután édesapjához költözött, akinek megszületett második fia, Nicholas az új feleségétől, Lindától. Ebben az új környezetben egy támogató háttérre talált: mind a négyen együtt kezdtek el dolgozni a sikerért. „Nem volt pénzünk, apának nagyon keményen kellett dolgoznia, hogy fedezze az évadunkat (anyagilag).”

Abban az időszakban is, amikor édesanyjával élt, intenzív kapcsolatot ápolt édesapjával. Hat éves korában kapta első gokartját, majd nyolc évesen fordulatot vett élete: versenyezni kezdett. Linda és Nic folyamatosan a háttérben álltak: elutaztak a versenyekre, együtt szurkoltak és töretlen kitartásukkal tanúbizonyságot tettek támogatásukról.

Az autóversenyzés egy hihetetlenül komplex sport, már a legalsóbb kategóriákban is sokkal többről van szó, mint a nyers sebességről és tehetségről. Anthony így emlékszik vissza: „Hamarosan megtapasztaltunk, hogy nem csak arról van szó, hogy megérkezünk (egy pályára) és versenyzünk. Nem igazán volt sok (megpályázható) pénz akkoriban, ezért megpróbáltam a lehető leghatékonyabban szponzorok után kutatni.”

Lewis nagyon hamar megmutatta szenvedélyét a győzelem iránt, semmiféle kompromisszumra sem hajló attitűdjét és sikerorientáltságát. Édesapja saját szenvedélyét is kiélte, amikor kormányozta fia kezdeti pályafutását. Ő készítette fel gokartjait a versenyekre, melyeket hihetetlen feszültséggel éltek meg mindketten. Sárga sisakot választottak Lewis-nak azért, hogy apja képes legyen megkülönböztetni a többiek közül saját gyermekét a futamok közben. 1995-ben a Cadet osztályban szerzett bajnoki címet, melyet a következő öt évben további bajnoki címek követtek az egyre magasabb gokart szériákban. Az első címét követően a neves brit szaklap, az Austosport által rendezett díjátadón kitüntetést vehetett át. Kihasználva az alkalmat, odasétált Ron Dennishez, a Forma-1 második leggazdagabb történelmével rendelkező csapatának, a McLarennek a vezetőjéhez, és tíz éves kora ellenére megdöbbentő határozottsággal bemutatkozott: „Lewis Hamilton vagyok. Én nyertem meg a Brit Bajnokságot és egy napon az egyik autóját akarom vezetni.”

Ez a határozott fellépése döntő jelentőséggel bírt karrierje alakulására. Ezzel ugyanis felhívta magára Ron Denis figyelmét, aki így emlékezik vissza erre a momentumra: „Felfigyeltem az elkötelezettségére, a határozottságára. Az a tűz, amely átsugárzott a szemein, sokkal jobban égett, mint amennyire én azt gondoltam először.”

Három év múlva Ron felhívta Anthony-t és felajánlotta a segítségét. Megkérdezte, mire van szüksége Lewis-nak és felajánlotta, hogy dolgozzák ki együtt a következő néhány évre azt a programot, amely a leginkább segíti őt a fejlődésében. Lewis ezután rohamléptekkel mászta meg a ranglétrát. 2001-ben a brit Formula Renault téli kupájában kezdett, mely négy versenyt ölel fel. A váltás a gokartról a valós autókra minden fiatal életében döntő. Hiába a nagy sebesség a gokarttal, az autók váltója, fékeinek teljesítménye teljesen más kihívással állítja szembe a vezetőt, mint egy gokart. Éppen emiatt tehetséges fiatalok pályafutása törik ketté, ha nem képesek alkalmazkodni a kategóriaváltáshoz.

A fiatal tehetség 2002-ben és 2003-ban a Formula Renault teljes évadában versenyzett, melyet 2003-ban meg is nyert. A következő esztendőben feljebb lépett a Formula 3 Euro Series-be. Első évadában ebben a szériában ötödikként végzett, a következőben, 2005-ben pedig győzedelmeskedett. 2006-ban az F1 előszobájaként emlegetett GP2-ben próbált szerencsét, melyet, 21 versenyen 5 győzelmet, egy pole pozíciót, 7 leggyorsabb kört és 14 dobogós helyezést bebiztosítva, megnyert. Ezek után egyenes út vezetett a királykategóriába, melynek első színes bőrű pilótája lett. Újoncként kivételes lehetőséget kapott: míg a legtöbb pilótának az autósportok királykategóriájában is lépésről lépésre kell előremenetelnie a kisebb csapatoktól a versenyképesebbekig, Lewis egyből a McLaren-Mercedes színeiben kezdhette meg a küzdelmet. Debütáló évében egyetlen ponttal maradt le a világbajnoki címről, melyet a következő évben, 2008-ban elhódított.

2011 végén, egy olyan szezon után, melyet partnerkapcsolatának problémái és vezetői hibák fémjeleztek, úgy érezte, elérkezett a pillanat ahhoz, hogy szakítson édesapjával és új menedzser után keressen. Az autósport egyik legmeghatározóbb együttműködése ért véget. Ezek után az apa-fia viszony is gyors hanyatlásnak indult, eltávolodtak egymástól és hosszú hetekig nem is beszéltek. „Rémálomként hatott. Olyan volt, mintha valami meghalt volna. Sokkszerűen ért” – emlékezett vissza Anthony arra a pillanatra, amikor Lewis felbontotta vele az együttműködést. „Amikor azt mondta, hogy nem akarja többé, hogy menedzseljem, teljesen úgy ért, mint derült égből a villámcsapás, mivel nem is vesztünk össze. Nem haragudtam rá, de nem is tudtam megbarátkozni ezzel. Mellette álltam az első távirányítós autós versenye óta, amikor öt éves volt. Minden héten az életemet tettem (a projektbe). Az a nap egy életet-megváltó tapasztalatot jelentett" – árulta el érzéseit az édesapa fél évvel munkakapcsolatuk felbomlása után. 2012 tavaszára tisztázták a konfliktust és újra intenzívebbé vált kapcsolatuk. Habár Anthony más pilótákat is szárnya alá vett, fia karrierjének irányítását továbbra is egy tőle teljesen független cég végzi.

Vibráló karrier, elképesztő sikerek. Ez az, amelyet Lewis Hamilton megélt és elért idáig. Lewis soha sem érezte, hogy bőrszíne kivételes akadályt jelentene munkájában, noha időről időre őt is érték incidensek emiatt. Gyermekkorában időnként szembesítették illetve emlékeztették társai másságára, de már nem haragszik érte, sőt, csupán gyermeki éretlenségnek tudja be azt a viselkedési magatartást, melyet vele szemben tanúsítottak néhány versenyhétvégén. „Amikor egy futamon vagyok, nem gondolom, hogy ’Ó, ember, én vagyok az egyetlen fekete srác itt!’ Sokkal inkább észleltem ezt még a gokart (időszak) alatt. Mivel a gyerekek még éretlenek, előbukkant néha a rasszizmus. Azonban a saját agressziómat más irányba tereltem – ez az egyik erősségem. Azt is megtanultam, hogy a legjobb módja, hogy megverjem őket az, ha a pályán győzedelmeskedem.”

Formula-1-es pályafutása során eddig két végletet is megélt bőrszínét illető megkülönböztetés miatt. Egyik esetben példaértékűen viselkedve hárított, míg másik esetben ő maga volt a rasszista megkülönböztetés kiváltója. Debütáló évében, 2007-ben komoly párharcot vívott csapattársával, a spanyol Fernando Alonsóval. Mindketten győzelemre születtek, bármire képesek a sportban, egyetlen elem kivételével: veszíteni. Éppen emiatt egyre feszültebbé vált a légkör közöttük, az évad közepén már nem is köszöntek egymásnak. A spanyol szurkolótábor személyes sértésnek vette ezt, és megtorlandó, Lewis ellen fordultak, aki a konfliktusokkal tarkított 2007-es esztendő után, először 2008 februárjában (a téli tesztekre) tért vissza Spanyolországba. A spanyol rajongók rasszista üzenetekkel, bekiáltásokkal fogadták a pályán. A brit megpróbált nyugodt maradni és arra kérte a spanyol rajongókat, hogy értsék meg az ő helyzetét. Biztosította őket arról, hogy ennek ellenére továbbra is „szerelmes az országba, különösen Barcelonába”. Mint mindig, ez alakalommal is megkísérelte a negatív érzéseket pozitívakba fordítani: „Talán ezek a dolgok azok, amelyekből megtanulhatod még jobban értékelni az emberek szeretetét. Habár mindig megpróbálsz együtt lenni velük, soha sem tudod, mennyire fontosak is számodra, mindaddig, amíg ilyen dolgok történnek.”

2009-ban saját magát keverte bajba rasszista gondolataival. Egy olyan versenyképes világban, mint a Forma-1 minden egyes szónak komoly következményei lehetnek. Lewis egy rosszul sikerült futam után Monacóban, ahol két balesetbe is belekeveredett, melyek mindegyikért bokszutca áthajtásos büntetést kapott, meggondolatlanul a következőket nyilatkozta: „Talán azért, mert fekete vagyok.” Később próbálta visszavonni kijelentését, azonban nem volt visszaút. Azzal érvelt, hogy csak viccnek szánta kijelentését és semmilyen rasszista gondolatot nem feltételez a vele szemben kiszabott büntetések mögött. A Formula-1-et kormányzó Nemzetközi Automobil Szövetség megrovásban részesítette. Amiért önkéntesen ment a versenybírákhoz bocsánatot kérni, elkerülte azt, hogy eltiltsák a következő versenytől.

Lewis Hamilton életútja, sikerei, kitartása, küzdeni akarása és veszíteni nem tudása a Formula-1-ben egyedüli, de az egyetemes sportvilágban is kivételes példája annak, hogy miként lehet leküzdeni akadályokat, melyeket a sors egyfajta másság által állít szembe valakivel, valamint példaértékű módja annak, miként lehetséges a hibákból tanulni, és a nehézségeket saját erősséggé formálni.

Szabó Balázs

Fotó: FormaNet