A Formula-1-et az elmúlt években számtalan kritika érte azzal kapcsolatban, hogy túlzottan steril, túlzottan biztonságos, és a legújabb pályák már a pilóták hibáit sem büntetik, hiszen a legtöbb helyen a kavicságy helyett aszfaltozott a bukótér, így viszonylag egyszerűen tud korrigálni a kisodródott pilóta  Természetesen a kritikusok sem szeretnének halálos baleseteket látni, ám a nagyobb veszély több izgalmat jelentene a versenyeken. Ayrton Senna 1994-es halála óta nem halt meg F1-es pilóta a pályákon, ami rendkívül kedvező a sport szempontjából, ám többek között Lewis Hamilton is úgy gondolja, az 1980-as, -90-es években sokkal jobb volt a versenyzés, mivel a szó legszorosabb értelmében is közelebb voltak a pilóták a határokhoz. A 2008-as világbajnok szerint túlzottan is biztonságos a jelenlegi, modern Formula-1.

Május elsején volt 19 éve, hogy Imolában a legendás Ayrton Senna halálos balesetet szenvedett, és ma, május 8-án van Gilles Villeneuve halálának 31. évfordulója. Minden haláleset súlyos árnyként nehezedik a sportra, ennek ellenére sokan vélik úgy, hogy a száguldó cirkusz akkor élte fénykorát, amikor a „halál pátosza" lengte körül a versenyeket.

A Mercedes brit pilótája, Lewis Hamilton is nosztalgikus érzelmekkel gondol ezekre a távoli évekre, amikor az autók sokkal jobban függtek a pilóták vezetési stílusától, amikor a pályák sokkal veszélyesebbek voltak, és a pilóták sokkal közelebb voltak egy olyan határhoz, melynek gyakran halálos következménye volt.

„Egyszer vezettem Ayrton Senna 1989-es autóját, néhány kört tettem meg vele a nemzeti pályánkon, Silverstone-ban. Ez volt életem legnagyobb élménye” – nyilatkozta Lewis a Daily Mailnek.

„Senna és Gilles Villeneuve nagyon hasonlóak voltak. Ez az, amit én is szeretnék, olyan akarok lenni, mint ők, és azt hiszem, oly módon vezetek, ahogy elképzelem, hogy Senna vezetett egykoron. Ahogy én tudom, ez az egyetlen mód. Ők voltak a legjobbak, amit tettek, az a legjobb volt, ezért szeretném a legjobban elsajátítani azt.”

Ahogy az F1 nagy lépésekkel távolodik a hagyományos európai pályáktól, elsősorban kelet felé, ahol a Hermann Tilke által tervezett pályák sok stílust ötvözve, rendkívül biztonságosak, az egyáltalán nem tetszik a brit pilótának, mert úgy gondolja, a tradicionális pályák adnak csak igazi versenyeket. A 2008-as világbajnok mindeközben azért nem feledkezett meg arról sem, hogy a bajnokság éllovasába, a regnáló világbajnokba is belecsípjen.

„Ha most megnézzük Sebastian Vettelt, ő rendszerint kifut a műfűre, vagy ráfut a szegélykőre, kicsit jobban mint kellene. Túl fut a fehér vonalon, ami tulajdonképpen nem megengedett, de hagyják, had tegye. Senna idejében ha a kerekek túlmentek a szegélyen, ott már fű volt, ahol megpörgött, és ez volt maga a büntetés. Határon belül kellett maradni, mint sem átlépni azokat, és én sokkal jobban tisztelem az ilyen vezetési stílust.”

„Jelenleg nyugodtan ki lehet futni, és utána visszatérni, mert a modern pályáknak ilyen a bukótere. Régen ez a terület kavicságy volt.  Ha megtaláltad, akkor az autód vagy megsérült vagy beleragadt. Most túlnyomhatod, mehetsz szélesen, és utána vissza tudsz jönni.”

„Ha ez megtörténik, az gondolhatod, ez remek, de én éppen ezért szeretem a monacói városi pályát, mert ott nincs hely a hibázásra, ott a hibáért fizetni kell. Nem azt szeretném, hogy az emberek sérülésekkel fizessenek, hanem időveszteséggel, vagy az autó megállásával, mert erről szól a versenyzés.”

„Ezért is csodáljuk annyira azokat a srácokat, akikkel ha ilyen történt, még vissza tudtak térni a pályára. Jó az, hogy most nagyobb a biztonság, de akkoriban az autók természetesebbek voltak, egyetlen váltókar volt csak bennük. Ha csak megnézzük Sennát Monacóban, az idő nagy részében egy kézzel vezetett, így irányította az autót. Ez valóban nagy dolog. Nagyon nagy.”

„Azt hiszem, ez az időszak sokkal többet hozott volna ki belőlem, mint amióta a pilótáknak ekkora segítség áll a rendelkezésükre. Most ez már leginkább csak a technikáról szól, csak ülünk, körözünk, és a hidraulikáról beszélgetünk. Huszonhat gomb van a Mercedes kormánykerekén, ezeket megérteni és használni önmagában egy tudomány.”

„Ha egy időszakot választhatnék, Senna idejében szeretnék vezetni, 1988, 1989-ben. Akkor az autók még veszélyesek voltak. Amikor Silverstone-ban köröztem az autójával, nagyon alacsonynak éreztem, és a fejem is sokkal szabadabb volt. Azt gondoltam magamban, Jézusom, azok a srácok…”

„Vezettem egy 1930-as Mercedest is, nem volt biztonsági öv, és nagyon gyorsan kanyarodott, és csak egyetlen dolgot kellett tekergetni. Most egészen mások a kihívások, sokkal több a technikai kihívás.”

„A Formula-1 minden évben változik. Elemeznünk kell minden apró kis információt a gumikról, a leszorítóerőről, az üzemanyag megtakarításról, és akkor még ott van a többi pilóta is. Monaco után megfájdul a fejünk, mert a szemünk folyamatosan ide-oda mozog, hogy mindenre oda tudjunk figyelni. Ayrton a végén úgy írta le Monacót, mint egy testen kívüli élményt, amikor belép abba a bizonyos zónába. Kellet pár óra a versenyt követően ahhoz, hogy lenyugodjon, és hogy pótolja a vízveszteséget. Engem inkább a térdem öl meg a verseny után.  A folyamatos gáz és fék nyomogatás miatt.”

„Hallhatunk néhány pilótát, akik a koruk miatt kissé óvatosabbak, hogy a kölykök addig nyomják, hogy elveszítik az uralmat az autójuk felett. Én nem az a típus vagyok. De nem leszek semmivel sem óvatosabb, mert nem az az, amit eddig felépítettem. Ez lehet, hogy veszélyes rám nézve. De ha a Formula-1 nem lesz többé veszélyes, én sem fogom tovább csinálni. Hiszen azért még mindig van elég veszély, például amikor az időmérőn a határon autózok a gyorskörön, az még mindig elég veszélyes, és ez így rendben is van” – vélekedett Lewis Hamilton.

FormaNet, Varga Viktória