Szombaton 90 esztendős korában elhunyt a Formula-1 egyik legendás alakja, José Froilan González, aki a Ferrari legelső világbajnoki futamgyőzelmét szerezte meg 1951-ben Monacóban. Az argentin legenda távozása egyben azt is jelenti, hogy immár a 87 esztendős Jack Brabham a legidősebb Formula-1-es futamgyőztes, akit még az élők sorában tudhatunk.

Mai szemmel inkább birkózónak illő, alacsony, zömök testalkatú, rajongói által „Pampák Bikájának” elkeresztelt José Froilan González egy autókereskedő családban született, így az autók iránt rajongás már gyermekként megfertőzte. Miután hazájában, Argentínában több évet versenyzett, honfitársát, Juan Manuel Fangiót követve 1950-ben Európában próbált szerencsét, és a Formula-1-es világbajnokság két futamán, Franciaországban és Monacóban már a legelső évben elindult egy Maseratival, majd a következő szezonban, életének ötödik F1-es nagydíján pole-ból rajtolva győzelmet aratott a Scuderia Ferrari színeiben. Az olasz csapatnak ez volt a legelső győzelme a szériában, amit ezután még – a mai napig – 220 további diadal követett.

A történelmi győzelem a világbajnokság elindulásának helyszínén, Silverstone-ban született meg 1951 július 14-én,  miután González elhappolta a pole pozíciót az Alfa Romeo sztárpilótája, a későbbi világbajnok, Juan Manuel Fangio elől, és ezzel megszerezte csapata első rajtelsőségét. A 90 körös verseny a két argentin pilótáról szólt, hiszen egy kör kivételével ők ketten osztozkodtak az vezető pozíción, majd a 49. körtől Gonzalez vette át az irányítást, és végül közel egy perccel Fangio előtt ért célba, a harmadik helyen befutó csapattárs, Luigi Villoresi pedig már két kör kapott tőlük. Az év hátralévő részében González állandó "vendég" volt a pódiumon, végül a bajnoki tabella 3. helyén végzett.

Ezt követően még 21 nagydíjon állt rajthoz, utolsó F1-es versenyét pedig 1960-ban, az Argentin Nagydíjon futotta. 1954-ben duplázni tudott Silverstone-ban, és ezzel pályafutása második, és egyben utolsó diadalát aratta a király-kategóriában. Két győzelme mellett további 13 dobogós helyezést ért el a Formula-1-ben, összesen három alkalommal indulhatott az első helyről, és hat versenyen megfutott leggyorsabb kör sorakozik F1-es statisztikájában.

Mint ahogy azokban az időkben szinte minden versenyző, a Formula-1-en kívül González is számos autóversenyen rajthoz állt, így 1954-ben Maurice Trintignant társaként megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt a Scuderia Ferrari színeiben. Ebben az évben második helyen végzett a Formula-1-es bajnokságban, honfitársa, Fangio mögött, majd a szezon végén úgy döntött, hogy felhagy a nemzetközi versenyzéssel, és ezt követően már csak hazai, argentin versenyekre összpontosított.

A Ferrari elnöke, Luca di Montezemolo megrendülten fogadta a hírt, és az elnök egy igaz barátként búcsúztatta a csapat egykori versenyzőjét.

„González halálának híre nagyon elszomorított. Nem is olyan régen beszéltünk, autókról, versenyzésről, hiszen ez a téma lelkesítette legjobban. Ezalatt a sok év alatt mindig nagyon kötődött a Ferrarihoz, mint versenyző, és mint egy ember, aki nagyon fontos szerepet játszott a történelmünkben. Halála egyben azt is jelenti, hogy egy igaz barátot veszítettünk el.”

A hozzá közelállóknak „El Cabezón” (Nagyfejű) becenévre is hallgató argentin két évvel ezelőtt, Silverstone-ban részt vette az első győzelem 60. évfordulója alkalmából megrendezett eseményen, ahol Fernando Alonso vezette a Ferrari 375-ös modellt, mellyel González győzelemre segítette a maranellóiakat. Talán a sors akarta úgy, de néhány órával később a kétszeres spanyol világbajnok megnyerte a Brit Nagydíjat, és nem mellesleg 2011-ben ez volt a vörösök egyetlen győzelme a szériában.

És, hogy mit érzett González, azután a bizonyos történelmi győzelem után? Erről még ezen a bizonyos 2011-es eseményen mesélt a Ferrari honlapján, az akkor 88 esztendős legenda. 

„Csak a következő hét szerdán, amikor találkoztam Maranellóban Don Enzóval, akkor döbbentem rá, hogy mit jelent az, hogy megnyertem a versenyt. Az irodájában ott volt mögötte egy nagy kép a győzelemről! Megkért, hogy írjam alá, és elmeséltem neki a verseny minden apró részletét. Aztán kaptam egy aranyórát, melynek lapján egy ágaskodó paripa volt. Igazából csak három nappal később értettem meg, hogy ez egy igazán különleges győzelem.”

 FormaNet, Varga Viktória