A McLaren hétfőn ünnepelt 50. születésnapját, és ebből az alkalomból az egykori csapatfőnök, Ron Dennis egy exkluzív interjúban számos történelmi pillanatra emlékezett vissza a csapat hivatalos weboldalán. És ha már történelem, akkor nyilvánvalóan elkerülhetetlen téma volt a McLaren legendás pilótapárosa, Alain Prost és Ayrton Senna. Mindketten háromszor lettek világbajnokok a wokingi gárdával, de a sikerek ellenére nehéz volt kezelni ezt a két-,  talán nem is annyira különböző karaktert.

Ayrton Senna és Alain Prost teljesen eltérő stílust képviselt a szériában, ám eredményesség szempontjából mindkettő hihetetlenül hatékonynak bizonyult. Ron Dennis rávilágított arra, hogy a két pilóta talán mégsem különbözött annyira egymástól, legalábbis ami egy versenyző alaptermészetét illeti. Mindketten hihetetlenül gyorsak, eltökéltek, ugyanakkor gyanakvóak, sőt olykor paranoiások voltak. 

„Van egyfajta általános érzés azok között, akik együtt dolgoztak Alainnel és Ayrtonnal, mégpedig az, hogy ők ketten tűz és víz, de én ezt nem érzem. Sok tekintetben nagyon is hasonlítottak egymásra. Mindketten nagyon bizonytalanok voltak, hihetetlenül versenyképesek, és mindketten kétségbeesetten akarták a győzelmet. Mindemellett mindketten nagyon jól tudták, hogy legnagyobb ellenfelükkel osztoznak egy garázson, ami érthető módon ahhoz vezetett, hogy volt bennük némi paranoia”- sorolta a hasonlóságokat az egykori csapatfőnök.

Ezt követően persze előkerültek a különbségek is, hiszen amíg Ayrton leginkább a pályán harcolt, addig nagy riválisa sokszor az eszével és szorgalmával kerekedett felül.

„Felkészülés szempontjából Alain nagyon hasonlított Nikire (Lauda). Igényes volt és fontoskodó, ha az autójáról volt szó, sikereit pedig elsősorban szorgalmával érte el, nem pedig nyers tempójával. Lehet, hogy ő nyugodtabbnak tűnt ebben a párosításban, de valójában szüntelenül lobbizott a csapaton belüli előnyökért.”

„Meg kell érteni, hogy ezért is fizetünk egy versenypilótát. Mutass egy elégedett versenyzőt, én pedig megmutatom a vesztest. Ha egy versenyző nem foglalkozik olyan kérdésekkel, hogy autója alulkormányzott vagy éppen túlkormányzott, hogy megvan-e a megfelelő egyensúly, vagy éppen hiányzik a tapadás, akkor az a versenyző nem elég gyors.”

„Ayrton változékony volt, amit nem mindig volt könnyű kezelni.  Valószínűleg a paranoia határait súrolta, és ha úgy érezte, hogy nem kap száz százalékos támogatást a csapattól, akkor átverve érezte magát. Vezetői szempontból mindez nagy kihívás volt, de élveztem, hiszen viszonozták. Tudtuk, és ők is jól tudták, hogy a mezőny leggyorsabb autóit biztosítottuk számukra, és ha nem nyertek, az fájdalmas volt. Nagy diplomáciai érzék kellett hozzájuk, de összességében azt mondhatjuk, hogy talán sosem uralt egy csapat annyira egy szezon, mint mi abban a két évben, amikor Ayrton és Alain nálunk versenyzett 1988-ban és 1989-ben. A statisztikák önmagukért beszélnek: 32 nagydíjból 25 futamgyőzelem.  Nyilvánvaló, hogy autóink roppant versenyképesek voltak, csak úgy, mint két pilótánk, akik mesterei voltak a versenyzésnek. Mindig úgy fogunk rájuk emlékezni, mint az F1 legnagyobb alakjaira, és ez így van rendjén” – zárt gondolatait Ron Dennis. 

FormaNet, Varga Viktória