Mark Webber 12 szezonnal és több mint 200 nagydíjjal a háta mögött, hétvégén a Brazil Nagydíj után búcsút int a királykategóriának. Az ausztrál nem titkolja, hogy már alig várja utolsó F1-es szereplését, és bár fantasztikus időket élt meg az elmúlt bő évtizedben, de a mostani generáció között egy kicsit már öregnek érzi magát. A széria hivatalos weboldalán megjelent interjúban Webber többek között visszaemlékszik a legjobb és a legnehezebb F1-es pillanatokra, és lelkesen beszél életének következő fejezetéről is. 

Mark, még egy versenyed van, aztán az F1-es karriered már a múlté...

Mark Webber: Már alig várom! (Nevet)

Most, hogy ilyen közel van a búcsú, nincs benned némi szomorúság?

MW: Persze, hogy nincs. Nagyszerű volt, de most szükségem van egy újabb fejezetre.

Több mint egy évtizedet töltöttél a Formula-1-ben, és most ilyen könnyedén fogsz kisétálni a paddockból?

MW: Mi mást tennék? Állapotos sem lehetsz csak félig. Ezt vagy csinálod vagy nem. Lesz egyéb dolgom is.

Nem lehet, hogy talán egy évvel korábban vonulsz vissza, mint kellene?

MW: Nem. Egyáltalán nem.

Ha visszatekintünk azokra a Sebastian Vettel mellett töltött Red Bull Racinges időkre, amikor közel kerültél a vb címhez, akkor mit gondolsz, hol bukhattad el?

MW: Ó, hát 2010-ben nagyon szoros volt a dolog, és 2012 is nagyon jó volt. Csak nem volt elég pontom a szezon végén. (Nevet)

Ez a matematikai része, de valami más is történhetett, hogy nem nyertél bajnoki címet…

MW: Nem voltam elég gyors!

Vagy talán nem voltál elég törtető?

MW: Azt hiszem, inkább az engem lehagyó autókkal volt probléma.

Fernando Alonso még a régi idők úriember versenyzőjének nevezett téged. Úriemberekre már nincs szükség itt?

MW: Nyilván én egy átmenet voltam egy más generációból, ami nevezhető régi időknek. Nem igazán tudom, hogy az új generáció miként látja a dolgokat – talán kicsit másként. Ha visszatekintünk, láthatjuk, hogy mi vezettünk két pedállal, három pedállal, kuplunggal és kuplung nélkül is, azaz a mostaniaknál nagyon más autókkal. Utazásaink során nem tudtunk internetezni és egyéb hasonló dolgokat csinálni. De például a ’70-es évek is teljesen más volt. Nem igazán tudom, hogy ebben az esetben mit takar a „régi idők” kifejezés, de igen, talán már kicsit öreg vagyok ehhez a sporthoz. Ugyanakkor egyáltalán nem aggódom amiatt, hogy túl öreg lennék. Szép idők voltak, most pedig új dolgokat keresek.

A kapcsolatod Sebastiannal elég feszült volt, és a Red Bull motorsport tanácsadója, Dr. Helmut Marko úgy véli, hogy ez még 2007-ben Fudzsiban kezdődött, amikor vacsorára halat ettél, ami miatt még a versenyen is rosszul voltál. Aztán legyőzted a hányingeredet, a második helyen autóztál és nagyon jó esélyed volt a győzelemre egészen addig, amíg a Toro Rossóban ülő Sebastian beléd nem szállt hátulról. Igaz ez?

MW: Ez tévedés. Egy jót csatáztam Lewisszal (Hamilton) és Sebbel. Tulajdonképpen Lewis nem a legmegfelelőbb időben jött vissza a biztonsági autós fázisban. Nem volt komoly probléma Sebbel.

Melyik volt a legszebb F1-es pillanatod?

MW: A Formula-1-es debütálásom kétségtelenül egy hatalmas pillanat volt számomra. Nehéz volt az út odáig. Sok évig próbáltam bekerülni, és végül megérkeztem – nagyon jó érzés volt, hogy a munkám végül kifizetődött, és érdemes volt ennyit dolgozni érte. Az első szerződésem csak három futamra szólt! Nem mentem rosszul, és most 250 versennyel később elmondhatom, hogy túléltem. Az első győzelem szintén egy nagy esemény. Az alsóbb kategóriákban ugye szükség van a győzelmekre, hiszen ezek jelentik a belépőt az F1-be. De a Formula-1-ben versenyt nyerni az egy teljesen más dolog. És ami még fontosabb, saját stílusomnak köszönhetően nyertem.  Különleges volt még a Monte Carlóban és a Silverstone-ban aratott győzelmem is, és nyilván a 2010-es vb cím elvesztése pedig a legkeményebb pillanatok egyike volt. De ilyen az élet. Ha csillagra célzol, olykor elvéted a lövést. Szóval igen, az nagyon kiábrándító volt, de még most is büszke vagyok arra, hogy az utolsó versenyig harcoltam a címért, mert az egyáltalán nem volt egy könnyű év. Nem a legkönnyebb szezont fogtam ki, és végül nem lett egy „Jenson” évem! (Nevet) Aztán a következő idény elég nehéz volt, de egy ilyen hosszú pályafutásban elkerülhetetlenek a nehéz pillanatok. Például a valenciai nagy baleset, vagy éppen a williamses idők – a nehéz pillanatok is hozzátartoznak egy versenyző életéhez. 12 év alatt jó és rossz dolgok is történtek.

Ha összehasonlítod a LeMans-ban történt mercedeses balesetedet és az imént említett valenciait, melyik volt a rémisztőbb? 

MW: Talán a LeMans-i baleset, mert az nem az én hibámból történt. Akkoriban sok autó "repült”, nem csak a Mercedes autói. A szabályozás elég bonyolult volt. Valencia is kicsit nehéz volt, mert egy nagy baleset volt, és ezután Silverstone-ban kellett újra beülnöm a kocsiba, ami nem éppen a legegyszerűbb helyszín a visszarázódáshoz. Ezért is volt fantasztikus az a győzelmem, mert a hétvége nem indult túl jól.

Mik voltak a legrosszabb döntéseid?

MW: Mindig úgy döntöttem, ahogy nekem tetszett. Meglehet, hogy valaki egész életében jó döntéseket hoz, de valószínűleg az nem én vagyok. Együtt kell élni a döntéseiddel, és ezekkel kell tovább boldogulnod. Van egy olyan mondás, hogy ha már megvetetted az ágyad, akkor aludj is benne (magyarul: edd meg amit főztél – a szerk)

De biztosan van valami, amit másként csinálnál…

MW: Nem igazán. Ki gondolta volna például, hogy ez lesz a Red Bull Racingből? Amikor ide jöttem, akkor ez egy bulizós csapat volt, és senki nem mert ilyen sikerekről álmodozni. A Williams után úgy tűnt, hogy nehéz lesz, de végül kiderült, jó döntés volt, pedig akkoriban mindenki azt mondta, hogy hülyeséget csináltam. Aztán egy szenzációs sikertörténet kerekedett belőle.  A williamses döntés valószínűleg nem volt túl jó, mert nem tudták tartani azt a formát, amit Juan Pablo Montoyával és Ralf Schumacherrel produkáltak, és nem tudtak fejlődni. Ehhez azonban egy kristálygömb kellett volna! Ha csak a jövő évet nézzük, senki nem tudhatja, hogy most mi a jó választás.

Nem lett volna érdekes számodra még egy évet maradni és megtapasztalni ezeket a nagy technikai változásokat? Ez nem lett volna egy végső F1-es kihívás?

MW: Nyilván igen, de ugyanez a helyzet a Porschéval is. Ott is nagyon fejlett a technika, és talán az áll a legközelebb a Formula autókhoz. Életem következő fejezete már ott kezdődik. Tudnod kell elengedni a dolgokat. Tudomásul veszem, hogy már nem vagyok fiatal. Más környezetet szeretnék egy másik sorozatban, hogy egy kicsit kiegyensúlyozottabb legyek. A döntésem leginkább a pályán kívüli dolgok miatt született meg.

Mindig jól érezted magad a Red Bullnál?

MW: Nos, mivel minden elég jól dokumentálva van, így egyértelmű, hogy voltak nehéz pillanatok – de mindez már a múlt.

Mit vársz az új életedtől a Porschénál?

MW: Nos, nyilván nem jönnek majd villámgyorsan a sikerek. Keményen meg kell dolgoznunk értük. De ez egy rendkívül híres cég, az egyik leghíresebb autómárka a világon, és ez egy nagyon izgalmas dolog lesz számomra. Mindemellett van még egy befejezetlen ügyem Le Mans-ban. Szerettem ott versenyezni még ha voltak is nehéz pillanatok. Szóval úgy térek vissza, hogy annál szebb lesz a jövőm. Akkoriban éppen a Formula-1 volt egy befejezetlen ügyem, és azért jöttem Európába, hogy ezt lerendezzem. Most már viszont újra LeMans következik. Sosem hagyok magam mögött befejezetlen ügyeket! (Nevet) Ráadásul olyan emberekkel fogok találkozni, akikkel már dolgoztam együtt a Formula-1-ben, most pedig a Porschénál újra együtt dolgozhatunk, és ez nagyon sok magabiztosságot ad.

A LeMans-i győzelem már felkerült a napirendedre?

MW: Nem azonnal, de a jövőben igen. Nem egyik napról a másikra fog megtörténni, és a siker sem garantált csak azért, mert ez a Porsche. A sikerért mindig keményen meg kell dolgozni.

Mikor kezdesz?

MW: Januárban. Előtte bele telik egy kis időbe, mire elvégzem a Formula-1-es méregtelenítést! (Nevet)

FormaNet, Varga Viktória