Michael Schumacher egykori vetélytársa, David Coulthard jól ismeri a hétszeres bajnok harciasságát és emberi oldalát is, hiszen volt ideje megtapasztalni a szériában eltöltött közös éveik alatt és azóta. A 246 nagydíjon rajthoz álló 42 esztendős ex versenyző a Telegraph weboldalán megjelent cikkében a hétszeres világbajnok mindkét "arcát" feleleveníti, de legfőképpen reméli, hogy a bajnok magához tér és megtudja, milyen nagy becsben tartják az emberek, és mennyien drukkoltak "győzelméért". 

"Csodálatos látni azt a rengeteg aggódást és nem csak a Formula-1-es társadalomtól, hanem a sport sokkal szélesebb köréből, sőt nem csak a sportközösségekből. Véleményem szerint most Michael státusza régóta esedékes helyre került, és csak remélni tudom és imádkozom azért, hogy ő is megtudja, milyen szép dolgokat mondanak róla az emberek.  Az igazat megvallva, nem hiszem, hogy Michael valaha is kapott volna annyi dicséretet és elismerést, mint amennyit a lenyűgöző eredményeivel kiérdemelt, és azt kell mondjam, hogy mindez most utólag megtörtént. 

Éveken át Michael volt a gazember tökéletes megtestesítője, különösen ebben az országban (Nagy-Britannia –a szerk.), hiszen német, és persze könyörtelenül hatékony és ultra-agresszív. Korábbi nagy versenyzők, mint például Sir Jackie Stewart, vagy Juan Manuel Fangio mindig nyitva hagyták az ajtót riválisaik előtt, mert tartottak attól, hogy tetteiknek végzetes következményei lehetnek, Michael azonban minden erejét a győzelemre összpontosította. Néha a határokon is túlment. Eszembe jut mit csinált 1997-ben Jerezben, és 2006 tavaszán a Rascasse-ban. Ezekkel a kellemetlen esetekkel támadási felületet adott, és néhányan - köztük én is – úgy könyvelték el, mint piszkos bajnokot. Eredményeit azonban nem lehet elvitatni. Összességében ugyanazok a szabályok vonatkoztak rá is, és ugyanazok a sportbírók felügyelték, mint mindenki mást, ő pedig megsemmisített minket.

Lehet, hogy sokszor dühítő volt. Volt több csatánk, a leghíresebb 1998-ban Spában, amikor vizes pályán összeütköztünk, majd átviharzott a McLaren garázsába és azzal vádolt, hogy megpróbáltam megölni. Később megkérdeztem tőle, hogy volt-e valaha is olyan az élete során, hogy valami rosszat csinált, mire azt felelte, hogy „nem emlékszem rá”.  Számomra ez mindent elmondott róla. Ő volt az önbizalom mintaképe, és ez az, ami bajnokká tette. És még, hogy bajnokká - 91 futamgyőzelmet és hét világbajnoki címet szerzett. Elmondhatom - és ez is olyasmi amit utólag lát az ember -, hogy sosem voltam az ő szintjén. Pályafutásod alatt ezt nem ismerheted be, mert kell az önbizalom, de most már nyugodtan bevallhatom. Michael egy viszonyítási pont volt számomra. Ezt csak most látom. Ha előtte végeztem, akkor tudtam, hogy nagyon jó munkát végeztem. Ő értéket adott a karrieremnek.

Mint mondtam, nem voltunk közeli barátok, de Michaelnek két arca volt. Egy könyörtelen versenytárs, ezzel együtt pedig nagylelkű, kedves családos ember. Ha része voltál a bizalmi körének, akkor egy hűséges barát volt, ha nem, akkor maximálisan távolságtartó. Nem ismertem meg őt annyira, mint kellett volna, de közös mercedeses kapcsolatunk alatt rendszeresen összefutottunk.  Jól emlékszem, amikor a Német Nagydíj után én is meghívást kaptam Michael privát partijára, és késő éjjel együtt elszívtunk egy szivart, megittunk 1-2 pohár italt és arról beszélgettünk, milyen szerencsések is vagyunk, hogy mindketten azt csinálhattunk amit szeretünk. Mindig is volt köztünk egy kölcsönös tisztelet egymás iránt. Amikor 2006 végén visszavonult, odajött hozzám és javasolta, hogy cseréljünk sisakot. Nekem soha eszembe sem jutott, hogy ezt megkérdezzem tőle, hiszen ő miért akarná az én sisakomat? De ő tudta, hogy gyűjtöm a sisakokat és abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy ezt felajánlotta. Azóta is az egyik legbecsesebb tárgyam, és tudom, hogy ő is megőrizte az enyémet és svájci otthonában tartja. 

Azt hiszem Michael sokkal hitelesebb képet ad magáról azóta, mióta nem zárja be a brit média előtt a kapukat, ahogy azt pályafutása első szakaszában tette. Szerintem ebből a tapasztalatból Sebastian Vettel már tanult. Mindenesetre Michael mercedeses visszatérése után megmutatta, hogy van egy emberi oldala is, és furcsamód ez nem ártott, sokkal inkább megerősítette örökségét. Néztük hogyan küzd azért, hogy legyőzze Sebastiant, Lewis Hamiltont és Fernando Alonsót, és bár nem mindig saját hibájából, de végül bebizonyosodott, hogy az idő senkinek sem kegyelmez. Karriere első szakasza után túl könnyű volt azt feltételezni, hogy ismét mindenkit elsöpör majd maga elől. A Mercedesnél való küzdelme azonban felértékelte korábbi eredményeit és azt hihetetlen következetességet, mely a pályafutása első részében is jellemezte.

Mostani síbalesetével Michael egyszer és mindenkorra megmutatta emberi mivoltát. Egy apa, mint bárki más, a felesége és gyermekei az ágya mellett imádkoznak az életéért. Ez olyasmi, amit mindannyian át tudunk érezni. Borzasztó, hogy sokszor ilyesminek kell történnie ahhoz, hogy megtudjuk, valójában mit is érzünk a másik iránt. Nagyon remélem, hogy a rendkívül gyors orvosi ellátás után továbbra is a lehető legjobb kezelést kapja, és újra győzni fog. És ha ez megtörténik, akkor valóban megláthatja, mekkora becsben tartják őt az emberek” – zárta sorait az egykori vetélytárs, David Coulthard.

FormaNet, Varga Viktória