Borongósan indult a Magyar Nagydíj csütörtöki sajtótájékoztatója, melynek kezdetén a jelenlévő hat versenyzőt arra kérték, hogy egy-egy kedves emléket idézzen fel Jules Bianchi-val kapcsolatban...

„Nos uraim, nyilvánvaló, hogy a Magyar Nagydíj hétvégéjén minden gondolatunk Jules Bianchi és a családja körül forog. Sokan ott voltatok a temetésén is a héten. Talán azzal kellene kezdenünk a sajtótájékoztatót, hogy mindannyian megosztotok velünk egy-egy kedves mondatot vagy történetet versenytársatokról”– hangzott el az első kérés a csütörtök délutáni sajtótájékoztatón.

Romain Grosjean: Nos, el tudják képzelni, hogy párszor megkaptam ezt a kérdést mostanában. Nem tudok egy kedvenc emléket kiemelni, mert nagyon sok van. Azt hiszem, még 2003-ban hallottam először a nevét. Sokkal jobb versenyző volt a gokartban mint én, és kicsit fiatalabb is. Aztán végigjárta azokat a kategóriákat is, amiket én előtte, és mindenhol nyert. Azt hiszem sok közös dolog kötött minket össze. Nagyon szép és nagyon érzelmes volt a temetési szertartás. Szerintem a szülei örültek nekünk. Természetesen ezen a héten minden gondolatunk körülötte forog, de azt sem felejtem el, hogy versenyzők vagyunk, és most mindannyian Jules-ért versenyzünk itt.

Felipe Massa: Először is Jules egy jó barát volt. Még gokartozott, amikor először találkoztam vele. Neki is Nicolas [Todt] volt a menedzsere, és akkor már a gokartos pályafutásának végén járt.. Egy fantasztikus srácot ismertem meg, aki nagyon kedves, nagyon szerény volt, és egy csodálatos versenyző. Sajnos a Formula-1-ben nem volt lehetősége, hogy egy versenyképes autóval megmutassa tehetségét, de monacói pontszerzésével mindenkinek bizonyított. Egy autóval, amiről mindenki tudja, hogy olyan volt amilyen…, fantasztikus dolgot hajtott végre azon a versenyen. Mindemellett sokat gokartoztunk együtt még Brazíliában, és ő volt a legjobb gokartos, akit valaha láttam. Elképesztő volt, ahogy azokat a gokartokat vezette. Nagyon rossz arra gondolni, mi történt vele. Nehéz volt ott állni a templomban, és felfogni mi is történt. Nagyon szomorú volt. De biztos vagyok benne, hogy most már jó helyen van, fent versenyez tovább, jól érzi magát, és lát minket odafentről. Bárhol is van, ő egy fantasztikus srác és csodálatos versenyző. A legjobbakat kívánom a családjának, nekik ezek most nagyon nehéz napok.

Roberto Merhi: 2002-ben, egy gokart versenyen találkoztam először Jules-lel. Spanyolországban volt, ő pedig ugye Franciaországból jött, és általában ha egy fiatal versenyző egy olyan pályára érkezik, amit nem ismer, mert azelőtt még sosem versenyzett rajta, akkor nagyon nehéz rögtön gyorsnak lenni. Emlékszem, nagyon meglepődtem, hogy ez a srác rögtön igazán gyors volt. Mindenkit lenyűgözött. Onnantól kezdve nagyon figyeltem rá, és versenyzés terén mindig ő volt számomra a viszonyítási pont. Mindig ő volt a leggyorsabb, és igazán nagy dolgokat hajtott végre a pályán. Mikor 2007-ben debütáltam a Formula Renault-ban, akkor versenyeztünk együtt, hiszen ő is akkor debütált, és azonnal megnyerte a bajnokságot. Az első évben. Ez igazán hihetetlen nem? Számomra ő volt a legnagyobb tehetség, akit valaha is az autósportban láttam. Amikor 2009-ben az F3-ba mentem, akkor is mindannyian őt akartuk legyőzni, végül megnyerte a bajnokságot. Pedig sok kiváló pilóta volt a mezőnyben, de ő könnyedén nyert. Úgy gondolom, számomra már akkor is bizonyította, hogy mennyire jó, és valóban nagy kár, hogy nem tudta megmutatni, mire lenne képes egy jó F1-es autóban, mert azt hiszem ő volt a legjobb, aki ellen valaha is versenyeztem. Szomorú ami Szuzukában történt vele, de remélhetőleg már egy jó helyen van és jól érzi magát.

Felipe Nasr: Mindössze egyszer találkoztam Jules-lel, de akkor együtt versenyeztünk azon a gokart versenyen, amit Felipe [Massa] szokott megrendezni minden évben. Akkor beszélgettem vele, és azonnal tudtam, hogy ez a srác különleges. Nem csak mint ember – mert nyilván egy nagyon jó szívű ember volt -,  de képességei miatt is. Minden junior kategóriát megnyert, és ahogy előttem már elmondták, ő mindannyiunk számára egy igazi viszonyítási pont volt. Különösen nekem, hiszen én később kezdtem mint ő, mert nem egy korosztályban voltunk. De összességében mindenki tudja, hogy mennyire jó versenyző volt, és a jövőben még nagyon sokra vihette volna. És bár én nem ismert őt túl jól, de nagyon tiszteltem, és minden jót kívánok a családjának.

Sergio Perez: Akkor találkoztam vele először, amikor mindketten a GP2-ben versenyeztünk, de a legtöbb időt a Ferrari Akadémián töltöttem vele, amikor még mindketten ott voltunk. Látszott, hogy Jules nem csak egy különleges pilóta, de egy nagyon különleges ember is, akit mindenki szeretett. Nagyon szerény és nagyon emberi volt, és tényleg nagy hatással volt a világra. Szerintem mindannyian ugyanazt gondoljuk róla: egy fantasztikus versenyző volt, akinek nem adatott meg a lehetőség, hogy a Formula-1-ben is igazán bizonyítsa tehetségét. De ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy mindenki úgy tekintsen rá, mint a jövő egyik potenciális világbajnokára. Ő valóban nagyon nagyon különleges volt, és borzasztó ami történt. Mi versenyzők sok pillanatot élünk meg együtt – minden vasárnapot, vagy minden versenyzői eligazítást péntek délutánonként. Nem vagyunk a legjobb barátok, de rengeteg időt töltünk el együtt, és sokkoló belegondolni, hogy soha többé nem látjuk már köztünk. Ez mindannyiunk számára nagyon nehéz, és biztos vagyok benne, hogy nem csak nekünk versenyzőknek, hanem mindenkinek, aki része ennek a sportnak, mert tudod, hogy akár veled is megtörténhetett volna. Pár napja beszélgettem Jules édesapjával, és tudom, hogy mennyire nehéz most az egész családnak. De az ő családja most már a mi családunk, és valóban nagyon szeretnénk őket segíteni bármilyen módon is, hiszen Jules örökre velünk marad. Szerintem amit Jules tett a sportért… ő egy fantasztikus nagykövetünk volt, és mindig itt lesz a szívünkben.

Nico Hülkenberg: Kétszer is csapattársak voltunk: 2008-ban a Formula3-ban, és itt a Formula-1-ben, 2012-ben (Bianchi akkor a Force Indiánál volt tesztpilóta – a szerk). Emlékszem 2008-ban én már második évemet töltöttem az F3-ban, és úgy gondoltam, hogy meg fogom nyerni a bajnokságot, és akkor jött egy újonc... Emlékszem egy mugellói versenyre, amikor pole-ból indultam, ő pedig második vagy harmadik helyről.  Az élen maradtam, de megláttam őt a visszapillantóban mögöttem, hogy nagyon rámenősen nyomja neki, és feladta a leckét. Persze gyorsan kinyírta a gumikat, én pedig tudtam rájuk vigyázni, de ezzel is csak azt mutatta meg, hogy mennyire versenyképes, és mennyire éhes a sikerre. A pályán kívül is egy remek srác volt, sokat mókáztunk, és sok nagyszerű pillanatot töltöttünk el együtt. Mindenkinek nagyon hiányzik.

FormaNet, Varga Viktória