Ron Dennis: Bernie ellopta tőlünk a Formula-1-et
A Formula-1 főnökének a közelmúltban volt része támadásokban bőven. Először kirabolták és összeverték, majd a napokban Luca di Montezemolo részéről érte - már nem először - igen éles támadás, amikor a Ferrari elnöke úgy nyilatkozott, hogy ha a csapatok nem kapnak több pénzt a bevételekből, akár egy rivális sorozat is elindulhat. Az újabb kellemetlenség most nyomtatott formában érkezik.
A FOM vezérről ugyanis két életrajz is megjelenik mostanában. Az egyik (és minden bizonnyal botrányosabb) könyv szerzője a Panoráma egykori riportere, Tom Bower, aki a milliárdos üzletember titkait ásta ki. Címe: No Angel: The Secret Life of Bernie Ecclestone
A másik életrajz írója, Susan Watkins (az F1 korábbi vezető orvosának, Sid Watkins-nak a felesége) Ez utóbbi mű, a múlthéten jelent meg, míg Bower könyve február előtt nem valószínű, hogy a boltokba kerül.
Watkins rengeteg időt szánt a könyvre, így ez lett a legátfogóbb elemzés Bernie Ecclestone életéről, olyan részletekbe menően, mint fénykép a FOM vezér szülői házáról, vagy például riport Ecclestone első üzleti partnerével. Az írónő még 2001-ben kereste meg a száguldó cirkusz nagy urát, és miután megállapodtak, nekilátott az életrajznak. Időközben azonban Bernie meggondolta magát, majd tavaly kijelentette, hogy nem akar életrajzot magáról. Nemrégiben azonban kénytelen volt újragondolni ellenkezését, miután szeptemberben kiderült, hogy Tom Bower mire készül. Bár Ecclestone a titkokat kutató Bowernek is felajánlotta együttműködését, ám közben egészen véletlenül a kilenc évvel ezelőtt elkezdett, majd "befagyasztott" életrajz (még a botrányos kiadvány előtt) villámgyorsan a könyvesboltok polcaira került.
Susan Watkins különleges írása a főszereplő szoros együttműködésével készült, és először nyújt az F1 tejhatalmú urának életébe ilyen mély betekintést. Az együttműködést figyelembevéve azonban nem ebben a könyvben várható, hogy kényelmetlen ügyekre is felhívja az olvasók figyelmét, vagy akár szigorú kritikát fogalmazzon meg.
Ecclestone azonban ezt is körültekintően és bölcsen kezelte, hiszen nagyon jól tudja, hogy a nyilvánosságot taktikával és sokk-terápiával lehet befolyásolni, irányítani.
Így Watkins könyvében is helyett kapott egy megdöbbentő kijelentés, mégpedig Ron Dennis-től, aki az állítja, hogy Bernie Ecclestone ellopta a csapatoktól a Formula-1-et. Ha figyelembe vesszük, hogy a száguldó cirkusz évente 800 millió fontot generál közvetlenül, akkor ez nem feltétlenül triviális kijelentés.
A háttérben egy olyan követelés áll, mely visszanyúlik a modern Formula-1 kezdeteihez. Mielőtt brit üzletember a televízió közvetítések "varázslatával” megkezdte a király- kategória globális terjesztését, a futamokat minden további nélkül törölni lehetett, ha nem volt elég csapat a rajtrácson. Ekkor a fehér lovag, mint a konstruktőrök szövetségének (FOCA) elnöke olyan ajánlattal állt elő, amely szerint a csapatoknak garantálniuk kell az indulást a versenyeken. Az 1981-ben a csapatok által aláírt Concorde egyezmény tehát az istállókat kötelezte az indulásra. Ezzel felgyorsult az F1-es közvetítések elterjedése Európában, majd lassan az egész világon.
A sport jogok az irányító testület, az FIA kezében voltak, amit a FOCA - a Concorde egyezmény alapján - 1997-ig bérelt. A FOCA pedig hozzájárult ahhoz, hogy a jogokat Ecclestone cége, a Formula One Promotions and Administration (FOPA) kezelje és irányítsa.
A televíziós bevételeket akkor úgy osztották szét, hogy a csapatok kapták meg a teljes összeg 47 százalékát, az FIA kapta a 30 százalékát, és a FOPA kapta a maradék 23 százalékot. A FOPA által beszedett promóteri (szponzorok, reklámozók, befektetők) díjakból a csapatok szintén részesültek.
Ayrton Senna 1994-es halála rendkívüli érdeklődést hozott a szériának, és 1996-ra Bernie Ecclestone lett a világ legjobban fizetett sportigazgatója. (a FOPA-tól évi 54 millió font fizetést vett fel)
A következő évben szerette volna elérni, hogy még több pénzt tehessen zsebre a majd 1,5 milliárdos alapból, mely összeggel az F1 rendelkezett akkoriban, de ennek jogi akadálya az volt, hogy a szerződések jogi vonatkozásai nem a saját cége tulajdonában voltak.
A leleményes üzletember ezeket a jogi akadályokat úgy kerülte ki, hogy az FIA 1997-ben egy másik kulcsfontosságú üzleti vállalkozásnak - mely nem mellesleg szintén Ecclestone cége - a Formula One Managementnek (FOM) adta át 14 évre a sport kereskedelmi jogait, mindössze évi 6,3 millió fontért. A csapatok bevétele a befolyt összegből megmaradt 47%, a maradék 53% (amiből kifizetik az FIA-nak a 6,3 millió fontot) viszont a FOM kasszájába vándorol. A pályákon elhelyezett reklámok, és a pályákhoz tartozó vendéglátás bevételei száz százalékban a FOM-ot gazdagítják.
Ez a manőver félreállította a FOCA-t, és ekkor történt a McLaren egykori csapatfőnöke, Ron Dennis ominózus kijelentése:
„Bernie effektíve ellopta tőlünk a Formula-1-et. Ellopta azáltal, hogy eltitkolja a csapatok elől a növekedést, vagy éppen a kedvezőbb televíziós szerződéseket. Ő arra használja a jogdíjak kereskedelmi hasznát, hogy meggyőzze a csapatokat arról, hogy elfogadják azt, hogy az eddigi szerződésben már nem lesznek benne azok a jogok, melyek eddig léteztek. Ecclestone kerülő úton tért ki a helyzet elől. Néhányan azt mondják ez briliáns volt, annak ellenére, hogy a csapatok szerették volna megtartani addigi jogaikat.” A 80 éves üzletember életrajzába bekerült sztori természetesen nem maradt reakció nélkül, és a folytatásban Ecclestone kijelenteti, hogy savanyú volt a szőlő, illetve elmondja, hogy ezek a gondolatok csak akkor merültek fel, amikor az ő befektetett pénze már elkezdett megfelelően „dolgozni”, és egyesek akkor arra gondoltak, hogy miért is nem ők csinálták ezt meg. Mindemellett a tőle már megszokott stílusban kijelenti: „Ha Ron valóban úgy gondolta, hogy elloptam az F1-et, akkor hívni kellett volna a rendőrséget.”
A csapatok jelenleg ötven százalékot kapnak a Formula-1 nyereségéből, ez az elmúlt évben 336 millió fontot jelentett. Ron Denis elismerte, hogy a kereskedelmi jogokból származó bevételek gazdaggá tették a csapatokat, ennek ellenére ellenezte azt, hogy az FIA a FOCA helyett Ecclestone egy másik cégének adja át az F1 kereskedelmi jogainak kezelését. Ezzel a véleményével nem maradt egyedül. A McLaren mellett a Williams, és a Tyrell sem volt hajlandó 1997-ben aláírni az új Concorde egyezményt. Ez egy időre lelassította Bernie terjeszkedéssel kapcsolatos terveit, és az Európai Bizottság is vizsgálódott a verseny ellenes törvény okán, ami szintén lassította a növekedést.
Ecclestone azonnali megoldásként 875 millió font értékben kötvényt bocsátott ki, mely bevétel a Formula-1 jövőjét volt hivatott biztosítani. A csapatok miután megismerték ennek lényegét, aláírták a szerződést, ami a jövőt tekintve továbbra is kritikus feltétel volt, a részesedés azonban biztosította az istállókat arról, hogy nem úszhat el a befektetett munka és pénz. A folyamat második felvonásaként, az FIA 2000-ben száz évre a FOM kezébe adta az F1 kereskedelmi jogait.
Ron Dennis így fogalmazott: "Én is, és mindenki, aki valaha kapcsolatban volt Bernie-vel, azt érezhette, hogy egy napon végre eljön az a pont, amit én komfort zónának hívok. Amikor az tükröződik az üzletben Bernie-vel, hogy ugyan sikerült további extra öt százalékot kicsikarni, de soha sem érzem a tisztességes üzlet melegségét. Szeretném, ha jobban méltányolnák azt a széleskörű hozzájárulást, amit a csapatok tettek a Formula-1 felépítéséért. Mindig nagyszerű munkát végzett (Ecclestone) a levezénylésben, de azt hiszem, hogy csak akkor lehet valaki megbecsült karmester, ha nagyszerű zenészeket dirigál. A csapatok szerepe pedig a zenélés…”
Azt, hogy Bernie Ecclestone a modern Formula-1 megteremtésében mennyire pozitív, avagy negatív hős, nem célja a cikknek értékelni. Az azonban bizonyos, hogy jelenleg a szériában jelenlévő hatalmas pénzügyi potenciál jelentős részben köszönhető a fehér lovagnak.
szöveg: FormaNet, Varga Viktória
