Rezsim a 40 milliós kirakat mögött. - Mit szól ehhez Mr. Ecclestone?
Bernie Ecclestone véleménye egyetlen dologgal kapcsolatosan mondható állandónak, ez pedig az üzlet. Az F1 ura egyéb ügyekben általában változékony álláspontot képvisel, nyilvánvalóan gyakorta rendeli alá pillanatnyi érdekeinek az éppen hangoztatott véleményét. Nem történt ez másként az Ausztrál Nagydíj kapcsán sem.
A futam szervezői az elmúlt időszakban többször kerültek szembe saját kormányzatukkal abban a tekintetben, hogy az adófizetők pénzét lenne mire költeni, ezért a nagydíj finanszírozását – ami komoly veszteséget termelt az elmúlt években – a szerződés lejárta után nem kívánják költségvetési forrásokból finanszírozni. A tárgyalások során volt olyan pillanat, amikor úgy tűnt, hogy rendeződtek az ellentétek, most azonban egyre hangosabbak azok a hangok, akik szeretnék a száguldó cirkusz porondját minél hamarabb elhagyni.
A télen Ecclestone egy interjúban meglehetősen cinikusan reagált az ausztrálok felvetésére, ezzel annak a véleményének adott hangot, hogy nem fogja senkire sem ráerőltetni azt, amit nem akar. Az elmúlt hetekben az FIA, és maga az elnök, Jean Todt is megszólalt az ügyben, és elmondta, a Formula-1-nek szüksége van Ausztráliára. Érdekes módon ekkor Ecclestone is részben csatlakozott Todt véleményéhez, és az ausztrál futamot hagyományaiban a monacói versenyekhez hasonlította, bár azért azt is hozzá tette, hogy ha mindenképpen menni akarnak, akkor nem fogja megakadályozni. Valószínű ez fontos PR fogás volt, hiszen ekkor a 2013-as 1,6-os turbómotorok bevezetéséről is tárgyalások folytak, és nem szeretett volna minden jelentős kérdésben az FIA-val szembe menni. A jelek szerint azonban az új motorformula kapcsán – legalább is egyelőre – kibékíthetetlen az ellentét az F1 kereskedelmi jogai felett rendelkező fehér lovag, és az irányító testület között. Talán ezért is érezhette úgy a FOM vezér, hogy nincs értelme tovább dörgölőznie az Ausztrál Nagydíj kapcsán az FIA elnökéhez, és a hétvégén kijelentette, azt sem tartja kizártnak, hogy az idei szezonnyitó melbourne-i futam lesz az utolsó verseny a hatalmas szigetországban, hiszen jelentkezőkből van bőségesen, és egyébként is egy-két pályát „fel kell áldozni” az új helyszínek miatt.
Adódik azonban egy nem mellékes kérdés. Az új helyszínek miatt - mivel a csapatok 20 futamban maximalizálták az éves futamszámot – valószínűleg két európai pálya is kikerülhet a programból ( pl. az egyik spanyolországi helyszín), Bahrein azonban szóba sem került, mint kieső, legfeljebb csak idén marad el a verseny.
Az FIA május elsejéig adott határidőt az arab rendezőknek arra, hogy nyilatkozzanak, tudják-e a verseny biztonságát garantálni. A jelek szerint már most borítékolható, hogy nemleges választ kapnak, hiszen a múlthéten az uralkodó három hónapos rendkívüli állapotot vezetett be. Az országban külföldi- elsősorban szaúd-arábiai – katonák is részt vesznek az uralkodó osztály értékrendje szerinti rendteremtésbe, ezzel megfélemlítve a lakosságot. (A hétvégén többek között lerombolták a tüntetések jelképének számító Gyöngy Teret Manamában, és ellenzéki vezetőket is letartóztattak.)
Bahreinben tehát kvázi háborús viszonyok vannak, a hatalom fegyveresei – tankokkal és nehéz tüzérséggel is felszerelve – állnak szemben a fegyvertelenül tüntető lakossággal.
Ez a helyzet a Formula-1 kapcsán is felvet néhány kérdést.
Még ha nem is cél az idei elmaradt verseny kapcsán szankciókkal sújtani a mini arab államot, nem kellene-e az F1-et megvédeni attól, hogy a későbbiekben ilyen eset előforduljon? Nagyon frappánsnak tűnt az a megállapítás, hogy ez az esemény egy vis major. De! A száguldó cirkusz védelmében minden ilyen esetben fontos lenne mérlegre tenni azt, hogy egy ország társadalmi berendezkedéséből adódó feszültség felszínre kerülése, avagy egy előre valóban nem látható természeti katasztrófa okozza-e a vis maiort, és annak kapcsán a futam törlését. Itt még egyszer hangsúlyozni kell, hogy természetesen nem a rendezők büntetése, „megnevelése” kell, hogy cél legyen, hanem a sport védelme.
A másik kérdés talán még lényegesebb lehet. Amennyiben Bahreinben megtörténik a „rendcsinálás”, és a szervezők azt nyilatkozzák, hogy a futam biztonságosan megrendezhető, akkor ez valóban mit is jelent ebben az esetben? Ez azt jelenti, hogy egy rezsim a fegyverek és a megfélemlítések eszközével befogta a lakosság jelentős részének a száját, de a gondok nem oldódtak meg, csupán beseperték a szőnyeg alá, és több mázsás szekrényeket raktak rájuk.
A Formula-1 és a nagy támogatók társadalmi szerepvállalása vajon összeegyeztethető-e egy diktatúra támogatásával? Adhat-e a világ egyik legnépszerűbb, és legnézettebb sportja egy olyan országnak kirakatot, ahol az emberek alapvető szabadságjogai – a jelek szerint - ismeretlen fogalmak? Támogatható-e egy olyan rezsim az F1 csillogásával, amelyben a lakosság mindössze néhány százaléka érezheti magát szabadnak? És mindez a huszonegyedik század második évtizedében.
Persze nagyon fontos az a több mint negyvenmillió dollár, amit a rendezők a futamért fizetnek, és az új helyszínek belépése miatt csak az lehet jó üzlet, ha ennek a töredékét fizető pályák kerülnek ki a programból. De amennyiben fontos a Formula-1 vezetőinek a száguldó cirkusz minél kedvezőbb nemzetközi megítélése - ami újabb híveket, és akár támogatókat is szerezhet a szériának - akkor ezt az elvet fontos lehet mérlegre tenni.
Magyarországon például igen nagy felháborodást váltott ki, amikor kiderült, hogy egy tehetséges, és komoly nemzetközi eredményekkel büszkélkedő magyar jégtáncosnő, évek óta részt vesz bemutatójával, az észak-koreai diktátor, Kim Jong-il születésnapi partijain. A hazai sportbarátok és részben az internetes média nyomásának engedve, a hölgy végül befejezte a fellépéseket, és talán belátta, hogy mennyire groteszk is egy demokratikus állam versenyzőjeként, egy népnyúzó zsarnoknak parádézni.
Talán egyszer a Formula-1 vezetői is így vélekednek majd, és az emberi tényező ilyen esetekben nagyobb súlyt jelent a mérleg serpenyőjében, mint a pénz. Mit szól ehhez, Mr. Ecclestone?
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
