Az emberi tényező, avagy az ártatlanság vélelme
A bahreini események miatt két héttel elhalasztott szezonnyitó, az Ausztrál Nagydíj meglepetései és csalódásai után jelenleg minden csapat komoly fogadkozásokkal várja a sepangi versenyt, és szinte egyöntetű az a vélemény, hogy itt derülhetnek ki az istállók valós erőviszonyai.
Ígéretekben tehát nincs hiány, és az alakulatok - bár azt hangoztatják, hogy elsősorban saját megoldandó feladataikra koncentrálnak - rajta tartják szemüket a riválisaikon is.
A téli tesztek eredményeit és az abból fakadó esélylatolgatásokat felül írta az ausztrál futam. Az új gumiszállító, a Pirelli határozott választ adott a kritikusoknak, és az állítható hátsószárny valódi hatékonyságának igazolására is várni kell még.
Schumachert ismét kezdik leírni, Petrovot az egekbe magasztalják, és sokakban kialakult egyféle, a vágyakozás által túlfűtött vélemény, mely szerint ha Petrov harmadik tudott lenni, akkor Kubica akár nyerhetett volna. Az újonc sauberes Sergio Perez egy kiállással futotta végig a versenyt, tette ezt úgy, hogy a futam előtt még három négy kerékcserékről beszéltek, és végül (bár egy apró szabálytalanság miatt elvették pontjait) hetedikként ért célba. Sorolhatnánk még, de a történet mindenki számára ismerős, aki látta a versenyt.
Az autók fejlesztése minden csapatnál folyamatos. Apró kis bigyók, fülek, légterelők ide-oda pakolásától várnak tized-, századmásodperces javulást, és közben már a csapból is folyik felénk a gyakran semmitmondó nyilatkozatok áradata.
A szurkolók több táborba osztódtak, és hol kellemes, csipkelődő vitákban, hogy személyeskedő, indulatokkal tarkított acsarkodásban próbálnak érvelni saját kedvenc csapatuk, pilótájuk mellett, vagy éppen a rivális istálló ellen. A csalódottak már most csalást kiáltanak azokra, akik a várokozásnak megfelelően szerepeltek jól, vagy éppen a várakozás felett teljesítettek. Azokat az ellenfeleket szidják, pocskondiázzák, akiknek a valódi izgalmakat köszönhetik, mivel őket kell legyőzni a kedvenceknek. Ha nem lennének komoly ellenfelek, nem lenne izgalom, és idővel érdektelenné válna a sport.
Az FIA teszi a dolgát, vizsgálódik, és ha csak pár milliméteres eltérést is talál a szabványtól, akkor keményen szankcionál.
A pilóták pedig teszik a dolgukat: versenyeznek. Ki lyukas kocsiszekrénnyel, ki leszakadt fenéklemezzel, vagy éppen legó szerűen széthulló kocsival, és van aki tökéletes, és megbízható autóval. És közben mind egyet akar: képességei és a versenyautó lehetőségei szerint a legjobb eredményt elérni.
Ezt a felfokozott versenyszellemet, és akarást segítik a csapatok szerelői, mérnökei, technikusok, a teljes személyzet. Mindenkit egy cél hajt: megmutatni a világnak, mire képesek, a saját szintjükön. Ők együtt a világ egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó, és egyben legdrágább sportjának, a Formula-1-nek az ember tényezői.
Ők azok, akik ha a szabályokban találnak kiskaput, azt akár ügyesen kihasználva előrébb tolhatják a versenyautókat. De addig, amíg ezt úgy teszik, hogy – akár borotvaélen táncolva is – a szabályokon belül maradnak, nem érdemlik meg, hogy csalónak nevezzék őket. Főleg nem olyan múltbéli történeteket indokként előhalászva, amiért már többszörösen megbűnhődtek, vagy éppen nem igazolódott mendemondákra visszautalva.
Ne feledjük, az ártatlanság vélelme mindenkit megillet mindaddig, amíg a bűnössége be nem bizonyosodik.
Ha így szurkolunk, akkor talán jobban élvezzük a versenyeket, és az izgalmak, majd az eredmények egészséges vitákat szülnek acsarkodás helyett.
És próbáljuk meg elhinni, hogy a csalás előbb utóbb kiderül, vannak erre megfelelő módszerek, és a csapatok is hamar kiszúrják a hamiskártyásokat. Ők minden bizonnyal jobban értenek ehhez.
A saját lelki békénk miatt is higgyük el, Malajziában úgy áll fel minden versenyző a rajtrácsra, hogy tiszta versenyben szeretnek jó eredményt elérni, és ha lesz szabálytalan manőver, azt büntetik majd azok, akiknek ez a feladata.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
