Dollármilliók nyomában? - pénzügyi ellentmondások az F1-ben
Csökkent volna a jogdíj a Formula1-ben? Ráadásul 9 és fél millió dollárra? Vagy akár négy millióra? Aligha! .
Tegnap nyilvánosságra kerültek a Formula-1 2010-es évének számai, és akik nyilvánosságra hozták, talán nem is gondolták milyen érdekes következtetések vonhatók le ezek ismeretében. Sőt! Ha ezeket a következtetéseket előre látják, elképzelhető, hogy kétszer is meggondolják mit is írnak le.
A Formula One Administration (FOA) által nyilvánosságra hozott adatok szerint 2010-ben, az előző évhez képest két százalékkal emelkedtek a száguldó cirkusz bevételei. Az összeg, 1.08 milliárd dollár.
(A Telegraph zsurnalisztája, Tom Cary, a Blomberg szakértőjének, Alex Duffnak a jelentését teljes másolatként hozta nyilvánosságra.)
A növekedést a Koreai Nagydíj belépésének, és a Kanadai Nagydíj visszatérésének köszönheti a FOA.
De nézzük meg kicsit alaposabban, hogy mit is jelent ez az összeg.
A rendezők által fizetett jogdíjak, körülbelül a felét teszik ki az éves bevételeknek. (a többi a televíziós közvetítések díjaiból, és egyéb reklámbevételekből adódik össze)
Ha a Bahreini Nagydíj után fizetett jogdíjat megnézzük, az maga negyvenmillió dollár. Ha ezt viszonyítjuk az összbevételhez, akkor ez közel négy százalék. Akkor vajon mennyit fizethetett Korea és Kanada?
A New York Times szerint a kanadai szervezők 15 millió dolláros jogdíjat fizetnek a futamrendezésért. Mivel a hivatalos jelentés szerint a tavalyi évben két százalék volt a bevétel növekedése 2009-hez képest, akkor elgondolkodtató, hogy mennyi is pontosan az a két százalék.
Ha a 2010-es bevétel 1,08 milliárd dollár, akkor a bevétel két százalékos növekedése 19 millió dollárt jelent. Ez elvileg azt jelenti, hogy Kanada és Korea mindössze 9,5-9,5 millióért rendezett futamot (persze ha figyelmen kívül hagyjuk a New York Times értesülését a Kanadai Nagydíj után megfizetett összegről, mert ebben az eseten Korea csupán négy milliót fizetett, ami teljességgel lehetetlen).
Ez már önmagában érdekes számadat, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a spanyol óriás bank, a Santander egyedül fizet ennyit a Brit Nagydíj rendezési jogáért.
Ha ehhez még hozzáadjuk azt a - Bernie Ecclestone által is elismert - tényt, hogy a jogdíjak évente nagy átlagban tíz százalékkal nőnek szinte minden rendező számára, akkor végképpen érthetetlenné válik, hogy miért csak 19 millió dollár (két százalék) a bevételek növekedése?
Magyarázat bizonyára lesz, és a Pitpass üzleti szakértője, Chris Sylt ígéretet tett arra, hogy mindenképpen felderíti azt a pénzügyi anomáliát, hogy mindenki, aki behatóbban is foglalkozik a száguldó cirkusszal tiszta képet kaphasson.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
