Formula album - Spanyol Nagydíj
A Török Nagydíj ugyan jelképesen elhappolta az idény első európai futamának címét, de gyakorlatilag az ázsiai részen fekvő isztambuli aszfaltcsík helyett Spanyolország az első európai állomás az idei versenynaptárban. A Montmelóban fekvő Circuit de Catalunya immár 21. alkalommal látja vendégül a száguldó cirkusz mezőnyét, a Spanyol Nagydíj azonban már szinte a kezdetekkor, 1951-ben bekerült a programba.
Kisebb-nagyobb megszakítások természetesen voltak az évek során, így 1951-2010-ig összességében 40 Spanyol GP –t számlál a széria. Ennek pont a felét az 1991-ben debütáló jelenlegi pálya jegyzi, a másik felén pedig Pedralbes, Montjuick Park, Jerez és Jarama osztozik.
Az első Spanyol Nagydíj helyszíne a barcelonai Pedralbes volt, egy igen gyors, több mint hat kilométer hosszú versenypályával, ahová egyébként mindössze kétszer látogatott el a király-kategória, 1951-ben, majd 1954-ben.Az 1951. október 28-án megrendezett Spanyol Nagydíj arról maradt emlékezetes, hogy a nyolc nagydíjból álló szezon utolsó állomása volt, és itt dőlt el a világbajnoki cím sorsa.
A Formula-1 Világbajnokság indulásának évében, 1950-ben egyértelműen az Alfa Rómeók domináltak, ám erre az idényre már a Ferrari is beleszólt a küzdelmekbe. Olyannyira, hogy pilótájuk, Alberto Ascari volt az egyik legnagyobb esélyese a bajnokságnak, a másik pedig Juan Manuel Fangio, természetesen egy Alfa Rómeóval.
Mivel az évadzáró futamot megelőző Olasz Nagydíjon Fangio kiesett, míg Ascari megállíthatatlan, és utolérhetetlen volt, így a szezon végére kiéleződött a bajnoki küzdelem. Ahhoz, hogy Ascari világbajnok legyen, három ponttal kellett volna többet gyűjtenie Spanyolországban, mint argentin riválisának. Ennek legegyszerűbb módja lett volna, ha megnyeri a futamot, hiszen az akkori szabály szerint a második hely éppen 3 ponttal ért kevesebbet.
Az edzésen a ferraris szerezte meg az első rajtkockát, ráadásul több mint másfél másodpercet vert a második leggyorsabb versenyzőre Fangióra, így az olasz pilóta egy reménykeltő futam elé nézett. A két rivális tehát egymás mellől indulhatott, míg mellőlük José Froilan Gonzalez (Ferrari) és Giuseppe Farina (Alfa Rómeo) rajtolt még az első sorból.
A pole-t nagy fölénnyel megszerző Ascari remélt diadalmenetéből a versenyen végül egy kínkeserves negyedik hely lett, ugyanis a maranellóiak eltaktikázták magukat.
Az Alfa 159-es kódjelű versenyautói a hajtómű teljes kihasználása érdekében szélesebb abroncsokat kaptak, és emellett puhábbra állították a felfüggesztést. A Ferrari azonban éppen ellenkezőleg, a hosszú célegyenesben minél nagyobb sebesség elérése érdekében keskenyebb gumikat szerelt fel.
Ennek az lett az eredménye, hogy Ascari 375F1-esének abroncsai villámgyorsan elhasználódtak, sőt néhány kör után már egy defektet is begyűjtött, ami miatt egészen a hatodik helyig csúszott vissza. Fangio azonban hibátlan volt, és már a harmadik körben átvette a vezetést, amit aztán a 70 körös versenyen mindvégig meg is őrzött, és megszerezte első világbajnoki címét.
Gonzalez ugyan kitartóan üldözte az Alfa Rómeót, de nem tudott közel kerülni hozzá, és végül egy perces hátrányban szelte át másodikként a célvonalat, a harmadik helyen záró Farina pedig már majd két percet kapott a vb trófeát ünneplő csapattárstól. Ascari két körös hátrányban a negyedik lett.
Az első Spanyol Nagydíjon egyébként 19 versenyző sorakozott fel a rajtrácsra, és közülük tízen értek célba. Az utolsó helyen érkező maseratis Chico Godia Sales már 10 körös hátrányban fejezte be versenyét.
A leggyorsabb kör (2:16.93) Juan Manuel Fangio neve mellé került.
Az első Spanyol Nagydíj a Circuit de Catalunya 4.747 km hosszú aszfaltcsíkján. 1991 szeptember 29.
Az új barcelonai pálya az 1991-es versenynaptár 14. futamaként mutatkozott be, éppen az utolsó előtti szuzukai versenyt megelőzően, ahol Senna begyűjtötte harmadik világbajnoki címét. Barcelonában azonban a Williams Renault-ban ülő Nigel Mansell volt a hétvége legjobbja, így a brit ekkor még életben tartotta világbajnoki esélyeit.Az időmérőn Senna csapattársa és jó barátja, Gerhard Berger szerezte meg a pole-t Mansell előtt, a második sorból pedig Ayrton és - Mansell kollégája - Riccardo Patrese indulhatott.
A vasárnapi futam még nedves pályán kezdődött. Berger megtartotta vezető helyét, míg Mansellt megelőzte brazil vetélytársa, sőt az ötödik helyről rajtoló benettonos Michael Schumacher is. Az elrontott rajtot ezután a brit gyorsan korrigálta, és az ötödik körben már újra az első helyen száguldó McLaren nyomában volt. A bokszkiállás azonban sem sikerült tökéletesen az élen álló duónak, így Senna mindkettőjüket átugrotta, de csak egy kör erejéig vezette a versenyt, ugyanis taktikai okokból elengedte csapattársát. Mivel Mansellnek nagy szüksége volt a győzelemért járó 10 pontra, ezért a brazil inkább a feltartó szerepre összpontosított, miközben hagyta meglépni Bergert. Számításait azonban nem sikerült véghezvinnie, mert a 13. körben megpördült, és a hatodik helyen találta magát. Ez után a britek kiválóságának mindössze nyolc körre volt szüksége ahhoz, hogy átvegye a vezetést, ráadásul Bergernek sem maradt sok ideje a visszatámadásra, mert a versenytáv felénél elektronikus hiba miatt kiesett.
Nigelé lett a győzelem, Senna pedig ötödik lett. Két futammal a szezon vége előtt a brazilnak még így is 16 egységnyi előnye volt, a McLaren viszont mindössze 1 ponttal vezette a bajnokságot a Williams előtt.
A dobogó második és harmadik fokára Alain Prost (Ferrari) és Riccardo Patrese állhatott fel. A negyedik hely a professzor csapattársáé, Jean Alesié lett, Senna után, utolsó pontszerzőként pedig Michael Schumacher ért célba.
Az versenynek kilenc kiesője volt, az utolsó (17.) helyen záró Nakajima Satoru (Tyrell Honda) már három kört kapott az élmezőnytől.
Leggyorsabb kör: Riccardo Patrese (Williams Renault) 1:22.837
szöveg: FormaNet, Varga Viktória
Szólj hozzá a fórumon
