Köszönjük száguldó cirkusz, köszönjük Hungaroring!
Véget ért a 26. Magyar Nagydíj, a csapatok, és pilóták pedig mától megkezdik jól megérdemelt nyári szünetüket. A két dolog egyenként is elég ok arra, hogy a szurkolók most nagy ürességet érezhessek magukban, hiszen valami elmúlt, amire hónapok óta vártunk, ami kicsit olyan volt, mint a gyerekkori karácsonyok. Mert valljuk be, az elmúlt hetekben, napokban már sokan számolgattuk, mennyit is kell még aludni, hogy kezdődjön.
Ma reggel már úgy kellett ébrednünk, hogy elmúlt az örömteli várakozás, hiszen megint egy teljes évet kell várnunk arra, hogy a száguldó cirkusz megajándékozzon bennünket a jelenlétével. Az ajándék, amit idén kaptunk azt hiszem minden várakozást felülmúlt. Volt itt minden. A szombati időmérő előtt esélylatolgatás az erőviszonyokról, izgalmas kvalifikáció, óvatos üzengetések a médián keresztül (akár egy bokszmeccs előtt), meglepetést okozó rajtsorrend, és VERSENY, így nagybetűvel.
Az időmérő eredményének ismeretében szinte mindenki felállított magának egy forgatókönyvet, természetesen olyat, aminek a vége megfelelne számára, és így várta a vasárnapi futamot. Közhelynek tűnhet, de ettől még nagyon igaz, hogy az élet a legjobb forgatókönyv író. És az élet most is felülírta a legtöbb forgatókönyvet esővel, száradó pályával, jól vagy éppen rosszul megválasztott keréktaktikával, gyakran változó pilóta sorrenddel, kicsúszásokkal, megpördülésekkel, és rengeteg előzéssel, megcáfolva azt a sztereotípiát, mely szerint a Hungaroringen nem lehet előzni.
Az nagy számú előzést ráadásul nem csupán a technikai újításoknak, az állítható hátsó szárnynak, és a KERS-nek köszönhetjük, mert bár nem végeztünk számításokat, de a versenyt nézve úgy tűnt, több előzés volt a pálya egyéb részein, mint a célegyenesben kijelölt DRS zónában.
A McLaren pilótái örömvezetéssel örvendeztettek meg bennünket, olyan fej-fej melletti küzdelemmel, amiben már igen régen volt rézünk. Alonso a futam nagy részén folyamatos fenyegetést jelentett az élen haladókra. Schumacher a régi időket felidéző rajttal kezdte meg a futamot. Buemi egy nem túl sikeres időmérő, és egy öt rajthelyes büntetés után, a 23. helyről hozta be a Toro Rossót pontszerző helyre. Paul di Resta élete legjobb eredményével köszönte meg csapatának a Force Indiának a belé vetett bizalmat.
A verseny történéseit oldalakon keresztül sorolhatnánk még, de aki látta, akár a helyszínen, akár a tv előtt ülve, annak felesleges lenne minden egyes momentumot leírni. Aki nem látta, annak csak ajánlani tudjuk, hogy még az eredmények ismeretében is nézze meg, mert a tegnapi Magyar Nagydíj olyan volt, mint egy igazán jó film. Ismerjük az elejét, a közepét, és a végét is, de bármikor szívesen megnézzük.
Most kissé elcsendesedik a száguldó cirkusz, hogy négy hét múlva Belgiumban újult erővel, kipihenten, fülsüketítő lármával folytassa ott, ahol Magyarországon abba maradt. Mi pedig nem tehetünk mást, mint kellemes pihenést kívánunk a csapatoknak, a pilótáknak, és négy hétig a 26. Magyar Nagydíj emlékeiből élve várjuk a folytatást, nem törődve azokkal a huhogókkal, akik a vészharangokat kongatják a Formula-1 felett.
Köszönjük SZÁGULDÓ CIRKUSZ, köszönjük HUNGARORING !
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
Csatlakozz hozzánk a Facebookon
