McLaren ügyvezető igazgatója szerint a Red Bull mögött muszáj kockáztatni
Semmi kétség afelől, hogy a Red Bull uralja az idei szezont, hiszen az eddigi 11 nagydíjon minden pole-t begyűjtött, és hat futamgyőzelmet aratott a csapat. Ugyanakkor a McLaren felvette a kesztyűt, és versenyzőik, Lewis Hamilton és Jenson Button immár négy alkalommal halászták el a legfényesebb trófeát az energiaitalosok pilótái elől. A legutóbbi két verseny is McLaren diadallal zárult, így a nyári szünet egyik nagy kérdése, hogy a wokingiak valóban beérték-e legfőbb riválisukat? Erről, és sok más érdekes témáról faggatta a formula1.com a McLaren ügyvezető igazgatóját, Jonathan Neale-t.
A McLarennél mindig az látszott, hogy egy „show man” köré épül minden. Először ez Ron Dennis volt, majd Martin Whitmarsh került reflektorfénybe, és most úgy tűnik, hogy ez történik Önnel is. Egy új király születésének vagyunk tanúi, akit Jonathan Neale-nek hívnak?
Jonathan Neale: Ó én erről nem is tudtam semmit. Martin fantasztikus munkát végez a csapatnál. Egy Formula-1-es csapatot vezetni nagyon kemény feladat. Amikor Ron volt a csapatfőnök, akkor Martin, jó magam, és Adrian (Newey) is egyaránt középpontban voltunk. A legjobb csapatoknál ez egy komoly dolog, és igen tudom, hogy ha valami változás történik, akkor a média arra a személyre fókuszál leginkább. De ezek csak a közelmúlt eseményei miatt vannak.
Ez igen nagy nyomást jelenthet...
JN: Igen. A sikerhez nagyon magasak az elvárások és egyben a nyomás is. És talán éppen ez az amit szeretünk. Mindenki szereti magát megmérettetni a nyilvánosság előtt. Elég jó vagyok? Meg tudom csinálni? Ha megnézzük, a Formula-1-nél ez 170 millió ember előtt történik. 12 legádázabb versenytárs egymás ellen, miközben valójában a teljesítmények közti különbségek nagyon kicsik. A McLaren nyerni akar - és hidd el, Ron még mindig itt van -, és ha nem nyerünk, akkor nagyon kemény beszélgetések várnak ránk (nevet). Én élvezem ezt a nyomást, pedig minden bizonnyal lehetne könnyebb munkám is.
Ön a McLaren ügyvezető igazgatója. Ez milyen feladatokkal jár? Ron Dennis keze valószínűleg még sok dologban benne van…
JN: Nem. Ronnak már nincs nagy szerepe a Formula-1-es csapatban. De életének nagy részében rengeteget vállalt a csapatért, ezért természetesen most is szenvedélyesen törődik vele. Semmi kétség afelől, hogy neki ez szenvedélye, szóval igen, ő továbbra is rajta tartja a szemét a csapaton, és a maga módján hozzájárul a munkánkhoz. De a fő hangsúlyt már az autógyártásra helyezi. Nagylelkűen teret engedett nekem és Martinnak, de a telefonunk még meg-meg csörren…
Tehát ez kicsit olyan, mintha két tűz között lennének?
JN: Valami olyasmi.
Egy sikeres csapat azt jelenti, hogy tökéletesen bánni az emberekkel, és a megfelelő embereket a megfelelő feladatkörben elhelyezni?
JN: Igen, ez a munkám. Martin a csapatfőnök, tehát a végső felelősség az övé – így ő is aktívan részt vesz ebben, és sok másban is. Fantasztikusan végzi a munkáját a FOTA elnökeként, és sokat tesz a sportért, valamint a McLarenért is. A műszaki, gyártási, és a versenyek mérnöki szegmensei az én felelősségem alá tartoznak. Szóval igen, a megfelelő emberek a megfelelő helyeken, és az ő csapatmunkájuk, ez az én munkám lényege.
Mik a legnagyobb előnyei és hátrányai ennek a munkakörnek?
JN: Nos van egy csomó előnye ennek a munkának. Vannak sokkal rosszabb dolgok, annál, mint reggel felébredni, és elindulni dolgozni a Formula-1-be. Ez egy dinamikus és izgalmas dolog, és az ok-okozati összefüggések közötti idő nagyon rövid. Ha valamit kipróbálsz, nagyon gyorsan kiderül, hogy működik avagy sem, így néha egy-egy lépés igen ijesztő, és ilyenkor biztosan tudjuk, hogy élünk. (nevet) A hátránya a hosszú szezon miatt, a családi élet nehézségei. A szerelők körbeutazzák a világot, és a téli tesztek után már szinte azonnal kezdődik is a következő szezon. Ez nagyon fárasztó. A másik az, hogy minden amit csinálunk, a nyilvánosság előtt zajlik. Ha jó munkát végzünk, akkor ez kifizetődő, de ha valami nem sikerül, akkor ez olykor fájdalmas tud lenni. Azt hiszem, ha a Ferrarinál vagy a McLarennél dolgozol, és elmész egy baráti vacsorára, vagy éppen egy szülői értekezletre, akkor azonnal kapsz valamiféle visszajelzést arról, hogy éppen hogyan dolgoztál a legutóbbi versenyen. Miért csináltad ez? Mi volt a probléma? Tehát ez nem igazán az a munka ahol ezeket a dolgokat meg lehet szűntetni.
Ön korábban dolgozott egy űrhajózási cégnél, a BAE Systemsnél. Már unalmasnak találta a munkát, azért volt szükség a váltásra?
JN: Nem. Egyáltalán nem. Nagyon szerettem a légi- és hadi iparban dolgozni. 20 évet töltöttem el itt, a legkülönfélébb beosztásokban. Egy nap kaptam egy telefonhívást a McLarentől, és kérdezték, hogy mi lenne ha leülnénk beszélgetni, de nagyon jó munkám volt, és nagyon szerettem. Mielőtt csatlakoztam a McLarenhez, katonai repülőgépeken dolgoztam, és nagyon élveztem. De ha valaki arra kér, hogy csatlakozzak egy olyan csapathoz, mint a McLaren, akkor ezt vissza lehet utasítani? Arra gondoltam, hogy lehet öt év múlva megbánnám ha nem mondanék igent. Ez túl jó ajánlat volt ahhoz, hogy visszautasítsam, ezért úgy döntöttem, hogy csatlakozom. Ennek már tíz éve, és azóta sem bántam meg.
Az elmúlt néhány hétben az autó és a versenyzők is sokat javultak. Honnan ez a különbség?
JN: Ha pontosan tudnám, elmondanám. Azt hiszem, hogy ha a Red Bull mögött vagy, muszáj kockáztatni. És mi ezt megtettük az autóval is, és megtették a versenyzők is. Versenyzőink szenvedélyesen nyerni akarnak, és olyan keményen nyomják, hogy a hibalehetőség is gyakrabban benne van a pakliban. Amikor az autón sikerül egy kicsit javítani, olyankor a pilóták is nyugodtabbak, mert tudják, hogy egy versenyképes csomag van alattuk. Azt hiszem egy kicsit most az egész rendszer fellélegzett, már amennyire ez lehetséges ebben a környezetben.
Az imént mondta, hogy több kockázatot vállaltak az autóval kapcsolatban. Ezt több kockázat, mint amit az elmúlt években láthattunk?
JN: Azt hiszem igen, többet kockáztattunk. És van amit hasznosítunk, de néhányat közülük már nem. De a Formula-1 nem az az üzlet, vagy sport, ahol nyugodtan hátradőlhet az ember. Mert mindenki más is próbálkozik, és abban a pillanatban, amint megállsz egy kicsit, az máris meglátszik a teljesítményen a versenyeken. És mi nem ezért vagyunk itt.
Mekkora befolyással bír a pilóták személyét illetően? Hiszen sokkal többet dolgozik együtt ezekkel a srácokkal, mint Martin Whitmarsh…
JN: A pilóták személye a csapat döntése. Először is meg kell nézni, ki az aki elérhető. Persze valójában mindenki elérhető bizonyos körülmények között. Második kérdés az, hogy a csapat számára megtaláljuk a megfelelő versenyzőt. Martin a csapatfőnök, így a választás elsősorban az ő dolga, de Ron és a részvényesek javaslatát is figyelembe kell venni, hiszen ők képviselik a márkát, a McLarent. Évekre visszamenőleg figyelembe kell venni a teljesítményt, a következetességet és a hozzáállást, és ennek tükrében eldöntjük, hogy ebben a versenyzőben tényleg van valami. Jó dolog, hogy két világbajnokunk van, de természetesen szemmel kell tartani a többi pilótát is. Ez része egy állandó folyamatnak, melynek én, Martin, és Ron is részesei vagyunk. Az én hozzájárulásom ehhez természetesen inkább technikai jellegű. Ha már meg vannak a pilóták, akkor az én feladatom, hogy körülöttük jól működjön a rendszer. Fontos, hogy elégedettek legyenek a mérnökökkel, a logisztikával, és érezzék, hogy az egész rendszer támogatja őket. Martin ezen a területen is fantasztikus munkát végez. Amikor csapatfőnök lett, egy teljesen új stílust hozott magával, amely sokkal közvetlenebb. Ezt a Vodafone is támogatta, és sokkal ember közelibb lett minden.
De végső soron nem a versenyzők teremtik meg a csapaton belüli hangulatot?
JN: Igen, ez így van, ha olyan két versenyződ van, mint nekünk. Ezek a srácok iszonyatosan tisztelik a másikat, és jobb versenyzővé teszik egymást. Az, hogy Jenson megnyerte 200. nagydíját éppen ott, ahol öt évvel ezelőtt első Formula-1-es győzelmét is aratta, egészen elképesztő.
Azt beszélik, hogy a következő évtől szezon közben is lehet majd tesztelni. Támogatja ezt?
JN: Igen. Egy kis tesztelés a szezon közben jó lenne. De gondoskodnunk kell arról, hogy ez összhangban legyen a költségcsökkentés törekvéseivel, hiszen ezeknek a törekvéseknek is megvan az oka. De azt is gondolom, hogy lehetőséget kell adni a fiatal pilótáknak arra, hogy vezethessék az autót, és nekünk is lehetőségünk lenne a technikai személyzetnél új embereket kipróbálni. Szóval igen, támogatnám, hogy egy keveset teszteljünk a szezon közben is.
Miután Magyarországon nyert a csapat, véleménye szerint visszatért a bajnoki csatába?
JN: Először is versenyeket szeretnénk nyerni, és nagy az étvágyunk, tehát még ebben az évben több futamgyőzelmet is szeretnénk. Matematikailag még mindig lehetséges a bajnoki cím, és mi harcolni fogunk. De még ha nem is lenne ez elérhető, akkor sem hátrálnánk meg. Idén eddig négy versenyt nyertünk, és ebből kettőt egymás után. Mi biztosan nem állunk meg ezek után. Persze egy bizonyos ponton majd át kell csoportosítanunk erőforrásainkat a következő évre, de nem tudom elképzelni azt a szituációt, hogy Martinnal egymásra nézünk, és azt mondjuk: „elég volt, most abba hagyjuk”. Ez nem fog megtörténni!
Formanet: Varga Viktória
Csatlakozz hozzánk a Facebookon