2011. sze 19.

Az F1 jelenlegi pontrendszere elértékteleníti a pontokat és statisztikákat?

írta: FormaNet

A Formula-1 pontrendszere számtalanszor változott a száguldó cirkusz történelme folyamán, és bár a jelenlegi pontszámítás azt a célt is szolgálja, hogy felértékelje a futamgyőzelmet, ezáltal izgalmasabbá tegye a világbajnoki trófeáért való versengést, ám sokan úgy vélik, ezzel a rendszerrel sok múltbéli eredmény leértékelődik. Az Autosport.com munkatársa, Edd Straw írását segítségül véve, ezt boncolgatjuk.

Az Olasz Nagydíjon a Renault újonca, Bruno Senna megszerezte első F1-es pontjait, ezzel ő lett a király-kategória 318. pontszerző pilótája. Sokan nem feltétlenül sikerként értékelik a kilencedik helyért járó két pontot, mert az F1 korai időszakában ehhez négy hellyel előrébb, az ötödik helyen kellet célba érni, ami egyértelműen jóval nagyobb teljesítményt igényelt, mint a kilencedik hely megszerzése.

Ez a tény természetesen nem von le semmit a brazil teljesítményéből, hiszen a 24 fős mezőnyben a 9. hely egy idén második versenyét futó versenyző számára komoly eredmény, ám sokan úgy vélik, hogy a jelenlegi pontozás jelentősen leértékeli az elődök megszerzett pontjait.

2011-ben korrekt megállapítás lehet-e egy ilyen, a hagyományokat is maga mögé állító bölcsesség?

Érdekes megállapításokra juthatunk, ha azon elmélkedünk, hogy mi lett volna, ha az F1 kezdetétől, 1950-től, olyan a sport pontszámítási rendszere, hogy az első 10 befutót értékeli, ahogy az napjainkban történik. Nagyon sokan iratkoztak volna fel a pontszerző tabellára, többek között a Formula-1 egyik negatív rekordere, Luca Badoer is, aki azzal tartja a rekordot, hogy ő az F1 legtöbb futamán elindult, ám pontszerzés nélkül maradt pilótája.

Badoer 51 versenyen állt rajhoz (utoljára a Ferrari csapatával, Massa balesetét követően), de egyetlen pont sem árválkodik a neve mellett. A jelenlegi pontszámítási rendszerben viszont nem így lenne, hiszen volt hetedik helyezett is, és jó pár versenyen végzett a tízedik, kilencedik, vagy nyolcadik helyen. Ebben az esetben Anthoni Davidson lenne a negatív rekorder, mivel a brit pilóta 24 versenyen indult, és legjobb eredménye egy 11. hely.

Ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk arról, hogy a jelenlegi pontozás valóban leértékeli-e a világbajnoki pontok értékét, kicsit alaposabban is célszerű megvizsgálni a statisztikákat.

Az idei szezonban 13 futamon van túl a száguldó cirkusz, és a futamokon összességében 250 befutó volt, és a pilóták 130 esetben szereztek pontot. Ez százalékosan azt jelenti, hogy a célba érők az esetek 52 százalékában szereztek pontot. Ez csupán egy nyers statisztika, ám arra mindenképpen jó, hogy megmutatja, a pontszerzés egyáltalán nem könnyű a jelenlegi rendszerben sem.

Nézzük meg az elmúlt évtizedek hasonlóan számított statisztikáit:

A legmagasabb százalékkal pontszerzési lehetőséget biztosító 10 év:

1. 79,4% (1966)
2. 74,2% (1968)
3. 73.3% (1969)
4. 72,3% (1967)
5. 63,5% (1955)
6. 62,6% (2003)
7. 62,5% (1957)
8. 60,6% (1958)
9. 59,1 % (1970)
10. 58,3% (1956)

A legalacsonyabb százalékkal pontszerzési lehetőséget biztosító 10 év:

1. 37,6% (1952)
2. 41,1% (1972)
3. 42,1% (1953)
4. 42,5% (1976)
5. 42,9% (1961)
6. 42,9% (1975)
7. 43,1% (1974)
8. 43,2% (1988)
9. 43,2 % (1991)
10. 43,8% (1990)

(Az adatok számításánál az indianapolisi versenyek nincsenek figyelembe véve)

Az elmúlt évtizedből csak egyetlen év, 2003 került a listára, ami azt mutatja, hogy a 21. században a versenyeken a pontszerzési esély igen kiegyensúlyozott. A Formula-1 62 évének átlaga ebben a tekintetnem 50,35 százalék, amitől az elmúlt 13 versenyből számított 52 százalék nem tér el jelentősen. Sőt az is egyértelműen megállapítható, hogy a jelenlegi sereghajtóknak, mint a HRT , a Team Lotus, és a Virgin számára a statisztika alapján is jóval kisebb a pontszerzés esélye, mint a 60-as évek második felében.

Az okok egyszerűek.

Először is a megbízhatósága az elmúlt néhány évben jelentősen javult, jelenleg sokkal megbízhatóbbak a versenyautók, mint a Formula-1 történelmében valaha voltak. Ez azt jelenti, hogy nagyon ritkán lehet azzal számolni, hogy a mezőny végén lévő csapatok, az előttük haladók motorhibája, vagy hasonló műszaki problémák miatt helyekkel előrébb végezhetnek.

Másodszor a pályákon a biztonsági előírások miatt egyre kevesebb az egykor csapdaként szolgáló kavicságy, az aszfaltok minősége egyre jobb, vagyis a versenypályák egyre kevésbé büntetik a hibákat, így ritkábban fordul elő, hogy az élen harcolók közül valaki úgy vétsen hibát, hogy utána ne tudjon visszatérni a versenybe.

Ez a két dolog azonban csak a történet fele. Ha a gondolatot tovább fűzzük, és a pontokkal és a számokkal kicsit tovább játszunk, jobban is megérthetjük, hogy Senna két pontja mennyit is ér, az 52 százalékos pontszerzési esély alapján. Fontos végiggondolni a pilóta lehetőségeit is.

Az idén teljesen nyilvánvaló, hogy a Red Bull számára a pontszerzéshez jóval kevesebb is elég, mint a Williamsnek, vagy éppen a Toro Rossónak. Ez azonban ebben az esetben nem lényeges, hiszen az érdekes most az, hogy a pontok vajon valóban leértékelődtek-e.

2011-ről elmondható, hogy sokaknak a pontnélküliség, sokaknak viszont éppen a pontgyártás éve. Sebastian Vettel Olaszországban megszerezte F1-es pályafutása 665. pontját, amivel a jelenlegi mezőny pilótái között, az eddig az F1-ben összesen megszerzett pontokat tekintve a negyedik helyen van, ám ami ennél is érdekesebb, hogy ötödik az örökranglistán. Az a tény, hogy a pontok alapján felállított örökranglistán az első tíz pilóta között hét jelenleg is aktív versenyző található, mindenképpen árulkodó jel, és azt az elképzelést erősíti, hogy a pontok valóban leértékelődtek.

Miközben tehát 2011-ben nehezebb a pontszerzés, a győzelemért járó pont azonban 2 és félszer több mint 2010 előtt, köszönhetően az új 25 egységes pontozásnak, ami a 10 pontos rendszert váltotta fel.

Az örökranglista jelenlegi állása:

1 Michael Schumacher: 1493 pont
2 Fernando Alonso: 1001 pont
3 Alain Prost: 798.5 pont
4 Jenson Button: 708 pont
5 Sebastian Vettel: 665 pont
6 Rubens Barrichello: 658 pont
7 Lewis Hamilton: 654 pont
8 Ayrton Senna: 614 pont
9 Kimi Räikkönen: 579 pont
10 Mark Webber: 578.5 pont

Ez az állás nem szabad, hogy leértékelje azoknak a versenyzőknek a teljesítményét, akik már nem állnak rajthoz. Ha visszatekintünk 1950-re, amikor a világbajnokság indult, az első öt helyezett kapott pontot (8-6-4-3-2), valamint egy ponttal jutalmazták a leggyorsabb kört. A pontrendszer miatt egy nagyon furcsa helyzet alakult ki (ennek esélye a lottó ötössel vetekszik), mikor az 1954-es Brit Nagydíjon heten futottak a versenyen azonos időt, ami mellesleg a leggyorsabb kört is jelentette. Ez a magyarázata annak, hogy a szezonban még a 26. helyen végzett Jean Behra sem maradt pont nélkül, neve mellett 0,14 pont áll, miután a leggyorsabb körért adható egy pontot hétfelé osztották.

1960-ban megszűnt a leggyorsabb körért járó „jutalom”, és inkább a hatodik helyezett kapott egy pontot. Egy évvel később a futamgyőztes már kilenc ponttal jutalmazták (nyolc helyett), és ez a rendszer maradt egészen 1990-ig, majd ’91-ben a győzelemért már tíz pontot kaptak a versenyzők. Ez a pontrendszer (10-6-4-3-2-1) egészen 2002-ig volt érvényben, amikor az első igazán jelentős változás következett be. Eddig a pontszámításban, és a pontversenyben a kezdetekig visszanyúlva nem volt különösen nagy eltérés, így a pontok alapján felállított örökranglista relatíve torzulásmentes volt.

A 2003-as évtől már az első nyolc pilóta teljesítményét értékelték (10-8-6-5-4-3-2-1), és csökkent a győzelem pontokban kifejezett értéke, egészen pontosan a győzelemért járó pont különbsége a második helyezett pontjaihoz képest felére csökkent, a célba érő versenyzők pontszerző esélyei pedig (az előzőekben megismert számítás alapján) az addigi 48,1 százalékról 62,6 százalékra nőttek.

Ez a szezon volt az, amely elindított egy folyamatot, ami egy arány eltolódás miatt szinte értelmetlenné tette az addig, az előző évtizedekben megszerzett pontokat, és mely folyamat a mai pontrendszerrel csak felgyorsult, és tovább növeli az aránytalanságot.

Gerhard Berger például egyike volt azoknak, akik ellenezték a legújabb pontrendszer bevezetését, és az osztrák éppen azzal érvelt, hogy az F1 hat évtizedes statisztikái ezáltal mehetnek a kukába, hiszen innentől kezdve torz képet mutatnak.

Arra a kérdésre tehát, hogy a világbajnoki pontok az F1-ben 2011-re leértékelődtek-e, egyszerre felelhetünk igennel és nemmel is. Ha pusztán a pontszerzés esélyét vesszük figyelembe, akkor a válasz egyértelműen nem, hiszen az esélyek semmivel sem nagyobbak, mint amekkorák Formula-1 eddigi 62 éves történelmében voltak.

Ha a pontok számát tekintjük, akkor viszont az egyértelmű válasz az, hogy jelenleg sokkal egyszerűbb több pontot szerezni, mert a tíz pont már nem az, ami egyszer volt…régen volt.

Fotók: autosport.com

Szöveg: FormaNet, Varga Viktória