Kobajasi Szuzukában ismét elkápráztatná hazai közönségét
Kobajasi Kamui a tavalyi Japán Nagydíj egyik fénypontja volt, amikor 14. helyről rajtolva, látványos manőverekkel végül a hetedik helyre hozta be Sauberjét. A 25 esztendős versenyző a következő interjúban többek között feleleveníti a legutóbbi kaotikus japán versenyhétvégét, beszél idei céljairól, illetve a szomorú tragédiáról is, ami tavasszal hazáját sújtotta.
Mik a személyes benyomásaid a jelenlegi japán helyzetről?Kobajasi Kamui: Miután márciusban hírt kaptunk a katasztrófáról, a helyzet egyre rosszabbodott, de úgy gondolom, hogy lenyűgöző amilyen gyorsan visszaállnak a dolgok a normális kerékvágásba. Ennek oka, hogy Japán nagyon sok külső segítséget is kapott, és a japán emberek is rendkívül erősek, és borzasztóan sokat segítettek egymásnak. Persze még mindig hosszú út áll előttünk, de a haladás figyelemreméltó.
Gondolod, hogy jót tesz az országnak és az embereknek, hogy a Formula-1 Szuzukába látogat?
KK: Igen, határozottan biztos vagyok ebben. Japánban nagyon nagy eseménynek számít a nagydíj, hiszen ez egy olyan pozitívum, amely jót tesz a népnek és az országnak egyaránt, illetve a verseny nemzetközi figyelmet biztosít számunkra. Az embereket boldoggá teszi, és élvezik a Formula-1-et. Szóval elutazunk és versenyezni fogunk a tragédia ellenére is, ugyanúgy, ahogy az elmúlt években is tettük.
Le tudod írni mit éreztél amikor meghallottad a földrengésről és a szökőárról szóló híreket?
KK: Ezen a napon éppen az új autót teszteltem Barcelonában. Tulajdonképpen ez volt a szezon előtti tesztek utolsó napja, és éppen én voltam a soros. Reggel eleinte még nem hangzottak olyan tragikusan ezek a hírek, de ahogy teltek az órák, úgy lett egyre rosszabb és rosszabb. Nagyon nehéz volt elhinni mi történt. Folyamatosan követtük az eseményeket, és nagyon nehezen tudtam koncentrált maradni a teszten, és a verseny-szimuláción, amit éppen végrehajtottunk. Eszembe jutott a nukleáris katasztrófa, ami Csernobilt sújtotta, és az, hogy ebben a kis országban, Japánban is éppen ez történik. Nem tudtam, hogy egyáltalán haza mehetek még valaha. Nagyon nehéz és érzelmes pillanatok voltak ezek.
Milyen gyakran voltál azóta Japánban?
KK: Elég gyakran, már akkor a barcelonai tesztek után is egyenesen Tokióba utaztam.
Milyen kezdeményezések indultak Japán megsegítésére?
KK: Nos ami a legfontosabb, hogy nagyon sok kezdeményezés történt nemzetközi szinten, valamint különböző szervezetek által. Személyesen is tenni akartam valamit, hogy legalább egy szerény összeggel hozzájáruljak a japán emberek megsegítéséhez. Ezért létrehoztam egy alkalmazást, melyben különféle képek és üzenetek voltak letölthetők versenyzőktől és csapatoktól. Ennek 0.79 euró volt az ára, és már az első hónapban több mint 10.000 letöltés történt 49 országban. Nem került sokba, ami azért fontos, mert így mindenkinek megvolt a lehetősége arra, hogy segítsen egy kicsit. Ha 10 eurót kértünk volna, az már sok embernek drága lett volna, így pedig több ember képes megfizetni, ezt a közel egy eurót. Végül pedig azt hiszem a kormány feladata, hogy segítse az országot. A Japán Nagydíj hétvégéjére meghívtam 60 embert. Egy lánykórust az egyik katasztrófa súlytotta területről, szüleikkel és családtagjaikkal együtt. A Fukusima körzetében lévő Minami-Soma városából jönnek, és ők éneklik el a verseny előtt a Himnuszt. Leszerveztem az egész utat, a szállodát, a szobákat, a jegyeket, mindent, és remélem nagyon jól érzik majd magukat. Illetve több mint egy éve már a japán idegenforgalmi hivatal nagykövete is vagyok, és ebben a szerepben is próbáltam támogatni több projektet is. Az a tény, hogy nincs már japán gyártó a Formula-1-ben, eléggé megnehezíti a dolgomat. Segített volna ha legalább még egy gyártó lenne, így nem az én feladatom lett volna a leghangsúlyosabb.
Tavaly egy különleges megállapodást kötöttél a szervezőkkel. Elmondod hogyan is szólt ez?
KK: Igen, ez még a katasztrófa előtt történt. Megállapodtunk a szervezőkkel abban, hogy minden egyes pontért, amit 2011-ben a Japán Nagydíjig megszerzek, egy egész családot meghívok a szuzukai versenyre. Több mint hatezer levelet kaptunk, és minden pontszerzésem után véletlenszerűen húztam belőlük annyit, amennyi pontot szereztem, így 27 családot sorsoltam ki. Mivel ennyire sok levél érkezett, így még tovább tíz családot is kiválasztottam, így összesen 37 család lesz a vendégem.
Tavaly a szuzukai időmérőt a szakadó eső miatt el kellett halasztani vasárnapra, és csak néhány óra volt a verseny illetve a kvalifikáció között. Hogyan emlékszel erre?
KK: Számunkra nagyon nehéz feladat volt, hogy az időmérő és a verseny egy napra esett. A rajongóknak azt hiszem jó volt, hogy zajlottak az események, de meg is érdemelték, hiszen a szombati időjárás számukra is szörnyű lehetett. Hat-hét órát ültek szakadó esőben, és türelmesen vártak. Nagyon örültem mikor vasárnap kisütött a Nap, és nem csak egy jó eredményt, de egy remek show-t láthattak. Valójában azt hiszem, hogy a versenyzőknek sokkal izgalmasabb egy szuzukai kör, mint a nézőknek, de ezen a vasárnap tényleg rengeteg izgalmas dolog történt. Ettől függetlenül remélem, idén nem fog esni.
Milyen célokkal vágsz neki az idei Japán Nagydíjnak?
KK: A tavalyi eredményem egyben a 2010-es szezonban elért legjobb eredményünk volt. Hetedikként értem célba, csapattársam, Nick Heidfeld pedig nyolcadik lett. Nagyon kevés tapasztalatom volt a pályával kapcsolatban, és még újonc is voltam, úgyhogy bízom benne, hogy idén még ennél is jobb eredményt érhetek el. A rajongók miatt remélem, hogy jó idő lesz. Azt hiszem a DRS és a KERS miatt jó esélyük lesz arra, hogy ismét egy nagyszerű show-t lássanak, és ez egy tökéletes hely ahhoz, hogy itt dőljön el a világbajnokság. Ez egy legendás helyszín, és igazán remek lenne Japánnak is.
FormaNet, Varga Viktória
