Az ember, aki lassan elfelejti, honnan jött - Bernie Ecclestone
Bernie Ecclestone szarkazmust és cinizmust sem mellőző kijelentései nem újak a száguldó cirkusz eseményeit folyamatosan követő rajongók számára, ám az elmúlt időszakban a fehér lovag nyilatkozatai azt sugallják, hogy már teljesen elfelejtette, valójában milyen helyzet és nem mellesleg pozíció tette számára lehetővé hogy jelenleg az F1 teljhatalmú ura legyen.
Nemrégiben a Red Bull csapatfőnökével, Christian Hornerrel közösen adott interjúban egyértelműen kijelentette, hogy a csapatok érdekvédelmi szövetségére,a FOTA-ra semmi szükség:
"Ez egy felesleges egyesület, akiknek leginkább azzal kellene foglalkozniuk, hogy versenyképes autókkal sorakozzanak fel a rajtrácsra. Semmi mással nem kellene törődniük, én majd ügyelek arra, hogy mindehhez elegendő pénzügyis forrás legyen."
Egy pár nappal korábbi nyilatkozatában, a csapatok jövő évi versenynaptárral kapcsolatos kifogásaira, melyet a Concorde egyezmény ide vonatkozó szabályozásával is alátámasztottak, szintén igen meglepő módon reagált:
„Ne jöjjenek el ha nem akarnak. Akkor menjenek a rendőrségre. Szerencsések, hogy egyáltalán vannak versenyeink, máskülönben ki is szállhatnának az üzletből.”
A barátságosnak semmiképpen sem nevezhető kijelentéseknek az előzménye leginkább az, hogy az istállók már évek óta próbálnak minél nagyobb részesedést szerezni az F1 bevételeiből, és ennek érdekében mostanában már nem csak a hangjukat hallatják, hanem komoly lépéseket is tesznek. Erre jó lehetőség az a tény, hogy 2012 év végén lejár az F1 pénzügyeit, a versenyzést, a részvételt és úgy általában minden egyéb vonatkozást szabályozó, jelenleg hatályos Concorde egyezmény.
A jelenleg érvényben lévő megállapodás a bevételek újraelosztásánál a csapatok számára 47 százalékot biztosít, amit – érthető okokból – az alakulatok szeretnének növelni, és 75 százalékot tartanának elfogadhatónak. Ecclestone természetesen hallani sem akar erről, ám az istállók egyre határozottabban ragaszkodnak ehhez, és más területeken is komolyabb beleszólást szeretnének a Formula-1-et érintő kérdések döntéseibe.
Az alakulatok ráébredtek arra, hogy ha csak a versenypályákon rivalizálnak, ám a pályán kívül összefognak, akkor igen hatékony lehet az érdekképviselet, akár az FIA-val, akár a FOM vezérével szemben.
Nagyon jól tudja ezt Bernie Ecclestone is, nem véletlenül szúr oda mostanában egyre nyilvánvalóbban, és egyre sűrűbben a FOTA-nak. Mondhatnánk, nincs ebben semmi szokatlan, hiszen Ecclestone-nak ilyen a stílusa, ám ha kicsit utána járunk annak, hogy kerülhetett a fehér lovag ebbe a pozícióba kissé megváltozhat a vélemény. A történet több mit 30 évre nyúlik vissza
A Brabham istálló csapatfőnökeként Ecclestone úgy érezte, hogy a száguldó cirkuszban (bár egyre népszerűbbé vált az egész világon) rendezetlenek a viszonyok, és ez komoly lépésekre ösztönözte az üzletembert.
1974-ben, néhány istállótulajdonossal (Ken Tyrrell, Colin Chapman, Tedd Mayer) és barátjával, Max Mosley-val megalapította a csapatok érdekvédelmi szövetségét, a FOCA-t (Formula One Constructors Association) annak érdekében, hogy a szervezet támogassa a csapatok anyagi igényeit a versenyek kapcsán az akkori nemzetközi szövetséggel, a FISA-val szemben is, illetve egybehangolt kereskedelmi tevékenységgel minél jövedelmezőbbé tegye a sportot.
A többi csapattulajdonos támogatta a kezdeményezést, de érdemben nem nagyon szóltak bele a FOCA munkájába, sőt kifejezetten örültek, hogy Ecclestone leveszi a vállukról a terhet, és szervezi a száguldó cirkusz egész programját.
A nagyúr tehát 37 évvel ezelőtt még nagyon fontosnak érezte, hogy a száguldó cirkusz főszereplői egy szövetségbe tömörülve érvényesítsék érdekeiket, mind pénzügyi, mind egyéb, például a szabályalkotások tekintetében.
Ecclestone-nak a '70-es évek közepére sikerült megszerveznie a király-kategória teljes logisztikai feladatait, és ahogy minél jobban elmerült a feladatokban, ráébredt mekkora pénzügyi és hatalmi potenciál rejlik a Formula-1-ben. Rendkívüli taktikai érzékkel két komoly adut tartott a kezében. Egyrészről a versenyző csapatokat és autóikat, másrészről a televíziós közvetítéseket, miután az egyre népszerűbb sport komoly nézőszámot vonzott a képernyő elé.
A helyzet úgy állt, hogy a rendezőkre azzal tudott nyomást gyakorolni, hogy amennyiben nem hajlandóak a közvetítési díjat kifizetni (ami a 70-es évek közepén 60-70 ezer font volt), akkor az istállók nem indulnak a versenyen. Ez komoly reklámbevétel kiesést jelentett, így Ecclestone eme fegyvere hatékonynak bizonyult. Ennek a díjnak egy része a versenyek után az eredményektől függően a csapatok között került elosztásra, míg egy része a FOCA-hoz, és áttételesen Ecclestone zsebébe került. Ez az összeg (még ha figyelembe vesszük, hogy 35 évvel ezelőtt milyen árviszonyok voltak) nem nevezhető túlzónak, a jelenlegi 20-45 millió dolláros jogdíjakhoz viszonyítva.
A fehér lovag a csapatok támogatásával a háta mögött egyre nagyobb befolyásra tett szert, ám a FOCA idővel korlátozta volna tevékenységét. Az első Concorde egyezmény Ecclestone ügyes diplomáciai és taktikai érzékének köszönhetően került aláírásra, és elsődleges célja a FISA - FOCA háború lezárása volt, de az okmány már komoly jogi és pénzügyi vonatkozásokat is szabályozott, amely biztosította Ecclestone számára az istállók kötelező érvényű részvételét a versenyeken.
Innen indult tehát Bernie Ecclestone nagy ívű, az F1-hez köthető pénzügyi karrierje.
Fontos megjegyezni (hiszen még a legnagyobb kritikusai is elismerik), hogy tevékenységének köszönhetően a száguldó cirkusz népszerűsége szinte töretlen, és a széria számára jelentős részben az ő tevékenysége biztosította a fejlődést, és az anyagi stabilitást.
Azonban függetlenedése a csapatoktól és az irányító testülettől a jelek szerint mára odáig juttatta, hogy érinthetetlennek, és tévedhetetlennek érzi magát, és egy olyan szervezet létjogosultságát kérdőjelezi meg, mely szervezet elődje (nem jogelőd!), melyet ő alapított, segített számára pénzügyi hatalmassággá válni, melyhez természetesen azért szükség volt kiváló üzleti érzékére is.
A Concorde egyezmény újratárgyalása, és azt követő aláírása nem lesz egy fáklyás menet Bernie Ecclestone számára, hiszen minden résztvevő érdekellentétben áll minden érintettel. Az FIA is erősíteni kívánja pénzügyi pozícióját, a csapatok érdekei is részben ellentétesek Ecclestone érdekeivel, és a pályák is egyre hangosabban követelnek teret maguknak. A mostani megjegyzések nem a kompromisszumok irányába hatnak, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt a tényt, mely szerint a FOTA felállította saját marketing szervezetét, mely képviseli majd a szövetséget ez elkövetkező Concorde tárgyalásokon, ahol a legnagyobb tét a pénz lesz, mégpedig nem is kevés.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
