Formula album - Japán Nagydíj
A hétvégén megrendezésre kerülő 27. Japán Nagydíjon minden bizonnyal bajnokot avat a király-kategória, ami a szuzukai közönség számára nem szokatlan, hiszen 2006-ig mindannyiszor a versenynaptár utolsó, vagy utolsó előtti állomása volt, így sok világbajnoki csata dőlt már el a legendás pályán. Az ázsiai országok közül, a száguldó cirkusz történelmében Japán tekinthet vissza a legnagyobb múltra, akár sikereket, akár csapatokat, erőforrásokat, vagy éppen a pilótákat nézzük. Nem beszélve a Bridgestone-ról, ami az egyik legsikeresebb gumiszállítója volt a szériának, és éppen az első Japán Nagydíjon debütált az F1-ben.
A Formula-1 igen korán felismerte a Japánban rejlő lehetőségeket, ennek oka, hogy a többi ázsiai országokhoz képest, a japán gazdaság már jóval korábban nyitott a világ felé, és a motorsportnak legalább akkora történelme van itt, mint az F1-nek Európában. Történetük valahol ott kezdődött, mikor is a 60-as évek elején, a Honda alapítója, Soichiro Honda gondolt egyet, és az akkor már a motorversenyeken elért sikerek által világszerte ismert márkával megépítette első négykerekűjét, 1964-ben pedig gyári csapatként csatlakozott a száguldó cirkusz mezőnyéhez.
Ezután a hetvenes években két nagydíj erejéig már a versenynaptárban is helyet kapott az ázsiai ország. (Fudzsi, 1976-77) Akkor azonban még a magas szállítási költségek miatt néhány csapat kihagyta ezt a „lehetőséget”. Ennek - és egy japán kiscsapatnak, a Kojima Engineering-nek - köszönhetően már japán pilóták is bemutatkoztak hazai közönség előtt a királykategóriában.
Ezt követően eltelt tíz év, majd 1987-től a Honda tesztpályája megkapta a lehetőséget, így immár Szuzukával a Japán Nagydíj újra felkerült az F1-es versenynaptárba, és azóta egyszer sem hiányzott, bár felújítási munkálatok miatt 2007-ben és 2008-ban Fudzsi látta vendégül a király-kategóriát. Mindemellett két olyan idény is volt, mikor a mezőny kétszer is ellátogatott a szigetországba, hiszen 1994-ben és 1995-ben a Csendes-óceáni Nagydíjnak a Takana International Circuit adott otthont Aidában.
A Japán Nagydíjról, és ezen belül Szuzukáról minden bizonnyal sokaknak a Senna-Prost összecsapások jutnak eszébe, az első Japán Nagydíj azonban Fudzsihoz köthető, ami szintén a legemlékezetesebb és legdrámaibb világbajnoki küzdelmek közé írta be magát az F1 történelembe.
Első Japán Nagydíj: Fudzsi - 1976. október 24.Az előző év bajnoka, a Ferrari pilótája, Niki Lauda a nürburgringi balesetét követően négy versennyel az idény vége előtt, Olaszországban tért vissza a mezőnybe, és a szezonzáró Japán Nagydíjra három pont előnye volt mclarenes ellenfelével, James Hunttal szemben.
Az időmérőn a két rivális elől a Lotusban ülő Mario Andretti halászta el a pole-t, de mindössze három századmásodperccel tudott jobb kört futni Hunt McLarenjénél, Lauda pedig a harmadik rajtkockát szerezte meg. A verseny napján embertelen időjárási viszonyok fogadták a csapatokat, és a rajtprocedúrát a heves esőzés miatt többször el kellett halasztani.
A rajtnál Hunt azonnal az élre állt, míg Lauda egészen a tízedik helyig csúszott vissza, majd a második körben behajtott a boxba, és a körülményekre hivatkozva feladta a versenyt. „Az életem többet ér a világbajnoki címnél” – jelenette ki a súlyos sérüléséből éppen csak felépülő bajnok. Több versenyző is Lauda véleményét osztotta, például Emerson Fittipaldi (Copersucar), Larry Perkins (Brabham) és Carlos Pace (Brabham ) is kiállt.
Később elállt az eső, Hunt pedig egészen a 61. körig vezette a futamot, de egy defekt miatt plusz kerékcserére kényszerült, és csak az ötödik helyre tért vissza, ami még Lauda vb címét jelentette. A mclarenesnek 10 köre volt arra, hogy felzárkózzon, és végül a négy pontot érő harmadik helyen intette le a kockás zászló, így egyetlen egy ponttal megelőzte ferraris vetélytársát a bajnokságban.
Az első japán Nagydíjat Mario Andretti nyerte, és ez volt F1-es pályafutásának első lotuszos győzelme. A második helyen már egy kör hátrányban a Tyrrell Ford Cosworth pilótája, Patrick Depailler futott be, és őt követte a széria újdonsült bajnoka. A 25 versenyzőből mindössze 11-nek sikerült teljesíteni a futamot, az utolsó célba érő a Kojima Ford Cosworth japán pilótája, Masahiro Hasemi, első és egyben utolsó F1-es nagydíján hét körös hátrányban szelte át a célvonalat.
Első Japán Nagydíj Szuzukában - 1987. november 1.
A Honda tesztpályájaként 1962-ben épült szuzukai versenypálya szintén drámai pillanatokkal debütált a szériában, és bár a szezon utolsó előtti állomása volt, de a bajnoki cím sorsa már itt eldőlt Nelson Piquet (Williams Honda) javára, miután csapattársa és legfőbb riválisa, Nigel Mansell az edzésen balesetet szenvedett, és nem állhatott rajthoz.
Az 51 körös versenyt a pole-ból induló ferraris Gerhard Berger magabiztosan nyerte, nem mellesleg az osztrák pilóta sikerének köszönhetően a Ferrari két év (az 1985-ös Német Nagydíj) után először ünnepelhetett futamgyőzelmet. Nelson Piquet nem sokkal a leintés előtt a negyedik helyen száguldott, amikor motorprobléma miatt kiesett, így végül a boxban ünnepelte harmadik világbajnoki címét. Gerhard Berger után a nyolcadik helyről induló Ayrton Sennát intették le másodikként. Senna utolsó dobogós helyezését szerezte meg a Lotusznál, hiszen következő szezonban már a McLaren csapatát erősítette Stefan Johansson helyén, aki az első szuzukai versenyen a pódium legalsó fokán pezsgőzhetett Bergerrel és Sennával együtt. A dobogósok után Michele Alboreto (Ferrari), Thierry Boutsen (Benetton) és Nakadzsima Satoru (Lotus) osztozott a pontszerző helyeken, a verseny leggyorsabb körét (1:43.844) pedig a második helyről rajtoló, majd végül hetedikként célba érő mclarenes Alain Prost futotta meg.
FormaNet, Varga Viktória
