Jubileumi futamok a McLaren történelmében
Az új-zélandi születésű Bruce Leslie McLaren, 1963-ban alapította versenycsapatát, mellyel 1966. május 22-én, a Monacói Nagydíjon debütált a király-kategóriában, a hétvégi Koreai Nagydíjon pedig immár 700. alkalommal sorakozhatnak fel a rajtrácsra a legendás alakulat versenygépei.
A Koreai Nagydíj időmérő edzésén Lewis Hamilton kiszorította Red Bullos riválisait az első rajtkockából, ezzel megszakította az energiaitalosok a tavalyi évadzáró Abu Dzabi Nagydíj óta tartó pole sorozatát. Jenson Button a harmadik rajtkockából vághat neki vasárnap az 55 körös versenynek, így a McLaren jó eséllyel pályázik arra, hogy valamelyik versenyzőjük futamgyőzelemmel koronázza meg a különleges alkalmat. A wokingi alakulat több mint négy évtizedes F1-es történelmében mindössze egyszer fordult elő, hogy győzelemmel ünnepelhettek jubileumi nagydíjat: 1988-ban a híres hírhedt duó, Ayrton Senna és Alain Prost kettős diadalt aratott.
Tavaly a nagy rivális, a Ferrari 800. nagydíján megemlékeztünk a jubileumi futamokról, így most a McLaren rajongótábornak kedveskedünk egy rövid történelmi visszatekintővel.
100. 1975 – Brazil Nagydíj, Interlagos: Emerson Fittipaldi, Jochen Mass
Az első jubileumi versenyen a McLaren mindkét pilótája dobogó helyezést szerzett. A szezon második nagydíján, Brazíliában, a hazai közönség kedvence, a McLarennél második, és egyben utolsó idényét töltő kétszeres bajnok, Emerson Fittipaldi egy második hellyel, csapattársa, Jochen Mass pedig egy harmadik hellyel örvendeztette meg csapatát a századik versenyen. A 40 körös futam túlnyomó részében a pole-ból induló Jean Pierre Jarier vezetett, és a leggyorsabb kört is megfutotta, ám nyolc körrel a leintés előtt üzemanyag problémák miatt kiesett, így a Brabhamben ülő Carlos Pace ölébe hullott a győzelem. A fiatal brazil tehetség első (és egyetlen) F1-es diadalát ünnepelhette hazájában, mögötte bő öt másodperces hátrányban honfitársa Fittipaldi érkezett, míg a harmadik helyezett, Mass már több mint fél perccel maradt el.
200. 1981 – Német Nagydíj, Hockenheimring: John Watson, Andrea de Cesaris
Ez az idény finoman szólva sem a McLarenről szólt. A szezonban mindössze egy futamgyőzelmet tudott felmutatni a csapat John Watsonnak köszönhetően (Brit Nagydíj), illetve további három dobogós eredmény végül egy konstruktőri ötödik helyre volt elegendő.
A 200. versenyen is csak a kilencedik és tízedik rajtkockát kaparintották meg a McLaren Ford Cosworth-ban ülő pilóták, ám a kockás zászlóig csak Watson jutott el, miután De Cesaris autója már a negyedik körben megadta magát. Watson az egy pontot érő hatodik helyen ért célba, de már kört kapott a győztes Nelson Piquet-től (Brabham Ford Cosworth).
300. 1988 - San Marinói Nagydíj, Imola: Ayrton Senna, Alain Prost
Az egyetlen jubileumi verseny a McLaren történelmében, melyen elsöprő siker született.
A turbókorszak utolsó évében a Honda motorokkal és Ayrton Sennával erősített az alakulat, és az ötödik mclarenes idényét kezdő, már kétszeres világbajnok Alain Prosttal kiegészülve hihetetlen magasságokba emelkedett a csapat.
A szezon második versenyén, Imolában Ayrton Senna rajt-cél győzelmet aratott, míg csapattársa Alain Prost egy második helynek, illetve a versenyen megfutott leggyorsabb körnek örülhetett. Ezt követően a brit gárda még további nyolc kettős diadalt ért el ebben az évben, sőt a 16 futamból álló idényben mindössze egyetlen egyszer fordult elő (Monza - Gerhard Berger, Ferrari), hogy nem a McLaren duója közül került ki a futamgyőztes személye. A csapat év végére háromszor annyi pontot gyűjtött, mint a második helyen záró Ferrari.
400. 1994 - Kanadai Nagydíj, Montreal: Mika Häkkinen, Martin Brundle
Hat együtt töltött év után immár Ayrton Senna nélkül indult Ron Dennis csapatának versenyszezonja, ami cseppet sem emlékeztetett a nem is olyan távoli fényes múltra. A megbízhatatlan Peugeot motorokkal az idény során a McLaren mindössze két második helyet tudott felmutatni legjobb eredményként (Brundle:Monaco, Häkkinen:Spa). Nem meglepő módon Montrealban mindkét versenyző nullázott, miután Brundle három kör után elektronikai probléma miatt adta fel a versenyt, Häkkinen pedig motorhiba miatt, hét körrel a leintés előtt mondott búcsút addigi ötödik helyének. A montreali versenyt a pole-ból induló, benettonos Michael Schumacher nyerte.
500. 2000 - Kanadai Nagydíj, Montreal: Mika Häkkinen, David Coulthard
A wokingiak Kanadában jó eséllyel indultak a dobogós helyekért, vagy akár a futamgyőzelemért, hiszen Coluthard a második, míg Häkkinen a negyedik rajtkockából vághatott neki a 69 körös futamnak. Coulthard mellől a bajnokságot vezető Schumacher indulhatott, így nagy csatára volt kilátás, ami végül elmaradt. A McLaren ugyanis az indításnál lefulladt, és mivel a szerelők a rajtrácson próbálták újraindítani az autót, ezért később a skót stop&go büntetést kapott, végül hetedik helyével a pontszerzésről is lecsúszott. Az időközben eleredő esőben Häkkinen mentette a menthetőt és a 3 pontot érő negyedik, helyen ért célba a jubileumi versenyen. A futamgyőztes itt is Schumacher lett.
600. 2006 - Európa Nagydíj, Nürburgring: Kimi Räikkönen, Juan Pablo Montoya
Mindkét pilóta utolsó évét töltötte a csapatnál, sőt Juan Pablo Montoya már szezon közben, az USA Nagydíj után átigazolt a NASCAR-ba, míg Kimi Räikkönent 2007-re már a Ferrari várta tárt karokkal a visszavonuló Michael Schumacher helyére.
A 2006-os versenynaptár ötödik állomásáig, az Európa Nagydíjig három Renault valamint egy Ferrari győzelem született, közben a McLaren két harmadik és egy második helyezést könyvelhetett el. Erről az erős „bronzérmes” helyről a későbbiekben sem sikerült elmozdulnia a sokszor megbízhatósági gondokkal küszködő wokingi gárdának, és ezt jól tükrözte a jubileumi verseny is. A finn pilóta egy negyedik hellyel tudta ünnepelni csapata 600. versenyét, míg Montoya motorprobléma miatt az 52. körben befejezte a futamot. Az Európa Nagydíjat a ferraris Michael Schumacher nyerte.
És, hogy mi történt az utolsó jubileumi verseny óta?
(2007-2010)
A csalódást keltő 2006-os év után a McLaren egy új, izgalmas pilótafelállással vágott neki a következő évnek. A csapathoz csatlakozott az előző két év világbajnoka, Fernando Alonso, míg csapattársa az újonc Lewis Hamilton lett. A fiatal brit pilóta már az első versenyén, az Ausztrál Nagydíjon megcsillogtatta rendkívüli képességeit, és első F1-es versenyén máris dobogó harmadik fokára állhatott fel, Alonso második lett. Ezután Fernando győzni tudott Malajziában, Monacóban, az Európa Nagydíjon a Nürburgringen, és Monzában. Hamiltonnak mindössze hat futamot kellet várnia a futamgyőzelemre úgy, hogy közben egy harmadik, és öt második helyet szerzett, majd a Kanadai Nagydíjon megszerezte élete első futamgyőzelmét, amit a következő versenyhétvégén, az USA Nagydíjon megduplázott. A brit tehetség ezután még kétszer állt a dobogó legmagasabb fokán: Magyarországon és Japánban. Az évadzáró brazíliai futamra mindketten úgy érkeztek, hogy esélyesek voltak a világbajnoki címre. Hamilton átmeneti sebességváltó problémák miatt fontos pozíciókat veszített, így végül Kimi Räikkönené lett a trófea. A két mclarenes versenyző azonos pontszámmal zárta a bajnokságot, és a több dobogós helyezés miatt Hamilton lett a házon belüli csata nyertese. A szezon szinte mindvégig a csapattársak harcától volt hangos, így Fernando Alonso az év végén elhagyta a wokingi alakulatot.
2008-ban Hamilton mellé Heikki Kovalainen érkezett. A McLaren az idényben kilencszer rajtolhatott az élről, ebből nyolcszor Hamilton, aki összesen öt alkalommal állt dobogó legtetején: Ausztráliában, Monacóban, Nagy-Britanniában, Németországban, és Kínában. Magyarországon Heikki Kovalainen is megszerezte első (és mindezidáig utolsó) F1-es diadalát. A szezon utolsó futamára úgy érkezett a csapat, hogy Hamilton számára elég volt az ötödik helyezés ahhoz, hogy világbajnok legyen. A legnagyobb ellenfél Felipe Massa volt, akinek nyernie kellett a vb címhez. Az interlagosi verseny utolsó perce a Formula-1 történetének egyik legizgalmasabb pillanata volt. Massa néhány másodpercig világbajnoknak érezhette magát, mikor elsőként intette le a kockás zászló, mivel akkor Hamilton még a hatodik helyen autózott. Ám a toyotás Timo Glock kockáztatott, és az eleredő esőben nem váltott intermediate gumikra, így fél körrel a leintés előtt kicsúszott, így a McLaren pilótája feljött az ötödik helyre, és egy pont előnnyel világbajnok lett.
A 2009-es év nem a McLaren éve volt. A szezon nagy részét a Honda romjaiból megszületett Brawn GP uralta, az év második felére pedig a Red Bull is igen komolyan kezdte bontogatni szárnyait. A McLarennek nem sok babér termett abban az időben. Hamilton az MP4-24 volánja mögött Magyarországon és Szingapúrban tudott nyerni, ezen kívül még háromszor állhatott dobogóra. A brit pilóta az ötödik helyen zárta az évet, míg finn csapattársa csupán a 12. lett az összesítésben. A wokingiak mélyrepülése a harmadik helyre volt csak elég, ám ezzel is megelőzték az ősi rivális Ferrarit.
2010-ben a finn helyére az előző év világbajnoka, Jenson Button került a McLarenhez. A csapat ebben az évben 16 alkalommal ünnepelhette pilótáit a dobogón, öt alkalommal a legmagasabb fokán. Hamilton Törökországban, Kanadában és Belgiumban tudott nyerni, míg Button Ausztráliában és Kínában győzedelmeskedett. A pilóták versenyében Hamilton a negyedik, míg az előző év világbajnoka az ötödik helyen végzett, a McLaren a konstruktőrök versenyében a Red Bull után a második helyet szerezte meg.
FormaNet, Varga Viktória
