Betekintés a bajnokok elméjébe - Fernando Alonso, Valentino Rossi (1.rész)
A Ferrari és a Ducati év eleji sí-találkozóján, az immár 22. alkalommal megrendezett Wrooom-on másodjára találkozott egymással a motor- és az autósport csúcsának két óriási alakja, Fernando Alonso és Valentino Rossi. Az Autosport munkatársa, Dieter Rencken a két bajnok legmélyebb gondolatait osztotta meg a rajongókkal, a legkülönfélébb témakörökben.
.jpg)
2010-ben Fernando Alonso a Renault-tól érkezett meg Maranellóba, míg Valentino Rossi egy évvel később hagyta ott a japán márkát (melynek összesen hét világbajnoki címet köszönhet), hogy csatlakozzon a Ducatihoz. Így történt meg, hogy a két sztárversenyző egy évvel ezelőtt a 21. Wrooomon találkozott először, a két csapat közös médiaeseményén.
Ebben az évben bizonyos tekintetben mérföldkőhöz érkezett a Wrooom, ugyanis megjelent egy 200 oldalas kiadvány is, melynek címe Wrooom2011 , és minden egyes fejezet kiegészül a két versenyzővel készült interjúval, melyekben ugyanazokra a kérdésekre adnak válaszokat. Az Autosport jóvoltából ebből szemezgethetünk.
Egymásról
Fernando Alonso: Valentino már a kezdetektől fogva nagyon jó benyomást tett rám. Nem volt vele kapcsolatban semmiféle előítéletem, és nem is tudtam mire számítsak, mert nem akartam, hogy befolyásolja a véleményemet az, amit már addig is tudtam róla. Egy igazán kedves srác, és egy teljesen normális ember.
Valentino Rossi: Fernandóval való megismerkedésem megerősítette bennem azt a meggyőződést, hogy ő egy szimpatikus ember. Kétségtelen, hogy hihetetlenül különleges. Úgy értem, nézzünk szembe a tényekkel, ő valami elképesztően gyors.
Élet a vörösöknél
FA: A Ferrarinál versenyezni annyit jelent, hogy az élet minden egyes nap egy álom. Ez valami olyasmi, ami velem van attól a pillanattól kezdve, hogy reggel felébredek, és végigkísér egészen estig. Igazán nem tudom hogyan lehetne leírni ezt az érzést.
VR: Soha nem éreztem még versenyen annyi szenvedélyt, amennyit a Ducati adott nekem. Be kell vallanom, hogy amikor először ültem a vörös gépre, azt éreztem, hogy ez a legnagyobb olasz érzés, amit valaha is átéltem. Sehol a világon nem tudnak ennyire inspirálni, és sehol máshol nincs ennyi szenvedély mint itt.
A tifosi
FA: Belekerültem egy olyan hatalmas rajongótáborba, amelyben kimeríthetetlen szenvedély van, éppen ezért a Ferrari részévé vált. Ez alatt azt értem, hogy még soha nem éreztem ilyet a saját, személyes szurkolóimnál, de most szembesültem ezzel a hatalmas tömeggel, akik egyszerűen csak imádják a csapatot. Ott voltak már mielőtt megérkeztem, és ott lesznek akkor is, miután elmegyek.
VR: A motorverseny egy kicsit más. Ott a szurkolók jobban kötődnek a versenyzőhöz, mint a versenygéphez. A Duciatinak mégis sikerült megkülönböztetnie magát a többi márkától, mert saját rajongótábora van. Úgyhogy azt hiszem ezzel a „házassággal” új rajongókat szereztem, és ez nekem mindig is nagyon fontos volt, sőt inkább azt mondanám, hogy szinte alapvető.
Rajt előtti rituálék
FA: Van egyfajta menetrendem. Az utolsó pillanatra hagyom az öltözködést, felveszem az overált, a balaclavát (tűzálló maszk), a sisakot és a kesztyűt, és beülök az autóba, és ezzel fejben már készen állok a startra. Aztán kiszállok, adok két-három interjút mielőtt visszasétálok a boxba. Egy rövid pihenőre ott maradok, megnézem az időjárásjelzőket, és 13.49-kor visszamegyek az autóhoz, és már a startra koncentrálok. Nem tudom miért választottam pont ezt az időt, hogy 13.49, nincs különösebb oka, de ezt a szokást sosem rúgom fel.
VR: Nem mondanám, hogy babonás vagyok, ugyanakkor van egy pár rituálé ami segít felépíteni a koncentrációt, és ezeken keresztül megyek, hogy elérjem ezt az állapotot. Letérdelek a motorom mellé néhány másodpercre, illetve mindig viselem a ruhámon a teknőst, amit édesanyám adott nekem egyszer. Ő egy hűséges barát, és a szeretet szimbóluma.
A titkos kapcsolat
FA: Tudom, hogy néhány versenyzőtársam meglehetősen különös kapcsolatot ápol az autójával. Némelyikük babonából, mások csak a móka kedvéért. Néhányan nevet adnak neki, és van olyan is, aki szinte beszélget a velük. Én nem. Az autóm csak az autóm, ez minden.
VR: Soha nem adtam nevet a motoromnak, de a kapcsolat az ember és gép között alapvető fontosságú. Arról szól, hogyan kommunikálnak egymással, és ez meghatározza a motoros teljesítményét, eredményeit. Saját lelke van, sajátosan viselkedik, és fontos, hogy ez kompatibilis legyen az enyémmel. Nem mindig könnyű, kicsit olyan, mint amikor egy barátnővel próbál összeszokni az ember.
Csapaton belüli kapcsolatok
FA: Van egy nagyon szoros és intenzív kapcsolatom azokkal az emberekkel, akik ott vannak velem együtt a versenypályán. Ami a szerelőket illeti, nem csupán szakmai kapcsolat van köztünk, sőt éppen ellenkezőleg. A saját mechanikai csoportomban van három vagy négy nagyon különleges ember. Amikor nagy a nyomás rajtunk, akkor elég egy pillantás, vagy egy szó, vagy akár egy gesztus ahogy összenézünk, és azonnal értjük egymást, ami egy megnyugtató érzés.
VR: Ez a sport kétségtelenül leginkább egy individualista dolog, de számomra a legélvezetesebb dolgok egyike a csapaton belüli kapcsolatok. Ha egyszer már kialakult, akkor meg kell próbálni mindig fenntartani, mert az egymás közötti kölcsönös bizalom alapvető fontosságú. Mindenki hibázhat, de ha mindannyiunknak ugyanaz a célja, akkor képesnek kell lennünk arra, hogy megbocsájtsunk. És meggyőződésem, hogy a jó hangulat abszolút fontos dolog.
Sebesség
FA: Szeretem a sebességet. És keresem is, mert az életem része egy nagyon természetes és igen mélyreható módon. Ha valódi válsághelyzetben akarnának látni, akkor elég lenne, ha fél napig feltartanának. Örökmozgó vagyok, és ha lehetőség van rá, akkor gyorsan intézem a dolgaimat. Mindig bosszús leszek, ha egy hosszadalmas és elhúzódó dolog részes vagyok, mint például amikor beragadok egy forgalmi dugóba.
VR: A sebességgel való kapcsolatom elválaszthatatlanul hozzá tartozik a koncentrációhoz. Ez az egyetlen módja annak, ahogy meg lehet közelíteni ezt a sportot, és az egyetlen út ahhoz a gondolathoz, hogy egy kezdőből profivá váljunk. A sebesség kényszerít arra, hogy gyorsan gondolkodjunk, és villámgyors döntéseket hozzunk, és közben vigyázunk magunkra. Minden héten néhány órán keresztül a sebesség az útitársam, olyan mint egy barát, akit mindig muszáj elismernem.
Folyt. köv.
A következő részből kiderül mi a véleménye a két bajnoknak a tökéletes körről, az utazásról, az ellenfelekről, a győzelemről, a győzelem elvesztéséről, és természetesen a 2011-es évről.
FormaNet, Varga Viktória
