A hétvégén Mogyoródon, a Hungaroringtől egy kilométerre fekvő Hungarokarton rendezték meg az Országos Amatőr Gokart Bajnokság idei második fordulóját. A futam nem várt meglepetést hozott, miután a FormaNet Racing  szimulátoros WTCC ligában induló versenyzője, Báldi Gergő élete negyedik gokartversenyén futamgyőzelmet ünnepelhetett.

Báldi Gergő tavaly év végén már egy futamon rajthoz állt a Hungarokarton, így a pálya egy része már nem volt teljesen ismeretlen a számára. Azért csak egy részét, mert speciális kialakításának köszönhetően a versenypályának külső és belső része is van, tavasztól őszig mindkét részt, míg ősztől csak a belső részt használják a gokartversenyzők. 

A bajnokságot a futam előtt  Ádám Tamás vezette Szetei Gergely, és Garamvölgyi Niki előtt, ám a sorrend a kockás zászló után némileg megváltozott. Jelenleg Szetei Gergely áll az élen, hat ponttal megelőzve Ádám Tamást, aki csupán egy ponttal van Báldi Gergő előtt. Garamvölgyi Niki leszorult a pillanatnyi dobogóról, ám a bajnokság nagyon szoros, hiszen Niki lemaradása is csak egyetlen pont.

Báldi Gergő így látta az időmérőt és a versenyt:

Amikor megérkeztünk a helyszínre, valahogy nem volt meg az a bizonyos ,,varázs”. Az előző futamon nagyon izgultam, nagyon nagyon vártam, de itt valahogy ezt nem éreztem.

A szabadedzések után egy picit megjött a versenyzési vágy, tetszett, ahogy az elején, a belső pályán úgy mentünk, mintha tükörjég lenne, míg a kinti pálya tapadt. Nem gondoltam magam gyorsnak, nem volt pontos viszonyítási alapom, de valahogy mindig éreztem, hogy hol lehetne gyorsabban menni.

Időmérőn a top5-öt éreztem a maximumnak, az első három kör után azonban úgy gondoltam, hogy itt talán lehet valami. A negyedik kör teljesen összeállt, az utolsó előtti kanyarról ugyan lecsúsztam egy picit, de így is majdnem 2 tizeddel megvertem az addigi elsőt, Szetei Gergelyt. Nem is hittem a szememnek, a körök után kérdeztem a többieket, hogy jól láttam-e az időt. Amikor kikerült a hivatalos listára, akkor egy pillanatra megkönnyebbültem, utána azonban azonnal elkezdtem izgulni a verseny miatt. Milyen kartot húzok? Vajon hogy sikerül a rajt? Sikerül-e kivédekezni a többiek támadását? Rég izgultam ennyire, mint most.

A 4-es kartot sikerült húzni, amivel addig nem mentem, de a többiek szerint végig lehet vele védekezni a versenyt. A IV-es kategóriában nyertek azzal a karttal, így valamelyest megnyugodtam, felvezető körök után pedig teljesen elmúlt a stressz. Jött a rajt, amit elég biztonságosan vettem, kicsit későn indultam, hogy még véletlenül se ugorjak ki, de így is sikerült megtartanom az első helyet. Innentől 20 perces folyamatos védekezés következett. Egy olyan kör sem volt, ahol tudtam volna végig az ideális íven menni, valahol mindig be kellett húzódni, védeni az ívet.

A futam felénél jött egy kis hiba a féktávon, és a kigyorsításon mellém ért Gergő, egymás mellett mentünk két kanyaron keresztül, majd egy picit összeértünk, nem fértünk el ketten a kanyarban, de sikerült megtartani az első helyet. Innentől végig a kigyorsításokra koncentráltam, több akció nem is nagyon volt a verseny végéig. Szete végig nagyon korrektül versenyzett, nem volt egy lökés sem. Mögöttünk (már amennyit láttam) Garamvölgyi Niki, és Dudás Bence csatázott.

A verseny végén amikor megláttam, hogy készítik elő a kockás zászlót, akkor egy kis stressz-roham ismét rám tört. Csak ne rontsam el, ne rontsam el! Nem rontottam el, így sikerült behúzni a győzelmet, valamint – mint később kiderült – a leggyorsabb kör is az enyém lett, így sikerült egy mesterhármast összehozni. A dobogó 2. fokára Szetei Gergely állhatott fel, míg a 3. helyet Garamvölgyi Niki szerezte meg.

Még nem igazán sikerült feldolgozni, hogy négy futam után sikerült összehozni a győzelmet, igaz, minden összeállt most, de nem számítottam erre.  Előzőleg reálisan az ötödik helyet láttam a maximumnak, és győzelemre maximum év vége felé gondoltam volna. Összetettben jelenleg a 3. helyen állok, célom az első két helyre felérni, azonban reálisan a dobogón maradásra van esélyem. Természetesen nyomni fogom, ahogy tudom, és majd lesz, ahogy lesz…

Szöveg: FormaNet, Báldi Gergő