Utoljára Bahreinről - Az F1 morális veresége
A Bahreini Nagydíj szerencsére különösebb incidens nélkül ért véget, és a pályán valóban izgalmas futamot láthatott a száguldó cirkusz népes rajongótábora, ám a pályán kívüli események mellett mégsem szabad úgy elmenni, ahogy azt a szervezők, és Bernie Ecclestone szeretné. Különösen azért, mert a FOM vezére egyértelművé tett, hogy a nagydíjat körüllengő problémák ellenére a futam sorsa hosszútávra biztosított.
A futam utáni nyilatkozatok, elsősorban a csapatfőnökök részéről, és a média elleni támadás sok mindent elárul. Úgy tűnik, pénzért vélemény is kapható. Szinte egyértelmű az F1 inside-erek véleménye arról, hogy a média fújta fel a dolgokat, és bár azt mindenki elismeri, hogy vannak problémák az országban, de ezeket a problémákat igyekeznek azzal jelentéktelenné tenni, hogy az európai országokban sem minden fenékig tejfel. Sokan úgy gondolják, hogy a média átpolitizálta az eseményt, és a nemzetközi közvélemény negatív irányba történő befolyásolásával is megvádolták a firkászokat. Hogy ez valóban így van-e, majd a jövő dönti el. Egy dolog azonban már a futamot követő napon nyilvánosságra került. Az egyik rendszer elleni tiltakozót, Salah Abbas Habib Musat holtan találták egy, a pályához közeli faluban.
Ha eltekintünk a csapatok külső motiváció alapján tett nyilatkozataitól, elmondhatjuk, hogy a regnáló bahreini rezsim abban a pillanatban propaganda győzelmet aratott, amikor a száguldó cirkusz megérkezett az országba. A pálya körül ezt a „győzelmet” az UniF1-ed felirat is hirdette, ami mellesleg még Bernie Ecclestone tetszését sem nyerte el túlzottan. Az F1 távozásakor pedig az addigi szlogen mellé felkerült a „megcsináltuk” felirat, mely arcpirító cinizmusról tanúskodik.
A dolog leegyszerűsített háttere a pénz. Tavaly a tüntetések, és azok brutális, erőszakos elfolytása, illetve a rendezvényt ért terrorfenyegetés miatt a FOM az FIA-val karöltve, és a csapatok nem hivatalos véleménye, illetve a közvélemény nyomására elhalasztotta a versenyt, majd több időpont után végül törölte a programból. A szervezők a jövő érdekében kifizették Ecclestone-nak a 40 millió dolláros jogdíjat, egy meg nem történt eseményért, idén azonban már szerettek volna valamit kapni a pénzükért. Sikerült olyan helyzetet teremteniük, amire nem lehetett nemet mondani. A Formula-1 számára a futam törlése nem csupán a 40 milliós jogdíjba, de nagyságrendekkel többre, ennek több mint duplájára is rúghatott volna.
Az uralkodó család számára a világraszóló propaganda minden pénzt megért, a pénz nem számít elvén akár tankokkal is körbe zárták volna a védett területet. Hogy végül milyen eszközökkel sikerült a tiltakozókat távol tartani, arról csak sejtéseink lehetnek
A verseny utáni nyilatkozatok tovább növelték a rezsimet támogató propaganda hatékonyságát, különösen a Toro Rosso csapatfőnökének Franz Tostnak a seggnyalása volt kiemelkedő.
„Szeretnék köszönetet mondani a királyi fenséges hercegnek, Salman Bin Hamad Al Khalifa koronahercegnek, az FIA elnökének, Jean Todtnak, és Bernie Ecclestone-nak, valamint a szervezőknek, különösen Zayed Alzayani elnöknek, hogy munkájuk révén sor kerülhetett erre a versenyre. A mi szempontunkból semmiféle problémával nem találkoztunk sem a versenyen, sem pedig Manamában.”
Hogy Tost minden futam után ennyire hálás-e az érintetteknek, nem tudható, bár nem valószínű, hogy akár az ausztráloknak, vagy éppen a spanyoloknak szükségük lenne az ilyen nyilvános lelkendezésre.
A bahreini kormány egyértelműen manipulatív PR taktikáját bizonyítja az a tény is, ahogyan az F1-et igyekeztek saját politikai céljaikra felhasználni. Azokat az újságírókat, akik azért érkeztek az országba, hogy a Formula-1-ről tudósítsanak, azokat beengedték. Akik viszont az országban zajló eseményekről szerettek volna írni, azokat nem.
A Force India csapatfőnök helyettese, Bob Fernley (aki a pénteki második szabadedzésen még biztonsági okokra hivatkozva sötétedés előtt igyekezett alakulatát a szállásra tessékelni) a futam után már egészen más véleményen volt. Fernley úgy vélte, a bahreini hatóságok mindent láthatóvá tettek a világ szeme előtt.
„A bahreini hatóságok is felvállalták magukat a nemzetközi média előtt. Ha mindez így nem áttekinthető, akkor mi?”
Tény, hogy a bahreini hatóságok igyekeztek korlátozni az újságírókat, és csak a verseny csodálata volt számukra az el fogadható jelentés. Ebben pedig az F1 partner volt. Említést érdemel az a jelenet, amikor Bernie Ecclestone megjelent a sajtóközpontban, és dühös szóváltásba keveredett országa újságíróival.
A rendezők mindent megtettek azért, hogy blokkolják azokat a jelentéseket, melyek negatív kritikákat fogalmaztak meg, sőt az ország vezetőivel történt beszélgetéseknél is előre egyeztetni kellett a kérdések vonatkozásában, és ha azok nem voltak kellően „hízelgőek” a rezsimre nézve, úgy nem engedélyezték.
Adminisztratív akadályokba ütköztek azok a tudósítók, akik szerették volna a történet mindkét oldalát a nézők, olvasók elé tárni. Folyamatos volt a súrlódás köztük és a hatóságok között, sőt a paddockból való kitiltást kockáztatták.
A rendezvénynek természetesen voltak bértollnokai is, akik a szervezők és az F1 vezetése akaratának eleget téve az objektíven tudósító sajtót kritizálták.
A Times tudósítója, Kevin Eason ezekről a zsurnalisztákról gúnyos hangnemben így írt:
„Szeretem azokat, akik a dubai strandról bírálják azokat az újságírókat, aki végzik a munkájukat, és hihetetlen, hogy azt gondolják, hogy minden csendes.”
Figyelembe véve a bahreini rezsim azon kísérletét, hogy megpróbálta a média egyes képviselőinek munkáját korlátozni, egyértelművé teszi, hogy az F1 az ország autokrata vezetését támogatta jelenlétével. Ráadásul igyekeznek a sajtó kritikusabb részért azzal is besározni, hogy azt sugallják, a pártatlan jelentésekkel átpolitizálták az eseményt.
A cirkusz jelenléte részben ugyan segítette a rezsim ellen tiltakozók ügyét is, de sokkal nagyobb mértékben járult hozzá az ország hivatalos propagandájához, mely szerint az élet visszatért a normális mederbe, sőt a reformok következtében a helyzet teljes mértékben stabilizálódott, és csupán néhány hangoskodó próbálta megzavarni a nyugalmat. Az F1 bűnrészességet vállalt egy elnyomó rezsimmel, és tette azt úgy, hogy az objektivitás teljes mellőzésével azokat a tudósítókat igyekezett hiteltelenné tenni, akik valódi képet adtak a valós helyzetről.
Ha a sport vezetői, Jean Todt, Bernie Ecclestone, vagy akár a csapatok vezetői valóban igyekeznek elhitetni magukkal, és a közvéleménnyel, hogy az egész ügyet csupán a média kreálta, úgy saját magukat is becsapják. A bahreini uralkodó réteg számára a média mindössze egy kellemetlen és kényelmetlen valami, amit manipulálni kell.
A hatóságok eljárására jellemző, hogy a február óta éhségsztrájkot folytató ellenzéki vezető fellebbezése csak azután került terítékre, hogy a cirkusz elhagyta az országot. A nagydíj hétvégéjén elhunyt tüntető holttestét vizsgáló orvos megállapította, hogy a testen lövésektől származó sebek találhatók, a csontjai több helyen eltörtek, továbbá zúzódásokat, és égési sérülések is szenvedett.
Bernie Ecclestone a futam után így nyilatkozott: „Jövőre is lesz futam (Bahreinben) és örökre a naptárban marad.”
Talán egyedül a csapatfőnökök közül, Ross Brawn-nak más a véleménye. A nagydíj idején a Mercedes csapatfőnöke úgy vélte, ha már ott vannak, akkor versenyezni kell, de a helyzetet és a jelenléáte a futam után végig kellene beszélni.
„Már itt vagyunk, de az esemény után szükség lenne leülni, és megvitatni ezt.”
A verseny pénzügyileg, és a rendezők szempontjából minden bizonnyal sikeres volt, ám hosszú távú kihatásai jelenleg még nem tudhatók. Egy dolog azonban mindenképpen leszűrhető, mégpedig az, hogy a száguldó cirkusz morálisan vereséget szenvedett.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
