Negyven évvel ezelőtt, 1972. május 14-én egy francia pilóta, bizonyos Jean-Pierre Beltoise élete első, és egyetlen nagydíj győzelmét aratta a Monacói Nagydíjon, változékony esős körülmények között. Beltoise egy olyan BRM autó volánja mögött szerezte meg a monacói futamgyőzelmet Jacky Ickx és az év végén első világbajnoki címét megszerző Emerson Fittipaldi előtt, mely az év előző versenyein, és a szezon további részében sem volt képes még a pontszerzésre sem. A francia - aki a BRM és a Matra versenyzője volt, és a monacói győzelmével együtt összesen nyolcszor állhatott dobogón - most abban bízik, hogy negyven évvel monacói győzelme után egy fiatal honfitársa, Romain Grosjean állhat fel a képzeletbeli monacói dobogó legmagasabb fokára. A Lotus hivatalos honlapján Jean-Pierre Beltoise többek között múltat idéző kérdésekre is válaszolt.
Mire emlékszik vissza erről a híres Monacói Nagydíjról?
Jean-Pierre Beltoise: Mikor erre gondolok, villanásként jön vissza, teljesen tiszták az emlékeim arról a hétvégéről, és úgy általában a versenyről is. Például nem sokat futottam az edzésen. Mikor sétáltam fel a hegyre a hotelbe, az L’Ermitage-ba, megláttam Stirling Mosst az utca túloldalán. Bár sohasem találkoztunk, köszöntött és azt mondta: Figyeltem az edzésedet a Casinónál, és messze te voltál a leggyorsabb. Ez arra bátorított, hogy úgy érezzem, jók a beállításaim, és képes lehetek a győzelemre.
Egész verseny alatt esett az eső, igaz?
J-PB: Igen, valóban. Akkor a látási viszonyok annyira rosszak voltak a Gazomètre egyenesben - abban az időben még nem volt az uszoda –, ami a pálya leggyorsabb része volt, hogy csak körülbelül támaszkodhattam a jobb és baloldali védőkorlátokra. Amikor sikerült valamit kivennem, olyankor mentem 10700-as fordulattal, amikor nem láttam semmit, akkor nem nyomtam 10200-as fordulat fölé.
Abban az időben, ilyen körülmények között könnyű volt utolérni a mezőny végét?
J-PB: Ez nem volt annyira könnyű, mint ma. Emlékszem, amikor a verseny során befogtam ausztrál csapattársamat, Tim Schenkent. Nem látott engem, ezért számtalan körön keresztül blokkolt. Mögöttem Jacky Ickx volt, aki engem ért utol, így döntenem kellett, hogy megelőzöm Schenkent. Ezt a Loews hajtűkanyarban csináltam meg. Ott nem volt sok hely, nagyon későn fékeztem, betettem az autót mellé, és kissé meglöktem a kerekeit. Szerencsére észrevett, és elengedett.
Mikor gondoltál arra, hogy a győzelem már a kezedben van?
J-PB: Először is azt gondolom, ez volt az első alkalom, hogy az első kanyar után én voltam az első, ezért arra gondoltam, ez nem a megfelelő pillanat arra, hogy valami hülyeséget tegyek. Az előző két-három évben számtalan mechanikai problémám volt, így arra számítottam, hogy még a versenyt sem biztos, hogy be tudom fejezni. Arra gondoltam, hogy vagy a sebességváltó, vagy a motor fog tönkremenni. Az utolsó körben, az egyenesben már csak negyedikben tudtam menni. 200 méterrel a vége előtt azt mondtam magamnak, mindegy, hogy mi történik, ha a fékek blokkolnak, akkor is keresztülmegyek a célvonalon. Csak ekkor voltam biztos abban, hogy győzni fogok.
Úgy gondolja, hogy ma egy francia pilóta képes lehet az önéhez hasonló teljesítményre?
J-PB: Ha Romain Grosjean megnyeri a Monacói Nagydíjat, abszolút el leszek ragadtatva. Nagyon szeretem azt a srácot, mert egy erős jellem. 2009-ben kitették a Renault-ból, pedig nem ezt érdemelte. Képes volt újrakezdeni az egészet, és újra építi karrierjét. Ez nagy teljesítmény. Azt hiszem, a tízből ő az egyik olyan pilóta, aki képes megnyerni a Monacói Nagydíjat. Annál is inkább, mert a Lotus F1-es autója nagyon jó az idén, és a csapat is olyanná vált, hogy ez megszerezhető. Nagyon érdekes lesz látni, mit csinálnak majd.
