Az Olimpia egyértelműen a sportversenyek megállíthatatlan fejlődését, haladását szemlélteti, hiszen világcsúcsok dőlnek meg a szemünk láttára, és a "Citius, altius, fortius" (Gyorsabban, magasabbra erősebben) mottó mindannyiszor látványosan érvényesül, a sportolók hihetetlen teljesítményének köszönhetően.

A Formula – 1 kivétel?

Edd Straw a 2004-es és az idei szezont vette összehasonlítási alapként, hiszen tény, hogy a  nyolc évvel ezelőtti Formula-1-ben Michael Schumacher és a Ferrari óriási dominanciája segített a rekordok folyamatos megdöntésében, ám a sebesség, és úgy általában véve a fejlődés területén is jelenleg megtorpanás tapasztalható. Talán éppen ezért manapság szinte reflexszerűvé vált kritizálni a szériát.

Amikor a 19. század végén formálódni kezdett az autógyártók versengése, és úgy általában az autóversenyzés, akkor nem kellett sok idő a cél kijelölésére, amely nem más volt, mint a minél nagyobb sebesség elérése. Ez továbbra is megmaradt, ám a keretek, a technikai szabályok szigorodásával párhuzamosan egyre szűkültek, és jelenlegi legmodernebb motorsportot már kevésbé jellemzi az a látványos innováció, mely egykor az egész mozgatórugója volt.

A következményeket nem nehéz észrevenni, hiszen a jelenlegi versenyautók lassabbak, mint a közelmúltban versengő elődök. 2004-ben a Ferrari jelentős előnyre tett szert azzal, hogy a Bridgestone a maranellói csapat számára fejlesztette abroncsait. Ez az időszak volt az, amikor a rajongók is részesei voltak a valaha volt legintenzívebb gumiháborúnak. Ezzel szemben ma a Pirelli, mint egyedüli gumiszállító, azzal tartja kontroll alatt a versenyeket, hogy - az FIA és a csapatok kérésére – olyan abroncsokat szállít, melyek viszonylag gyorsan kopnak, ezzel belekényszerítve a szériát az átgondolt stratégiákba.

A 2000-es évek elején a Ferrari autók motorháza alatt még 3 literes V10-es agregát működött, 2006-tól pedig V8-as 2.4 literes erőforrások dübörögnek az autókban, és a tervek szerint ez az űrtartalom két év múlva jelentősen továbbcsökken. A motorok fejlesztése évek óta tilos, és míg az egykori „papírmotoroknak” egy futamon kellett, hogy mindent kiadjanak magukból, a költségcsökkentés okán a jelenlegi erőforrásoknak közel 2500 kilométert kell kibírniuk.

A technikai szabályok nem kerülték el az autók aerodinamikai alkatrészeit sem. 2005-től korlátozták a hátsó diffúzorok méretét, rá négy évre pedig az autókon elhelyezett szárnyak, és minden egyéb, a leszorítóerő generálásában közreműködő karosszéria-alkatrész ( első-, hátsó szárny stb) szigorú szabályozás alá került.

A legutóbbi évekre jellemző volt, hogy minden sikeres innovációt 1-2 éven belül betiltottak. Ilyen volt a Ross Brawn féle dupla diffúzor, a McLaren féle F-csatorna, vagy éppen az Adrian Newey által tervezett fújt-diffúzor. Bármilyen előrelépés történt, azt (gyakran a csapatok nyomására) szinte azonnal tiltólistára tették, és nincs ez másként idén sem, hiszen a Mercedes idei fejlesztésre, a dupla DRS jövőre minden bizonnyal nem használható.

A költségcsökkentési törekvések tovább korlátozták mind a csapatok működési lehetőségeit, mind pedig a fejlesztéseket. Jelenleg egy sebességváltónak öt nagydíjat kell teljesítenie, mindemellett korlátozott a szélcsatorna használat, a CFD (számítógépes tervezés) munka, korlátozták a személyzet létszámát, és biztonsági kérdések miatt betiltották a tankolást.

Volt idő, amikor a szabályok egyszerűen csak meghatározták az autók maximális és minimális súlyát, és a hengerűrtartalomra vonatkozó adatokat. Jelenleg azonban egy 77 oldalas dokumentum írja le egy modern Formula-1-es autó teljes műszaki vonatkozásait. A Formula-1 eddigi 62 évében azonban sosem volt szokatlan az izgalmas innovációk rövid élettartama.

Nem a jelenkor szabályainak köszönhető például az olyan jellegű technológiák betiltása, mint a kipörgésgátló, ABS, az aktív felfüggesztés, az állítható karosszériamagasság, a dupla alváz, a hat kerék, a négykerék-kormányzás és számtalan izgalmas újítás, hiszen visszatekintve ezek az ötletek is gyakran már a tervezés fázisában hamvába haltak, vagy használatukat rövid időn belül szabály tiltotta.

Miközben ezek a korlátok gyakran csalódást keltőek - és mondhatnánk azt is, hogy a sport fejlődésének útjában állnak – megvizsgálva a másik oldalt, az is kijelenthető, hogy szükségszerűek.

Amennyiben a betiltott innovációk mindegyike része lenne egy-egy Formula-1-es autónak, úgy az számtalan irányba gyorsította volna fel a fejlesztéseket, ami korlátlan költségekhez vezethetett volna, mely gazdasági vonatkozásait figyelembe véve akár a sport végét is jelenthetné. Ezen kívül az autók olyan szintre gyorsultak volna, mely sebességre a jelenlegi pályák alkalmatlanok lennének, nem beszélve az emberi tényezőről, hiszen a kanyarokban jelenlegi korlátozások mellett  is olyan G-erők hatnak a versenyzőkre, melyek igazán már nem fokozhatók.  A részleteken természetesen lehet vitatkozni, és megfelelő érveket lehet felhozni mind a technológiai korlátozás ellen, és mellett is. Az elmúlt években azonban nem csupán a technikai, technológiai viták okoztak problémát a sportban, hanem a kialakult erősorrend, és ehhez kapcsolódóan a dominancia unalmassá tette a versenyzést. Ezt próbálták javítani, amikor a Bridgestone helyére lépő Pirellitől gyorsabban elhasználódó abroncsokat kértek az F1 résztvevői. Természetesen ez sem felelt meg mindenkinek, sőt sokan úgy gondolták (és a mai napig úgy gondolják), hogy ezek a gumik az F1 tisztaságát és hitelességét kérdőjelezik meg. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy száguldó cirkusz minden technikai vonatkozást figyelembe véve sem öncélú versengés, hiszen a nézők és a nézettség az, ami pénzügyi hátteret ad a világ legdrágább sorozatának. A nézők jelentős része pedig elégedett a fordulatos, és kiszámíthatatlan szezonnal.

Jelenleg valóban arról van szó, hogy a versenyek és az eredmények meghatározó tényezője az abroncsokon keresztül a Pirelli, és ezért több irányból is kritika éri az olasz gyártót. A Pirelli természetesen elismeri, hogy van még javítanivaló, ám tény, hogy a kiszámíthatatlanság visszahozta az évek óta nélkülözött izgalmakat a sportba.

Ha bárki is azt gondolná, hogy a Formula-1-es versenyzés lehet tisztán technológiai csatározás, annak érdemes visszatekintenie a szabályozás folyamatos változásaira. Ezeknek a változásoknak köszönhető, hogy az egykor félresikerült „szörnyszülött” autókból, a túl sok halálos áldozatot követelő száguldó koporsókból mára olyan versenygépek váltak, melyek (még ha a köridők csökkentek is) valós kihívást jelentenek, tartalmas és izgalmas szórakozást biztosítanak a néző számára. A sportolóknak (pilótáknak) és a csapatoknak pedig a legjobb felkészültség szükséges ahhoz, hogy versenyt nyerjenek.

Annak ellenére, hogy sokan vitatják a jelenlegi szigorú szabályok létjogosultságát, és úgy tartják, hogy ez a fejlődés útjában áll, a fentiek alapján nyugodtan kijelenthető, hogy az F1 is megfelel a „Gyorsabban, erősebben, magasabbra” filozófiának, hiszen (minden korlátozás ellenére) a versengés elvitathatatlan, és idén is a legjobb csapat, és a legjobb pilóta fogja megnyerni a világbajnokságot.

A sportot nem csupán a köridők összehasonlításából kell megítélni, hiszen a 2012-es évben sokkal nagyobb garancia az olimpiai eszme fenntartására az a tény, hogy a széria olyan embereket tudhat magáénak, mint Fernando Alonso, Sebastian Vettel, Adrian Newey, Ross Brawn, és még sorolhatnánk. Ez a biztosíték arra, hogy a "Citius, altius, fortius" eszméje hitelesen érvényesül, és jó kezekben van a száguldó cirkusz berkein belül is.

 FormaNet, Varga Viktória