Sebastian Vettel péntek este Párizsban immár negyedik alkalommal vehette át a világbajnoki trófeát, és mindezt példátlanul fiatalon, 26 esztendősen tehette meg, miután az idei szezon második felében egy versenyen sem talált legyőzőre, így végül nagy fölénnyel zárt az összetett élén. A kívülről sokszor könnyednek tűnő menetelése ellenére a német klasszis jól tudja, a győzelem sosem jön könnyen és soha nem az égből pottyan, többek között ezért sem érzi úgy, hogy ennyi siker után még bárkinek bizonyítania kéne. A széria hivatalos honlapján megjelent interjúban Vettel többek között reagál a kritikákra, mindemellett szezont értékel és a jövő évi kihívásokról is beszél. 

Ezen a hétvégén ismét megkapod a világbajnoki trófeát. Felfogtad már azt a tényt, hogy negyedik alkalommal kaparintod meg?

Sebastian Vettel: Négy cím… még most is nehezen tudom felfogni, hogy ez mit jelent. Egyrészt szimplán csak egy számot, másrészt pedig a számok mögötti egyént, és ez utóbbiról azt kell mondjam, hogy az elmúlt négy évben nem igazán változott a hozzáállásom, és most sem látom másként a dolgokat. Amikor tükörbe nézek, akkor nagyjából ugyanazt a személyt látom – persze kicsit idősebb kiadásban és vastagabb szakállal (nevet), de ezektől a dolgoktól eltekintve még mindig a régi önmagamat látom. Nyilván az ember mindig próbál tanulni, és így lesz egyre jobb versenyző, de azt hiszem, ezzel mindegyikünk ugyanígy van. Még mindig nagyon élénken megvannak bennem azok a fantasztikus versenyek, amiket megnyertünk. Látni, ahogy ugyanabban a szellemben együtt lélegzik a csapatunk, és szinte kézzel fogható az a győzni akarás, ami bennünk van. Ilyesmi dolgok jutnak eszembe, amikor visszatekintek az elmúlt négy évre. Hogy mit jelent négy világbajnoki cím, azt hiszem, ezen talán majd csak akkor fogok igazán filozofálgatni, amikor már nem versenyzem – akkor már van idő arra, hogy újra és újra átgondold ezeket a dolgokat, vagy összehasonlítsd magad más versenyzőkkel. Most mindig csak a következő versenyekre, a következő kihívásokra összpontosítok, és nem foglalkozom olyan megfoghatatlan kérdésekkel, hogy ki a legjobb vagy a leggyorsabb, vagy a valaha volt leghíresebb pilóta.

Van jelentősége annak, hogy rengeteg eredményed előtt ott áll az a melléknév, hogy a „legfiatalabb”?

SV: Ha az eddigi eredményeimet nézem, nem igazán számít, hogy mindezt 26 éves koromra értem el. 2006-ban hagytam el az iskolát – és ez nem is olyan régen történt–, mostanra pedig már négy vb címet nyertem a Formula-1-ben. Persze hihetetlen, hogy mindez ilyen rövid idő alatt történt, ugyanakkor mindig a következő lépésről szólt minden. Olykor kiderült, hogy az ember még nem áll készen a következő lépésre, és olyankor tovább kell dolgozni és gondoskodni arról, hogy legközelebb már készen állj. Nagyon szerencsés voltam, hogy sosem éreztem nyomást azon emberek felől, akik közel állnak hozzám, és nem próbáltak olyasmit rám erőltetni, amire még nem voltam felkészülve.

Mit jelent számodra a nyomás? Minden versenyen - főleg ebben a szezonban - azt várták tőled az emberek, hogy nyerj…

SV: Természetesen a végső cél mindig a győzelem volt és az, hogy megnyerjük a címet és bizonyítsam, képes vagyok arra, amire sok bajnok a múltban. Az, hogy ez kétszer, háromszor, majd négyszer is megtörtént, az minden képzeletet felülmúlt, és csak sodródtam az árral (nevet). Azt kell mondjam, én helyezem magamra a legnagyobb nyomást és elvárom magamtól, hogy jól végezzem a munkám. Nem azt várom, hogy nyerjek vagy a legjobb legyek. Ehhez nagyon sokat kell dolgozni és nem hullik magától az öledbe. Bizonyos szintig a tehetség számít, de annak mértékét nem tudod befolyásolni. Van azonban egy csomó más dolog amire befolyással lehetsz, és én ezekre összpontosítok. Ebben a tekintetben a 2010-es vb cím hatalmas megkönnyebbülés volt, mert egy nagyon kemény szezonunk volt, és végül elértünk valamit, amit már senki nem vehet el tőlünk.

Erre a szezonra visszatekintve szerinted hol végezted legjobban a munkádat?

SV: Amikor átlépem a célvonalat, mindig szeretném azt érezni, hogy minden tőlem telhetőt megtettem - és ehhez nem feltétlen kell megnyerni az adott versenyt. Néha amikor nyersz egy futamot, de tudod, hogy hibáztál, vagy éppen azért nyertél, mert valaki kiesett, akkor nem vagy annyira elégedett. Aztán ott vannak az olyan versenyek, mint például idén Kínában, ahol a kvalifikáción nem volt meg a sebességünk, ezért vasárnap egy más stratégiával indultunk, átverekedtük magunkat a mezőnyön és majdnem a dobogóig jutottunk. Akkor nagyon elégedett voltam, mert úgy éreztem, hogy mindent beleadtam, amit csak tudtam. Mi ebből a tanulság? Hogy egyáltalán nem csak az a jó verseny, amit megnyersz. Előfordul, hogy a szerencsétlenül alakuló futamok hozzák ki belőled a legjobbat, és ott lehet hasznosítani azokat a tulajdonságokat, amik megkülönböztetik egymástól a versenyzőket. Kínában nagyjából ugyanolyan elégedett voltam, mint például Indiában, ahol mindvégig uraltam a futamot. Csak kár, hogy egy olyan verseny után, mint a kínai - ahol egy nehéz helyzetből végül mindent kihoztam -  nem jár trófea, míg Indiában nyilván megkaptam.

Amikor az emberek a győzelmedre gondolnak, óhatatlanul eszükbe jut a Red Bull és Adrian Newey. Szerinted megkapod azt az elismerést amit megérdemelsz?

SV: Úgy vélem, sokan gondolnak sok mindent a győzelmeimmel kapcsolatban. Gondolnak a Red Bullra, Adrianre, rám - és még néhány kulcsemberre. Általában mindannyian elegendő elismerést és figyelmet kapunk. De oly sok ember vesz még részt ebben a győztes folyamatban. Christian Horner nem véletlenül beszélt a névtelen hősökről, akik sok-sok kemény munkával és zseniális ötletekkel hozzájárultak mindehhez. Ők nem kapnak elég elismerést. Nyilván nem lehet 500 vagy annál is több embert felsorolni, de ez az ő dicsőségük is! A csapatból minden egyes ember hozzájárult ahhoz, hogy a Red Bull Racingnél ilyen legendás versenyautók születtek.

Tavaly év végén, amikor a harmadik vb címedet megnyerted, akkor Fernando Alonso azt mondta, hogy nem ellened, hanem Adrian Newey ellen versenyzik. Viszont az is tény, hogy Adrian már korábban is a Red Bull Racingnél volt, de a csapat azután kezdett versenyeket nyerni, miután megérkeztél. Ennek tükrében még kételkedsz magadban?

SV: Vagyok, aki vagyok. Ha valamit elrontasz az életben, azt te tudod meg először. Szóval elsőként mindig magadat csapod be. Ha elégedett vagy magaddal és azzal aki vagy, akkor semmi okod nincs kételkedni önmagadban.

Sok F1 rajongó Kimi Räikkönent vagy Fernando Alonsót szerette volna csapatásadnak tudni jövőre, helyettük azonban egy „junior”, Daniel Ricciardo lesz az. Mit mondanál azoknak, akik szerint egy bajnok mellett tudnál igazán bizonyítani önmagadnak?

SV: Azt hiszem, semmit nem kell bizonyítanom, mert elégszer megtettem már. Volt négy fantasztikus évünk, és ez alatt a négy év alatt hol voltak a többiek? Semmi nem történik ok nélkül. Természetesen kell egy erős csomag – ami nekem meg volt, de jól emlékszem 2009-re, amikor szintén erős csomagunk volt, mégis második helyen végeztünk a bajnokságban. De nézzük csak a tavalyi évet, amikor Abu-Dzabiban a rajtrács végére száműztek és vissza kellett küzdenem magam. Aztán Brazíliában is egy rémálom versenyem volt, az autó megsérült és az első kör végén az utolsó helyen álltam, aztán onnan sikerült visszajönnöm. Szóval többször kerültem szerencsétlen helyzetbe, és a többieknek ott volt a pillanat, hogy megragadják a kínálkozó lehetőséget. Meggyőződésem, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa. Mindig lesznek emberek, akik kételkednek, de ez legyen az ő problémájuk. A csapathoz érkező Daniel erős, és jó munkát fog végezni. A Toro Rossótól érkezik, vagyis ez kicsit hasonlít az én 2009-es helyzetemhez. Talán a legnagyobb különbség a csapat elvárásaiban van, hiszen amikor én idejöttem, akkor még nem álltak mögöttünk ezek a győzelmi sorozatok.

Versenyzői szempontból mik az elvárásaid a 2014-es szezontól?

SV: Mindannyian tudjuk, hogy nagy változások jönnek. Számomra a motor jelenti majd a legnagyobb változást. A többi mind mind a szokásos dolog, de a motorok tekintetében minden versenyző nagy kihívások elé néz. Gondoljunk csak bele, mindössze 100 kilogramm üzemanyagunk lesz egy versenyre! Ez meglehet, hogy egy teljesen más vezetési technikát igényel majd, mert úgy kell gyorsnak lenni, hogy közben spórolunk az üzemanyaggal. Alkalmazkodni kell az új helyzethez, és meg kell találni a legjobb módot arra, hogy te juss el a leggyorsabban a kockás zászlóig! (Nevet)

FormaNet, Varga Viktória