A biztonság és a kockázatvállalás örök téma és örök ellentmondás egy olyan sportban, mint a Formula-1. Manapság már elfogadhatatlan, hogy egy verseny halálos áldozattal járjon, ugyanakkor mindenki tisztában van azzal, mekkora kockázat egy nyitott tetős együléses versenyautóban ekkora sebességgel száguldozni. Ezek az ellentétek mindig is a Formula-1 központi témái lesznek, és bár folyamatosan törekedni kell rá, de szinte képtelenség megtalálni a megfelelő egyensúlyt.

Szombaton a királykategória minden résztvevője kifejezte mély fájdalmát és gyászát Jules Bianchi halála miatt, többek között a versenyzők érdekvédelmi szervezete, a GDPA is közleményt adott ki, mely arról szólt, hogy a 25 éves francia tehetség tiszteletére sosem fognak engedni, ha biztonsági kérdésekről van szó.

"A Formula-1 egy hatalmas tehetséget, egy nagyszerű embert és barátot veszített el. 21 évvel Ayrton Senna és Roland Ratzenberger halála után most Jules-t is elveszítettük, aki a versenypályán történt balesetébe halt bele. Ilyenkor brutálisan eszünkbe véssük, hogy a versenyzés továbbra is mekkora veszélyekkel jár. A mostani jelentős biztonsági intézkedések ellenére, mi versenyzők tartozunk annyival közösségünknek, Jules családjának és barátainak, hogy sosem engedünk a biztonság folyamatos javításából” – olvasható a közleményben, mellyel a Formula-1 nagyura, Bernie Ecclestone is teljes mértékben egyetért.

„Annyira szomorú volt hallani a híreket Jules-ről. Egy nagyon tehetséges pilóta és egy nagyon kedves ember fog nekünk hiányozni. Nem szabad hagynunk, hogy ez valaha is újra megtörténjen.Persze tudjuk, hogy ez egy veszélyes sport, de mindig mindent megtettünk versenyzőink biztonságáért. Az emberek nem azért mennek ki a pályára, hogy baleseteket lássanak, hanem azért, hogy versenyzést lássanak”- nyilatkozta a 84 esztendős üzletember.

Graeme Lowdon, a Marussia elnöke és sportigazgatója szerint nagyon fontos, hogy tanulni kell az ilyen szörnyű esetekből: „Tudjuk, hogy ilyen dolog megtörténhet, de akkor is sokkoló. Ez egy nagyon szomorú nap a csapat és az egész sport számára. Valóságos sokk ilyen módon elveszteni egy csapattársat. Tényleg borzalmas dolog mindenki számára. Fontos, hogy tanuljunk egy ilyen incidensből, és a sport biztonsági intézkedései korrekt javulást mutatnak. Remélhetőleg soha többé nem látunk ilyen balesetet.”

Max Mosley, korábbi FIA elnök ugyanakkor úgy véli, sosem lehet nullára csökkenteni a kockázati tényezőket: "Nem jó, ha úgy teszünk, mintha az F1 biztonságos lenne, mert nem az. Mindig benne van a veszély, és sosem lehet nullára csökkenteni a sérülések valószínűségét, de azt hiszem, igyekszünk minimalizálni. Mindig törekedni kell a biztonság javítására. Az ember mindig megpróbál elébe menni az ilyen dolgoknak, nem akarja megvárni, amíg bekövetkezik a baleset.”

David Coulthard BBC oldalán megjelentetett írásában hosszasan ecsetelte a biztonság kérdésének ellentmondásait, ami az autósportban sosem egyszerű témakör.

Az ex F1-es pilóta először is emlékeztetett arra, hogy az elmúlt két évtizedben hozzászokhattunk ahhoz, hogy hatalmas balesetek után a versenyzők akár minden gond nélkül hagyják el az autót, ami bizonyítja, hogy az 1994-es San Marinói Nagydíj tragikus hétvége mindenki számára ébresztőt fújt a biztonsági intézkedések szigorításának szükségéről. Ez történt Jules Bianchi szuzukai tragédiája után is. A francia balesete (mint ahogy például Felipe Massa 2009-es sérülése is) egy hihetetlenül szerencsétlen, mondhatni abszurd eset volt, ezzel együtt is azt hozta magával, hogy azóta tovább szigorodtak a pilótafülkére vonatkozó előírások, és bevezették a virtuális Safety Cart, ami leveszi a versenyző válláról a döntést, hogy az adott körülmények között mennyire kell lassítani. Felipe Massa hatalmas hungaroringi balesetét követően a sisakokra vonatkozó biztonsági előírásokon szigorítottak, azaz láthatjuk, hogy egy-egy sajnálatos incidens mindig "riadót" fúj és arra emlékezteti az érintetteket, hogy vannak még javításra szoruló foltok a biztonság területén. Minden igyekezet ellenére Couldhard azonban egy megoldhatatlan veszélyre is felhívja a figyelmet:

„Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb veszélyt a pilóta védtelen feje jelenti, és számtalan vita és megbeszélés is volt már arról, hogy a nyitott F1-es autó milyen veszélyeket hordoz magában. Sok változtatás is történt a versenyző fejének védelme érdekében, és az FIA jelenleg is vizsgálódik ezen a területen. Voltak tesztek különböző sugárhajtású vadászgép stílusú autókkal, de végül mindig az a vége, hogy ez a sport mindig is a nyitott tetejű, együléses versenyautókról szólt. Vannak más autósportok, ahol a vezető feje védve van, de ez a királykategória, amihez hozzátartozik ez a kihívás is, így a veszély lehetősége mindig ott van.”

Azt is jól tudjuk, hogy a versenyzőknek nincs illúziójuk arról, hogy amit csinálnak az veszélytelen, és bár Ayrton Senna halála után Bianchi volt az első, aki F1-es versenybaleset következtében halt meg, de Coulthard úgy véli, a veszély része az életünknek, és mi döntjük el, hogy több vagy kevesebb kockázatot vagyunk képesek vállalni.

„Mindenki, aki beül egy versenyautóba, tisztában van azzal, hogy veszélybe sodorja az életét, de ettől függetlenül dönthet úgy, hogy ezért cserébe többet kap vissza. Senna halála után lehetőséget kaptam a Williemsnél, és bár sosem felejtettem el mi történt, de képes voltam a saját dolgaimat és munkámat fölé helyezni. A versenyzés öröme és élvezete felülkerekedett a potenciális veszélyeken és azokon a gondolatokon, hogy mik történhetnek, és szerintem az emberek 99 százaléka így éli le az életét. Mindannyian tudjuk, hogy egyszer meg fogunk halni, de mégsem kíséri minden lépésünket a haláltól való félelem.”

Coulthard végül egy alapvető ellentétre világított rá, amit nehéz, sőt talán lehetetlen egyensúlyban tartani:

„Az F1 az emberi képességek határainak feszegetéséről szól. Emberek milliói a versenyzés izgalma miatt nézik, vagy mert megértik mi forog kockán, és ezért csodálják. Persze azt is teljes mértékben megértik, hogy nagyon fontos a biztonság. Ez a terület az elmúlt 21 évben rengeteget javult, sőt talán eljutott arra a szintre, hogy sokan azt gondolják, a sport mára talán túlságosan is meg lett „tisztítva”, és a veszély minimális. Bianchi balesete megmutatta, hogy ez nem így van. Az egyik legrégebbi pályán történt, a legnehezebb körülmények között – eső és szürkület – egy nagyon nagy kihívást jelentő kanyarban. Nyilván sokkal kisebb az esélye annak, hogy ez újra megtörténik egy új pályán, ahol hatalmas bukóterek vannak, de kétségtelen, hogy a versenyzőknek kevesebb örömet okoz egy ilyen pálya. És nem azért mert akár egy percig is azt gondolják, hogy a kihívásnak része kell, hogy legyen a halál lehetősége. Egyszerűen minél nagyobb a verseny, annál nagyobb a tét, és annál nagyobb az elégedettség is. Ebben rejlik az alapvető konfliktusa a Formula-1-nek.”

FormaNet, Varga Viktória