A McLaren nem csak festésében, de autójának elnevezésében is szakított hagyományaival, és az úgynevezett MP4/32 helyett idén MCL32 kódjelet adta narancs színekben pompázó konstrukciójának. A wokingiak MP4 korszaka 1981-ben kezdődött, amikor is Ron Dennis a forradalmi változások jegyében John Barnard a technikai igazgatót bízta meg azzal, hogy hozzon létre egy teljesen új autót. Ez lett az MP4, ami aztán hatalmas sikereket ért el a szériában. Ebből emeltünk ki párat…

Több éves sikertelenség után a McLaren 1981-ben a Formula-2-ből leszerződtette Ron Dennist csapatfőnöknek. Dennis magával hozta egyik tervező mérnökét, John Barnardot. Ők ketten, valamint John Hogan marketing szakember, illetve Teddy Mayer kidolgoztak egy egészen új koncepciót az alakulat működtetésére, és a versenyzésre, melynek az akkori főszponzor nevéből, a Marlboro Project Four nevet adták. (A Project Four Racing Ron Dennis kiscsapata volt). Ennek a koncepciónak a rövidítése, az MP4.

1981-1983: McLaren MP4 / 1 - MP4 / 1E

Az MP4 korszak az MP4/1-gyel kezdődött, mely az első, teljes egészében szénszálas autó volt. Legelső győzelmét John Watsonnal aratta az 1981-es Brit Nagydíjon, Silverstone-ban. 1977 óta ez volt az első sikerük. A következő évben ennek „B” változatával versenyzett a csapat, és négy futamgyőzelmet szerzett a visszatérő Niki Laudával és Wattsonnal. Ez utóbbi versenyző a VB győzelemért is harcban volt a szezonhajrában, ám végül a williamses Keke Rosberg nyerte el a trófeát.

1984-1986: McLaren MP4 / 2 - MP4 / 2C

Mire az MP4/2 megérkezett, addigra a McLaren leváltotta a Cosworth szívómotorjait a Porsche turbókra. A rengeteg szabályváltozás miatt szinte mindenki teljesen új autóval rukkolt elő. A McLaren beletrafált, és bár Niki Lauda hat alkalommal esett ki a szezon során, de amikor célbaért, szinte kivétel nélkül mindig az első-második helyen. Végül fél pontos előnnyel világbajnok lett, majd 1985-ben és ’86-ban Alain Prost vezette a csúcsra az MP4-et. A wokingiak nagyon magasra tették a mércét, hiszen ’84-ben 16 futamból 12-t nyertek, ám négy évvel később még ezt a dominanciát is felülmúlták.

1988: McLaren MP4 / 4

A McLaren Honda partnerség első alkalommal hatékony kombinációnak bizonyult. Barnard ugyan a Ferrarihoz szerződött, helyette Steve Nichols, Neil Oatley és Gordon Murray alkotta meg minden idők egyik legsikeresebb autóját. Az MP4/4-es volánja mögött Ayrton Senna és Alain Prost vívott csatát a címért. 16 futamból 15-öt nyert ez a páros, a szezon végén pedig a brazil életében először F1-es világbajnok lett. Ez volt a turbókorszak utolsó éve, a siker pedig részben annak volt köszönhető, hogy csak ők álltak elő új típussal, illetve a Williams csapatot hátrahagyó Honda motorok még mindig a legerősebbek voltak a mezőnyben. 

1989-1990: McLaren MP4 / 5 - MP4 / 5B

Itt kezdődött a McLaren Honda-motoros aranykora. A turbómotorok betiltását követően a japán gyártó sikeresen debütált a V10-es szívómotorokkal, és a wokingiak csapatán belül zajlott a bajnoki küzdelem. Ez azonban már ’89-ben annyira elharapózott Senna és Prost között, hogy Szuzukában egy látványos kiesés lett az eredménye, a világbajnokságot megnyerő Prost pedig a Ferrarihoz igazolt. 12 hónappal később Senna visszaszerezte a trófeát az MP4/5B volánja mögött.

1991: McLaren MP4 / 6

1991-re a Honda úgy döntött, hogy a V12-es motorokban látja a győzelmet, ám ezúttal sokkal szorosabb volt a harc. A Williams és a Renault partnersége felfelé ívelő irányt vett, és a szezon közepén Nigel Mansell (Williams Renault) mesterhármasa után a Hondára nyomás nehezedett, hogy javítani kell erőforrásukon. A nagyobb motor egyben nagyobb üzemanyagtartályt is jelentett, ami pedig kompromisszumokat igényelt az aerodinamika terén. Ez volt az a terület, ahol Adrian Newey a Williamsszel megtalálta a McLaren gyenge pontját. Az üzemanyag tömegének kompenzálásához a McLaren szezon közben előrukkolt a pilótafülkében állítható hasmagassággal, ami elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Senna behúzza harmadik vb címét, ám a következő két évben Frank Williams csapatát már nem tudták megállítani.

1993: McLaren MP4 / 8

1992 végén a Honda távozott, a McLaren pedig a következő évben Ford Cosworth erőforrásokra váltott. Meglepően sikeresnek bizonyult ez a társulás ahhoz képest, hogy még csak nem is a top-motorokat kapták (azok a Benettonhoz mentek). Senna a szezon első felében lépést tartott a williamses Prosttal. Végül így sem tudta megállítani egykori csapattársát és legfőbb riválisát, de öt győzelemmel második lett a bajnokságban, megelőzve a Williams másik pilótáját, Damon Hill-t.

1998: McLaren MP4 / 13

A McLaren egy reménytelen, röpke Peugeot kapcsolatot követően a Mercedesszel már kicsit türelmesebb volt. Ennek eredménye először a harmadik együtt töltött évükben mutatkozott meg 1997-ben Melbourne-ben, David Coulthard győzelmével. A következő szezonban Adrian Newey érkezése, és a jól időzített gumiszállító váltás visszahozta az élre a wokingi gárdát. A 13-as szám azonban mégsem bizonyult annyira szerencsésnek. Bár Mika Häkkinen két győzelemmel indított, de a kocsi vitatott, innovatív fékrendszerének betiltása, és persze Michael Schumacher nem könnyítette meg az életüket. Häkkinennek az utolsó versenyig harcolnia kellett, végül győztesen jött ki a bajnoki csatából. 

1999: McLaren MP4 / 14

A legfontosabb változás az előző évhez képest az volt, hogy a Goodyear kivonult a sportból, így a legfőbb riválisok is Bridgestone-ra váltottak (ezt a McLaren már egy évvel korábban megtette). Ennek ellenére Newey-nek sikerült optimalizálnia minden területet, és az MP4/14 egyértelmű előrelépés volt elődjéhez képest. Ugyanakkor a Ferrari is veszélyesebb lett. Baleset miatt Schumacher néhány versenyről kénytelen volt lemondani, de Häkkinen így is mindössze két pont előnnyel védte meg vb címét a Ferrari másik versenyzőjével, Eddie Irvine-nal szemben. A konstruktőri csatát elvesztették, a Ferrari négy ponttal megelőzte őket.

2005: McLaren MP4 / 20

A hosszú ideig tartó Ferrari dominancia közben a McLaren Mercedes és Newey rengeteg radikális ötletet bevetett, sőt olyan is akadt (2003, MP4/18A), mely sosem jutott el a versenypályáig. A sok munka és gondolat végül 2005-re beérett. Az MP4/20-as ebben az ében 10 versenyt nyert (Kimi Räikkönen:7, Juan Pablo Montoya:3), ám megbízhatóság ügyileg csapnivaló volt. Leginkább ennek köszönhetően a cím Fernando Alonsóé és a Renault-é lett.

2008: McLaren MP4 / 23

A 2007-es kémbotrány után nem kezdődött túl derűsen a McLaren éve. Az MP4-23-ast a sportág irányító testülete alaposan átvizsgálta, hogy nem szereztek-e további előnyöket a ferraris kémkedés után. Az autót végül elfogadták, és Lewis Hamilton máris futamgyőzelmet aratott vele a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon, majd egészen első világbajnoki címéig menetelt. A csapatok pontversenyében viszont ismét alulmaradtak a Ferrarival szemben.

A McLaren utoljára 1998-ban lett bajnok a konstruktőrök között, utolsó világbajnoka Lewis Hamilton, legutóbb pedig 2012-ben Interlagosban nyert futamot Jenson Butonnal.

forrás:f1fanatic