Webber szerint azért nem barátkoznak a versenyzők, mert abból rögtön pletyka lesz
A legutóbbi versenyt, a Kínai Nagydíjat ugyan Lewis Hamilton nyerte, ám a nap hőse kétség kívül a 18. rajtkockából induló, és végül dobogón pezsgőző Mark Webber volt. Remek eredménye nyilvánvalóan hatalmas megkönnyebbülést jelentett az ausztrál veterán számára, így nem csoda, hogy Törökországba most a győzelem reményével érkezett. A formula1.com-nak adott interjúban Webber beszél remek sanghaji versenyéről, a KERS problémákról, illetve azt is megtudhatjuk, hogy szerinte miért nem barátkoznak a versenyzők egymással.
Sokat pletykálnak mostanában a jövődről. Mit szólsz a piros színhez?Mark Webber: Jól áll nekem a piros. De a sikereimet a Red Bullhoz tudom kötni, és ez által a piros színt is, amit Red Bull színeiben is viselek. Minden más piros, csak egy szín a divatszakmában.
Visszatérve a jelenhez. Mennyi szerencsétlenséget lehet elviselnie egy versenyzőnek?
MW: Igen az is volt, de azért már egy kis szerencsében is volt részem. Az utóbbi versenyen sikerült felzárkóznom egy tisztességes stratégiával, ami nagyon jól működött. Persze lehetne minden tökéletes és problémamentes egy hétvégén, amikor sem a csapat, sem a versenyző nem hibázik,de ilyen az autóverseny. A dolgok nagyon gyorsan változnak, és remélem, hogy most egy sima hétvégénk lesz.
Mennyire vagytok ellentétes stratégián? Hiszen úgy tűnik eddig mindig nálad jelentkeztek problémák…
MW: Ami a kocsi felkészítését illeti, a srácok mindig rendkívül keményen dolgoztak. De ez sosem könnyű, hiszen egy probléma orvoslására nagyon sok időre az éppen a KERS. Tudjuk, hogy KERS mindenki számára nagy kihívást jelent, és ez nekünk az elmúlt versenyeken több fejfájást okozott, de mindig keményen dolgoztunk rajta, és ez az eredményeken is meglátszott. Ha lesz egy tiszta hétvégénk, akkor jó eredményben bízhatunk.
Hogy áll most a KERS? Vannak még problémák?
MW: Még nem vagyunk kint teljesen a gödörből. A srácok hihetetlenül keményen dolgoznak, de ehhez időre van szükség. Minden versenyen nagyjából 10-15 százalékkal többet tudunk meg a rendszerről. Most tartunk kb. 70 százaléknál, úgyhogy remélem a következő néhány versenyen már minden világos lesz.
Sanghajban a gumik és egyéb tényezők is befolyásolták a versenyt, de milyen mértékben volt benne az, hogy veszítenivalód nincs, ugyanakkor sokat nyerhetsz?
MW: Érdekes kérdés. Ez egy egyedülálló verseny volt. Nem egy szokásos versenystratégia, ami már a futam elején megszületik. Jó pillanatban hoztunk megfelelő döntéseket, és a mérnököm nagyon megkönnyítette a munkámat egy tökéletes stratégiával. Szerencsém volt.
Mennyire volt fontos - esetleg felszabadító érzés - ez a verseny?
MW: Nos természetesen jó érzés volt, ugyanakkor kissé frusztráló is. A normális az lett volna, ha a rajtrács elejéről kezdem a versenyt, ezért szombati eredmény frusztráló volt, de végül ott fejeztük be, ahol egyébként is lennünk kell. Természetesen szerettem volna az első helyre kvalifikálni magam, és ezen a hétvégén éppen ezt tervezem.
Néha úgy tűnik, hogy sok mai versenyző nosztalgikusan tekint vissza azokra az időkre, amikor bajtársi viszony volt a pilóták között. Ez a változás a személyiség vagy inkább a környezet változásában keresendő?
MW: Nos, ezt több oldalról kell vizsgálni. A versenyzők közti barátság mindig nehéz dolog. Valóban más volt például a ’70-es években, de ma már sokkal ritkábban találkozunk egymással. Egy lakóautóban töltjük a hétvégét bezárva, majd hazamegyünk. Lehet azon vitatkozni, hogy tudnánk ezen változtatni ha akarnánk, de ha például beszélni akarok Fernando Alonsóval, akkor át kell mennem az ő lakóautójába. És mi történik akkor? Rögtön elindulnak a pletykák, és már meg is van a baj. Így ezt elég nehéz kezelnünk, mert napjainkra már nagyon megváltoztak a dolgok, és mindenből azonnal hír lesz. Persze mi versenyzők tehetnénk ezért valamit, de ezen kívül is vannak más, apró dolgok, amiket még szeretnék visszahozni. Például a győztes zászlólengetését a levezető körben. Hiszen mindig nagyszerű pillanat volt, látni Ayrton Sennát a brazil zászlóval ünnepelni, vagy Nigel Mansellt az Egyesült Királyság zászlójával. Ez egy nagyon szép gesztus volt a rajongók és a szurkolók felé. Ma azonban az az eljárás, hogy a győztes amint megérkezik, leveszi a sisakját és rohan fel a pódiumra, majd rohanunk le onnan is, aztán megyünk haza.
Melyik idei újítás van a legnagyobb hatással most a versenyzésre: gumik, a mozgatható hátsószárny, vagy a KERS - vagy éppen a kifinomultabb stratégia?
MW: A gumik 100 százalékban. A KERS-et nem igazán tudom megítélni. A hátsószárny talán egy kicsit, de inkább azt mondanám, hogy az abroncsok 60 százalékban, a hátsószárny 30 százalékban, és a KERS 10 százalékban.
Az elmúlt két évben dobogós voltál Törökországban, vagyis ez a pálya fekszik neked. Most is a top3-ba képzeled el magad?
MW: Igen, remélem így lesz. Volt már néhány jó versenyem itt, és remélem ez a vonal folytatódik a hétvégén.
